Next to you (Loki ff. HUN)

II. fejezet

     Mielőtt szólni tudtam volna, egy apró kártyát nyomott a kezembe. A kártyára pillantottam, de túl sötét volt ahhoz, hogy el tudjam olvasni. Felnéztem a kártlyából a férfira, de csak hűlt helyét leltem. Hirtelen minden elsötétült, mély álomba zuhantam.

     Reggel a kártyával a kezemben ébredtem. Nem volt rajtam a szemüvegem, így nem tudtam elolvasni. Úgyhogy letettem az íróasztalomra, de féltem, hogy anyukám meglátja, és kérdezősködni kezd. Így gyorsan bevágtam a fiókba. Már nyitottam volna a szoba ajtót, mikor bevillant az agyamba. Marvel! Onnan volt ismerős a személy! A nevek is! Ha jól emlékszem a neve Loki! Akit tegnap láttam, igen tán ő volt az! De várjunk ez nem lehet! Hisz ezek mind kitalált, mitológiai személyek... De hát a saját szememmel láttam! Meg ott van a kártya is. Meg a tegnap beszerzett képregény. Ezek a gondolatok zakatoltak keresztül az agyamon. A másodperc töredékében húztam ki a fiókot amibe tegnap a féltve őrzött képregényemet, de a Thor legújabb kötete helyett egy Garfield képregényt tartottam a kezemben. Már akkor tudtam, valami nem stimmel. Amint felvettem a szemüvegemet a feltételezésem beigazolódott. A kártyán ez állt:

Loki Laufelyson 

The god of mischief

Avagy: Loki Laufeyson a csínytevés istene. De miért adna nekem egy ilyen kártyát? Ha még létezik is, mi köze van hozzám? 

     Sürgősen rendeztem soraimat, majd a gép elé ültem, hátha az internet majdd igazolja, hogy csak halucináltam. Nem így lett. Átkutattam az internek minden ezzel kapcsolatos szegletét, de semmi. Elképedtem. Csak a Skandináv mitológiával kapcsolatos pár cikk, de semmi a szuperhős-filmuniverzumról. Szóval ott ültem az asztalomnál és azt próbáltam felfogni, mi is történik körülöttem.

     Elteltek napok, nem történt semmi. Elteltek hónapok, nem történt semmi. Két év telt el, de semmi ezzel kapcsolatos, erre utaló nem történt.

¤¤¤¤¤

     15 éves voltam ekkor. Illetve éppen a 15. születésnapom napja volt. Természetesen pont erre a napra betegedtem le. Egyedül ültem a szobámban és kattogott az agyam, minden félén. Elegem lett a kattogásból, kinyitottam az ablakot, a párkányra könyököltem és bámultam a teret. Egy pillanatra azt éreztem nem vagyok egyedül. A rákövetkező pillanatban egy férfi alak könyökölt mellém. Eléggé megijedtem, de a szám nem szólt semmit. A szemem sarkából láttam, ki az. 

  -Jó reggelt! - köszönt a fekete hajú alak - Hiányoztam? - kérdezte, mintha csak régi barátok lennénk. Arcán viszont, egy lesajnáló mosoly húzódott.

  -Két év - suttogtam magam elé. Kérdezni akartam, de megakadt a torkomon a szó. Némán bámultam magam elé. Öt perc telt el, és újra egyedül voltam a szobában. Viszont már nem féltem. Egy mélyről feltörő megérzés magabiztosan azt sugallta, hogy lehet, hogy arca rideg, nézése lesajnáló, de nem bántani jött ide. Szinte már hiányzott, mondtam magamban és erre a gondolatra ösztönösen elmosolyodtam. Lehet, azért gondoltam így, mert élt bennem a vágy, hogy kiderítsem mi folyik itt. Hisz két éve nem történt semmi ezzel az "üggyel" kapcsolatosan. 

     Ezután szintén teltek a napok, hetek, többször láttam a városban sétálni az alakot, vagy nevén szólítva, Lokit. Lehet azt, gondolta, kicsi a város, úgy is összefutunk. Hát nem így lett. Pár hónap telt el a legutóbbi találkozásunk óta. A szomszéd nagyvárosban sétáltam. Éppen hatalmas háztömbök között bóklásztam, mikor megláttam két embert. Egy ideig figyeltem beszélgetésüket. Az egyiket rögtön felismertem, a fekete hajú volt.  Gondoltam barátok vagy rokonok lehettek. A másik szőkehajú volt és szintén kék szemekkel rendelkezett. Mindkettőjükön díszes ruha volt egy bokáig érő palásttal ellátva. De sajnos elég feltűnően figyeltem őket. Láttam, hogy Loki nagyon magyaráz valamit a szőkének, de a szőke meglátott a szeme sarkából, a falhoz nyomta, és befogta a száját. Lépteket hallottam a hátam mogül, hátrapillantottam, de nem láttam senkit. Mire visszanéztem volna rájuk, már kámforrá váltak...