Csak Te és Én! |✓

Vissza a múltba 3

Ha minden jól megy elvileg szeptemberben elmehetek.

*Time skip*

Mai dátum 2010.09.01. Szeptember van. Mivel a dolgok úgy alakultak ezért anyáék ma jöttek értem, hogy elvigyenek innen. Elköszöntem Botitól, Larától és Zolitól. Danit és Kittit egy hónapja vitték haza. A haza fele vezető úton anyáék kérdeztek de még mindig nem válaszoltam csak tömör válaszokban. Mint ugye a dilidokinak is. Egy idő után apának elege lett és rákérdezett.
-Miért csak ilyen tömör válaszokat adsz?
-Csak.
-T/N! Válaszolj normálisan!
-Ha mondok egy dátumot akkor beugrik?
-Attól függ.
-Mitől?
-Hogy melyik dátum az.
-Március negyedike.-Mind a ketten lesápadtak. Pontosan tudták, hogy mi volt akkor, és ők mit csináltak. Anya szólalt meg.
-Mi van vele?
-Ne tegyetek úgy mintha nem tudnátok!
-Ne szemtelenkedj!
-Akkor felteszem máshogy a kérdést. Hol voltatok március negyedikén?-erre várhattam a választ. Ugyanis nem kaptam.-Szóval?
Apuék csak egymásra néztek de még mindig nem reagáltak. Otthon sem kaptam semmilyen választ.
-Kaphatnék választ végre?
-Mire?
-Ti most ezt komolyan csináljátok velem?
-Ne emeld a hangodat!
-De emelem apu! Miért nem válaszoltok? Egy kérdésemre sem kaptam választ amit feltettem. Úgy tesztek mintha nem kérdeztem volna semmit.
-Majd ha kicsit idősebb leszel megérted.
-De apu! Mi ez a nagy titkolózás?
-Most mondtam. Majd ha idősebb leszel megérted. Most pedig irány az ágy. Holnap hosszú napunk lesz.
-Mer'?
-Majd holnap megtudod. Na gyerünk.
-Rendben-sóhajtottam-Jó éjt!
-Neked is-mondták egyszerre. Gyorsan felmentem a szobámba. Rend volt. Fura. Soha nem raktak rendet a szobámba. Kezdem azt érezni, hogy megkattanok. De komolyan. Ledőltem az ágyamra és nagyon nehezen, de elaludtam.
Szomjas vagyok. Így felkeltem gondolva iszom egy pohár vizet. Ahhoz, hogy letudjak menni el kell mennem a szüleim szobája előtt. Na most ezzel semmi probléma nem lenne, ha nem világítana a lámpa, és ne lehetne hallani ahogyan beszélgetnek. Mivel gyerek vagyok ezért kíváncsi is egyben. Így odaálltam a szüleim ajtaja elé és elkezdtem fülelni.
-Carla nem lesz akkor semmi gond.
-Dehogy nem. Ránk is vadásztak.
-Miből hiszed, hogy rá is fognak?
-Mert ha megtudja, akkor ő is biztosan hős akar majd lenni.
-És tényleg ez a legnagyobb problémád Carla?
-Nem, az a bajom, hogy ha az állam tudtára kerül, hogy vannak még ilyen gyerekek akkor mindegyiket összeakarják majd szedni. És már így is baj van.
-Miért lenne baj Carla?
-Joseph, a kórház már tudja. Mi lesz ha szólnak az államnak?
-Orvosi titoktartás Carla! Ez azt jelenti, hogy nem adhatnak ki semmilyen pácienssel kapcsolatos adatot. Még az államnak sem.
Innen nem hallgattam tovább. Inkább gyorsan leszaladtam a lépcsőn és leszedtem egy poharat. Megtöltöttem vízzel és ittam gyorsan. Kinéztem egy pillanatra az ablakon és leejtettem a poharam. Egy fekete alak állt az ablakban. Nem sikítottam csak néztem. Amint viszont meglátta, hogy felkapcsolódik a villany a nappaliba, az alak azonnal eltűnt.
-Kicsim nem esett bajod?- Hajolt le hozzám anyu.
-N...nem-néztem még mindig riadtan az ablakra. Amíg anyu feltakarította  a törött poharat addig apu visszavitt a szobámba.
-Mi a baj? Falfehér vagy!-nézett rám apu.
-Semmi.-Ráztam meg a fejem.
-Biztos?
-Biztos.-Apu betakart majd adott egy puszit a fejemre és kiment. Persze egész este nem aludtam, és az ablakot néztem.
Reggel nyolckor lementem a nappaliba. Ami fogadott az dobozok tömkelege.
-Anyu!-siettem vissza a szüleim szobájához, ahol anyu éppen pakolt.
-Jó reggelt T/N! Mit szeretnél?
-Hova megyünk?
-Elköltözünk!
-Hova?
-Az titok. Inkább gyere szedjük szét a szobádat.
Anyuval gyorsan eldobozoltunk mindent.

*Time skip*

A költözést hamar letudtuk. Ki is pakoltunk meg mi egymás.
-Miért költöztünk el?
-Mert lassan iskolába fogsz járni.
-És ha nem akarok suliba járni?
-Olyan meg nincs! Az iskola kötelező! Ha mindenkinek akkor neked is.
Dühösen felrontottam az új szobámba. Bevágtam az ajtót,és ledőltem az ágyamra. Eltel jó sok idő. Nem igen néztem. Nagyon nem is érdekelt.