Izumi
Már késő délután van. Negyed óra és zárunk. Ilyenkor már senki se szokott jönni. Most mégis az ablak mellett ülő vendégek teáját viszem az asztalukhoz.
- Meghoztam a teájukat! - mosolyogtam kedvesen vendégeinkre.
- Köszi kislány! - vigyorgott rám az egyikük, amire én halkan kuncogtam. Ezután a lány valamit súgott a komor arcú fiú fülébe.
,,Nem Izumi! Téged nem érdekel mit sugdolóznak rólad mások! Téged nem érdekel!" győzködtem magam, aztán olyan történt ami már régóta nem: csakrát érzékeltem.
***
Kb. 5 perc múlva már hívtak is vissza az asztalhoz.
- Köszönjük a finom teát. - mondta a narancssárga hajú fiú, miután mindenki pohara a tálcán volt, a komor arcú felállt a fülemhez hajolt és...
- Vigyázz magadra! Uchiha Izumi. - lassan és érthetően súgta a fülembe.
Akkor és ott azt hittem megáll a szívem. A tálcát el is ejtettem.
- Hoppá... - mondtam halkan, majd lehajoltam, hogy összeszedjem a nagyobb pohár darabokat. Még egy utolsó pillantást vetettem a távozó vendégeinkre. A komor arcú fiú lenézően villantotta rám sharinganját.
- Ne aggódj Izumi-chan, ez bárkivel megesik! - mondta kedvesen munkatársam.
- Igen, igen... - álltam fel egy halvány mosollyal.
- Mit mondott neked az a fiú? - kezdett bele a szilánkok felseprésébe - De ami fontosabb. Ki volt ő?
,,Azumi-chan én bízok benned, de ennek a személynek a kiléte csakis rám tartozik"
,,- Itachi-kun! - szaladtam Itachi felé, miközben körülöttem az emberek javították otthonaikat - Köszönet a korábbi ért! Hála neked biztonságba kerültem!
- Örülök, hogy nem haltál meg! - hadarta Itachi miközben kistestvérét tartotta.
- A kishúgod? - kérdeztem vidáman.
- Kisöcsém. - válaszolt egyszerűen.
- Megfoghatom?
- Nem.
- Miért nem? - kérdeztem meglepődve.
- Mert nem akarom, hogy sírjon.
- Nem fogsz te sírni, igaz? - mondtam miközben az öccséért nyúltam. Amint kezembe vettem a baba hangos sírásba tört ki és kezeivel eltolta a fejemet .
- Jól van, jól van! - vette vissza Itachi és köszönés nélkül elsétált."
Mit akarsz velem tenni, Uchiha Sasuke.
Na itt az új rész. Mondtam én, hogy bármiylen hosszú is a kihagyás a könyvet folytatni fogom amíg le nem zárom.
puszi.
DU LIEST GERADE
Elfeledett Múlt? - Dehogyis! |BEFEJEZETT|
FanfictionUchiha Izumi fájdalmai nem múllanak. Hiába adta fel a shinobi létet emlékei csak jobban lelkébe égtek. Pedig mennyire elakarta felejteni azt a gondolatot, hogy kapcsolatuk kezdete a vég. Ám egy kis dango könnyen rávilágít e gondolatot hamisságára. 2...