I Changed [Jacob Short Story]

Chapter 2

Másnap reggel nem mentem iskolába, mert nagyon fájt a hasam, mivel megjött. Láttam, hogy Kevin hívott és elhalmozott üzenetekkel, de mozdulni se bírtam a fájdalomtól. Anya készített nekem teát is, meg adott végül egy fájdalom csillapítót.

-SoRa, itt van Kevin és még egy fiú. - szólt be anya és nyitva hagyta az ajtót a vendégeinknek.

-Jó. - nyögtem ki.

-SoRa, elhalmoztalak csomó üzivel és hívtalak egy milliószor, aggódtam, mi van? - rontott be, idegesen Kevin. Dráma herceg.

-Kevin, shh! Fáj a nevetés. - mondtam.
Később belépett a másik fiú is, aki mint kiderült Jacob volt. - Ő miért van itt?

-Mi az, hogy miért van itt? Ő a legjobb barátunk Jacob. Kiderült, hogy egy suliba járunk.

-Szia. - köszönt Jacob.

-Ja igen. A köszönés elmaradt. - kuncogtam fel. Utána pedig próbáltam felülni.

-Szóval miért nem jöttél suliba? - kérte számon Kevin.

-Mert. - mondtam. Kicsit kellemetlen, hogy Jacob előtt kellene kimondanom, hogy csajos problémák. Mindig is cikinek tartottam ezeket, még Kevinnek is kimondani.

-Titkolozol? - kérdezte Kevin.

-Nem tehetek, hogy nem jössz rá magadtól. - tettem keresztbe a kezem.

-Megcsikizzelek? - kérdezte Kevin.

-Nehogy meg merd tenni. Beléd rugók. - Kevin közeledni kezdett.

-Nem, ne csikizd meg. - állt elé Jacob. - Nem veszed észre, hogy azért fáj a hasa, mert menstruál? - mondta, mire meglőve feküdtem mögöttük. Ássanak el a kellemetlenség tengerében.

-Tényleg? - kérdezte Kevin tőlem, mire elbújva a takaróm mögé bólogattam.

-Kevin, szégyelld magad, amiért Jacob előbb rájött. - dramatizáltam én is. - Most pedig elásom magam a szégyenembe. - bújtam el takaróm alá.

-Jó, de Jacob egy úriember és hányszor mondjam, hogy ez egyáltalán nem kínos. - mondta Kevin és próbálta lerángatni rólam a takarót.

-Látszik, hogy ti legjobb barátok vagytok. - mondta Jacob, gondolom nevetve, mivel mindig nevet. - Kevin engedj ide. - mondta, mire Kevin tényleg arrébb ment.

-SoRa. - mondta ki a nevem, nyugodt hangon és szépen lassan leemelte a fejemről a takarót.

-Hm?

-A menstruáció egy természetes dolog a nőknél szeretnénk, hogy jobban érezd magad, mivel a barátaid vagyunk. - mondta, miközbe a kéz fejem kezdte el simogatni. A szemei teljesen elvarászoltak, az egyetlen, ami ez megzavart, az Kevin volt.

-Ne már, hogy rám nem hallgattál, de Jacobra igen. Menten féltékeny leszek. - mondta Kevin, kinyújtottam rá a nyelvem, amire ő is rám.

-Tanulj Jacobtól. Nyugodt volt a hangja és megértően beszélt. - mondtam.

-Én lementem enni. - mondta Kevin.

-Ne egyél már ki a vagyonunkból. - szaladtam utána. - Anya, hatott a fájdalom csillapító! - mondtam boldogan. - Együnk! - szaladtam boldogan. Jacob is jött utánunk, majd megállt mellettünk.

-Leülhetek, vagy menjek is? - kérdezte szerényen. Na most, hogy létezik, ilyen aranyos fiú?

-Ide ülj le. - csapkodta meg a köztünk lévő helyet Kevin.

-Köszönöm. - mondta és leült mellénk, majd rám mosolygott mikor már túl sokáig néztem őt hosszasan.

-Kevin. Beszélnünk kell! Most! - mondtam szigorúan.