Csak Te és Én! |✓

Sarada története

-2 nappal ezelőtt-

-Nem tudnátok csendben vitatkozni egymással?-dobtam egy párnát az ajtómnak. Persze, hogy nem. Na mindegy. A szüleim már elég régóta nem tudnak egymással normálisan beszélgetni csak a kiabálás. Az megy. Elengedem egyszer úgy is megszököm itthonról. Keresek magamnak valami munkát, megkeresem T/N-t és felveszem vele a kapcsolatot.

-Sarada!

'Ajaj! Ez az apám volt. Ahogyan hallom megint részeg. Akkor már értem a vita forrását.'

Gyors észbe kaptam úgy, hogy kulcsra zártam az ajtómat, kinyitottam az ablakomat majd egy kapucnis pulóverbe bele bújva kimásztam az ablakon. Majd át a kerítésen ki az utcára. Mehettem már egy ideje amikor azt éreztem, hogy követ valaki. Kicsit megijedtem és hiába mondják azt, hogy ne kezdjünk el ilyenkor sietni, én még is elkezdtem egy kicsit gyorsabb tempóban menni. Az alak is gyorsított de nem kezdett el futni felém. Ez is egy kis ijedtséggel töltött el. Mintha várna. Kivárná az időt? Hogy mikor támadhatna meg? Nem tudom.
-Kérlek állj meg-szólt utánam az alak. Nagyon ismerős volt a hangja. Hirtelen beugrott. Megtorpantam majd szép lassan hátrafordultam. Csak egy méter volt köztünk de az arcát még így sem láttam.
-Fel sem ismersz?-kérdezte lágyan.
-T-t-touya?-fagytam le teljesen.
-Na, csak felismersz?
-Te mit keresel itt?
-Hozzád vagy jobban mondva érted jöttem.
-De még is miért?
-Én és pár barátom szívességet kérne tőled.
-Van olyan válasz lehetőségem, hogy nem?
-Nincs.
-Értem.
-Gyere!-ragadta meg a kezemet és maga után húzott.
-Héj! Engedj már el! Ez fáj!
-Ne üvöltözz-húzott közel magához-még meghallanak minket!
-Engedj már el-vettem egy kicsit halkabbra a hangomat.
-Gyere már!-húzott tovább magával.
-Sarada! Figyelj már hidd el, hogy én neked akarok jót. Hidd el, hogy ezt én sem akartam, de nem tudtam nemet mondani mert akkor nem csak nekem hanem még neked is bajod eshet.
-Mit foglalkozol te az én testi épségemmel? Egyszer csak faképnél hagysz, majd megjelensz csak így itt!
-Ez nem csak a testi épségről szól hanem a lelkiről is. És azt a témát most hanyagoljuk.
-Mért? Mert megzsarolnak? Miért érdekel téged bárki más magadon kívül? Sohasem érdekelt, hogy például velem mi van!
-Sarada! Ezt te nem mondod nekem komolyan? Ha nekem nem hiszel akkor kinek fogsz? Esetleg közöljem a szüleiddel?
-Ne csak velük ne. Nem vagyok velük valami jó kapcsolatban.
-Értem akkor gyere-mondta most már agresszívan Touya.

'Valahogyan ki kéne kerülnöm a keze szorításából. De akár,hogy próbálom egyszerűen nem megy.'

-Ne rángatózz már! Sarada elég legyen!
-Nem! Amíg el nem mondod, hogy mi folyik itt.-kezdtem akaratos lenni.
-Én nem mondhatok és nem is akarok mondani neked semmit. Majd megtudod. De addig is kussolj és gyere!
Egy lepukkant kis bár szerűséghez vitt.
-Megjöttünk-jelentette ki.
-Még is hova?
-Sarada bemutatom neked a Gonoszok Ligájának a rejtekhelyét.
-Dabi. Miért nem invitálod beljebb a barátodat?
-Gyere csak be kislány! Nem fogunk bántani.

Dabi? Dehát őt nem is így hívják. Most kisebb gondom is nagyobb ennél a fennakadásnál.

A következő pillanatban egy kezekkel teli pasas jött elém.
-Mindenki menjen egy kis pihenőre. Még te is Kurogiri. Beszélgetünk egy kicsit ezzel a lánnyal.-nézett egy portálos pasasra majd rám. Arra ösztönzött, hogy üljek le. Persze nem akartam hiszen hamar válaszokat akartam kapni olyan kérdésekre amik ebben az egy órában rám törtek. Még mindig arra kérlelt, hogy üljek le. De én természetesen még mindig nem ültem le.

