I Changed [Jacob Short Story]

Chapter 3 (End)

-Szia. - ült le Hyunjun mellénk. - SoRa, ugye? - húzta fel szemöldökét érdeklően.

-Igen. - mondtam félénken.

-Szóval arra gondoltam, hogy mivel kedvelsz és én is szimpatizálok veled, mert valjuk be ki ne szimpatizálna egy ilyen lánnyal mint te. Elmehetnénk valahova, mint egy randi. - mondta, ám ekkor valami fura volt. Nem tett boldoggá, hogy ezt mondta. Oda voltam érte, egyfolytában figyeltem, még is most még irritál is a jelenléte.

-Én ezt nem bírom. - mondta Jacob, majd felállt, de elkaptam a kezét és össze kulcsoltam a kezünk.

-Sajnálom Hyunjun. De ebbe a két napba elég sok minden változott és bele szerettem valaki másba. Illetve ez nem én vagyok. Szóval el kell útasítanom ezt a remek ajánlatot. - mondtam, mire meglepődött ugyan elfogadta.

-Értem, hát sok szerencsét a másik kapcsolatodhoz. Mást nem tudok mondani. Szia. - állt fel egyszerűen és ment el. Jacob csillogó szemekkel nézett rám.

-Igen Jacob, meg se kérdezd. Te vagy az a másik fiú. - mondtam. Jacob egyből átölelt.

-Köszönöm. - mondta.

-Jacob, miért köszönöd meg? - nevettem fel.

-Hogy viszont szeretsz és amiért engem választottál. - mondta.

-Tudom még túl korai ez a szó, de sz-szeretlek. - mondtam, amibe bele is pirosodtam.

-Én is szeretlek. - mondta, kicsit arrébb tolt, majd keze közé fogta az arcom és közeledni kezdett. A szívem, majd kiugrott a helyéről.

-Várj, nem megy. - mondtam. - Mi van, ha rossz leszek a csókba? Ha elrontom? Jaj. - fogtam meg a fejem. - Hol van Kevin?! Nekem szükségem van rá az ilyen nehéz pillanatokba. - mondtam.

-SoRa - fogta a fejét Jacob nevetve. - Hogy tudnál valamit is elrontani?

-Nem tudom... Nem találom meg a szádat? Tényleg, az emberek csukott szemmel, hogy tudják megtalálni egymás száját? - kérdeztem pánikolva.

-Nyugodj meg. - mondta.

-Én most csalódást okoztam neked? - kérdeztem aggódva. - Sajnálom, lehet be kellene fognom. Már megint pánikomba túl sokat beszélek. Oké, befogtam. - mondtam, Jacob megforgatta szemeit, majd ajkaimra tapadt. Ajkai puhák voltak és érzékien mozgatta párnácskáit. Átöleltem nyakát és cirogatni kezdtem tarkóját, mire kirázta hideg, amire belemosolyogtam a csókunkba, mire elvállt.

-SoRa, biztos ez neked az első csókod? - kérdezte nevetve.

-Sajnálom. - vakartam meg a tarkóm.
-De megismételhetjük mégegyszer? - kérdeztem szégyellősen, mire felkuncogott és közelebb bújt.

-Fúj, ne. Eddig bírtam. El ne kezdjétek megint. - bújt elő a fa mögül Kevin.

-Kevin! - ugrottam a nyakába, mire mind ketten a földön landoltunk. - Mit keresel itt?

-Vége lett a randimnak és gondoltam megleslek titeket.

-Mióta voltál itt? - kérdezte Jacob.

-Fúj a nyálas szeretlek óta. - mondta undorodva.

-És neked tényleg volt randid? Én azt hittem, csak azért mondod, hogy kettesben hagy minket.

-Nem, tényleg van valakim, de nem mondom el ki az. - mondta, ilyenkor csak azt akarja, hogy könyörögjek.

-Kevin, mond el ki az. Annyira érdekel, hogy ki a szerencsés. - rángattam.

-Annyit mondok, hogy ő is Kanadába nőt fel és jóba is vagy vele. - mondta.