Prisoner

Chapter 3

Harmadik nap reggel Baekhyun ismét félve kelt fel, nem tudta mennyi lehet az idő, lekéste-e vajon a reggelit, vagy a cellatársa ott van-e még. Nem ilyennek képzelte el a börtönt, és nem tudta fogja-e bírni itt két évig.

Érezte, ahogy megkordul a gyomra, ezért felvette a ruháit, talán még marad neki is valami az étkezőbe. Ahogy leért óriási tömeg fogadta, tehát nem lehetett még túl későn. Szemével keresni kezdett üres hely után, ami távol van Chanyeoltól és a bandájától. Esze ágában nem volt a zaklatója közelében lenni.

Ő csak csendesen és nyugodtan akarta letölteni ezt a két évet, amire ítélték, de nem úgy tűnt, hogy ez menni fog. Összehúzta magát, hogy tényleg ne zavarja senki, nem akart több kioktatást, feltűnő bámulást, semmit. Pechjére ez nem jött össze. Látta, ahogy a tegnapi srácok közelednek felé, de nem volt kedve hozzájuk. Megforgatta a szemét, feltűnően bámulni kezdte a rántottáját.

- Komolyan nem hallgatsz ránk? - Taeyong rosszallóan csóválta a fejét. - Miért keresed a bajt, mikor nyugodtan eltölthetnéd a kis napjaid Park védelme alatt?

- Most komolyan nincs ehhez kedvem! Csak reggelizni akarok, semmi mást.

- Éppen a kis segged akarjuk megvédeni. Szerinted mit csináltak volna veled azok öten, hah? - Sicheng felhúzta a szemöldökét, ujjaival halkan dobolt az asztalon.

- Nagyon köszönöm a segítséget, de nem kértem belőle.

- Addig élvezd ki, ameddig akar téged. Ez a kiváltságos pozíció sem szól örökre. Miből gondolod, hogy nem fog rád is rád unni? Mondjuk, ha be se engeded a seggedbe, ideje sem lesz rád unni, mert kitesz. - A kis szőke csendesen hallgatta a három csiripelő fiút. Körbenézett a kantinban, látta Chanyeolt és a bandáját önfeledten nevetgélni. Látta, ahogy a tegnapi ötös nem messze tőlük viháncol, néha-néha idegesítik Chanyeolt.

Ezek mellett viszont azt is látta, ahogy a tegnapi kis barnát zaklatják, de senki nem kel a védelmére. Sajnálta a srácot, de mit tudna ő tenni? Az összes többi rab úgy viselkedett, mintha semmi nem történne, de ő nem volt ilyen. Nem tudta tehetetlenül végignézni, ahogy taperolják és molesztálják szegény fiút. Szó nélkül pattant fel a helyéről, odasietett az alacsony barnához, beállt közé, és a nála jóval magasabb zaklatója közé.

- Könnyű a gyengébbet bántani, ugye? - Hangja pont annyira volt erőteljes, hogy mindenki rájuk figyeljen.

- Te meg mit akarsz, pöttöm?

- Hagyjátok békén! Ne nyúljatok hozzá! Hát mi bajotok van nektek?

- Beszállnál a buliba? - A magasabb srác vészjóslóan közeledett felé. - Tudod, ha nem Parkhoz tartoznál, már rég az ő sorsára jutottál volna. - Elkapta a ruhája nyakát, és magához vonta. - De, ha helyesek az információim, már nem sokáig kell várni.

- Undorítóak vagytok! Beteg állatok. És engedj el, mert eltöröm a kezed. - Az ismeretlen felkacagott, de eleget tett a szőkeség kérésének. A háta mögé nézett, rámutatott a kocsonyaként remegő fiúra.

- Veled pedig még nem végeztem. - Mint aki jól végezte dolgát, arrébb sétált, Baekhyun pedig odafordult az alacsony fiúhoz.

- Minden rendben? Jól vagy? - Leguggolt hozzá, hogy szemmagasságban legyen vele. A kis barna könnyes szemekkel bólintott.

- Köszönöm. - Hangja alig volt hallható.

- Sűrűn előfordul? Hogy bántanak?

- Ha rám hallgatsz, kihasználod Park védelmét. Nekem is ki kellett volna. - Baekhyunnak kezdett elege lenni abból, hogy mindenki ezt szajkózza körülötte, másfelől viszont a saját szemével láthatta milyen sorsa lenne, ha valóban hagyná elúszni a lehetőséget. Nem akart mindenki ágyasa lenni, attól már az is jobb, ha csak Chanyeollal fekszik össze.