_______________________

Félve felnéztem T/N-re aki kissé sokkolva nézet engem.
-Tudsz követni?
-Persze. De egy valamit mondj el nekem.
-Igen?-néztem barátnőm szemébe attól félve, hogy mit reagál.
-Honnan ismered ezt a Touya srácot és mi volt köztetek?
-Általánosban évfolyam társak voltunk, majd elválaszthatatlan szerelmes pár lettünk.
-Értem. Folytasd kérlek az eredeti sztorit.
-R...rendben.-mondtam kissé félénken.

_______________________

Még mindig nem voltam hajlandó leülni. Hiába kérlelte kedvesen a kezekkel teli srác egyszerűen nem ment. A sok gondolat ami kavargott bennem egyszerűen nem hagyta, hogy leüljek. Viszont egy idő után már egyre idegesebb lett. Parancsolóbb.
-Tudod mit?-mondta agresszívan Csupa kéz -akkor nem kérem szépen. Ülj le. Most!
Persze ettől megijedtem ezért leültem egy bár székre. Reméltem, hogy nem fog mellém ülni közvetlenül de tévedtem. Nem zavartatva magát leült mellém.
-M-m-miért vagyok itt?-néztem rá félénken.
-Dabi nem említette? Pedig azt mondta, hogy ismer téged.
-Igen ismer. De nem mondott semmit.
-Oh, értem. Így már világos. Szóv...
-Miért rángattak ide engem?-kérdeztem a szavába vágva nem érdekelve a következmény. Ha lett volna. De nem volt.
-Ezt szeretném kegyednek elmondani, ha hagyná.
-Akkor csupa fül vagyok.
-Khm-köszörülte meg a torkát-Tehát azért rángattuk ide ahogyan te állítod, mert lenne számodra egy kisebb feladat.
-Miért pont egy magam fajtát kerestek meg? Hiszen még képességem sincsen-értetlenkedtem szerintem jogosan.
-Egy személyről lenne szó. Ha mondok egy nevet akkor biztosan beugrik.
-Mondaná már azt a nevet?
-(Teljes Neved).
-M...m...micsoda?-fehéredtem le teljesen. Éreztem ahogyan íriszeim megtelnek vízzel, és lefolyik egy könnycsepp az arcomon. Ekkor Csupa kéz letörölte a könnyet az arcomról majd megszólalt.
-Látom fontos neked ez a személy.
-Mit akarnak tőle-váltott át a hangulatom mérgessé-Azt sem tudom, hogy ki csoda maga! Majd bemondja egy barátom nevét?! Még is mit akar tőlem?
-Ez igaz még be sem mutatkoztam. A nevem Tomura Shigaraki. És (Teljes Neved) pedig kell nekünk. Mivel elárultad azt, hogy ismered el kell, hogy hozd nekünk. Ha szólni mersz egy hősnek vagy akár már csak egy rendőrnek is akkor, meghalsz! Ha nem sikerül akkor is. Holnap este kell elmenned hozzá. Addig még átbeszélünk pár dolgot.
-Nem akarom én ezt.
-Ahogyan biztosan rájöttél már, hogy nincs választásod. Meg kell csinálnod ezt a feladatod. Ha sikerül akkor te élve elmehetsz.
-Rendben-mondtam kicsit félve.

_ _

-Így ennyi.
-Sarada-barátnőm szemében egyszerre letehet látni a csalódottságot és haragot-erre nem tudok neked okosat mondani. Fogok szólni az igazgatónak de most arra kérlek, hogy hagyd el a házamat.
-Tessék?-éreztem, hogy szemeim megtelnek könnyekkel majd utat engedve maguknak lefolynak az arcomon.
-Jól hallottad. Ezt én sem akartam hidd el. De így nem szeretném, hogy itt legyél.
-Rendben megértem.

T/N szemszöge:

Miután Sarada elment sokat gondolkoztam. Az este történteken, meg amit most Ő mondott. És ez mind egyszerre kavargott a fejemben. Soha nem gondoltam volna ezeket. Meg akartam volna osztani valakivel, de ígéretet tettem, hogy majd csak Nezu-nak mondom el. És akkor már megemlíthetném azt is de még nem lennék rá képes. Ez az egy hét pihi biztosan jót fog tenni. Kicsit rendet kell raknom a fejemben.
Össze foglalva ez az egy hét pihi. Aizawa sokat volt nálam. Jó. Igazából minden szabad idejét nálam töltötte. És nehezen de megálltam, hogy ne mondjak neki semmit. A fejemet sikerült kiszellőztetnem. Átgondoltam a dolgokat. Minél előbb el kell, hogy mondjam Nezu-nak.
Holnap mehetek vissza dolgozni. Tegyük el magunkat holnapra.