Nagyon bejött a rosszfiús Chanyeol, úgyhogy gondoltam egy nagyon hasonlóra, csak más a helyszín. 🤭
Két eddig egymásnak ismeretlen fiút összehoz a bezártság, a börtön falai mögött.
Vajon lehet-e közös jövője két ennyire különböző embernek? Hogyan a...
Két hét telt el amióta beköltözött. Kezdett hozzászokni a börtönléthez, és ahhoz, ahogy Chanyeol viselkedik vele. Ha az ebédlőbe ment mostmár inkább közelebb merészkedett Chanyeolhoz, minthogy távolodjon tőle. Valamennyivel biztonságosabbnak érezte, hogy ha mellette van. A napjait leginkább semmittevéssel töltötte, a zárkában. Nem akarta magát bajba keverni, félt attól mit kapna a colostól.
Hiányzott neki a családja, a barátai, a kinti élete, és a mai napon végleg magába zuhant. Azt kívánta legyen már vége ennek a két évnek, hogy aztán megpróbálja elfelejteni az egészet. Kedvetlen volt egész nap, és habár hozzászokott ahhoz, hogy a magasabb minden este magáévá teszi, már-már komfortosan érzi magát, beletörődött a sorsába, a mai napon nem volt hozzá kedve. Tudta viszont, hogy ebbe neki nem sok beleszólása van, így mikor este a colos megérkezett lelkileg felkészítette magát arra, ami történni fog.
- Szia - hallotta meg Chanyeol vidám hangját. Nem volt kedve megszólalni, így csak intett neki. A priccsén feküdt, összegömbölyödve, bal karja lelógott az ágyról. - Valami baj van? Megint zaklattak? - Az ágy besüppedt ahogy Chanyeol leült rá, Baekhyun viszont még így sem szentelt túl nagy figyelmet neki. Nemlegesen megrázta a fejét, ezért a magasabb közelebb csúszott hozzá. - Akkor mi történt?
- Csak essünk túl ma is rajta, aztán pedig aludjunk. - Kelletlenül feltolta magát, így ülő pozíciót felvéve és igyekezett a hasára fordulni, hiszen tudta jól, hogy Chanyeol nem akarná látni közben. Meg igazából ő sem akarja a magasabbat látni közben. Az izmos kar finoman kulcsolódott rá a derekára, megállította a mozdulat közben, szó szerint az ölébe rántva az alacsonyabb fiút. Kérdőn nézett rá, nem értette a hirtelen hangulatváltást.
- Szeretném, ha elmondanád mi történt. Bántott valaki? - Keze derekáról a combjára kúszott át, hangját pedig egészen közelről, a füle mellől hallotta. A lehelete csiklandozta a kisebb bőrét, és egyfajta jóleső borzongás futott át rajta.
- Nem bántott senki, csak nincs jó kedvem. Egész nap ilyen voltam, de holnapra talán elmúlik.
- Biztos Baekkie?
- B-biztos! Gyere, gondolom te is fáradt vagy. - Hirtelen lökte ki magát Chanyeol öléből, matatni kezdett a nadrágjánál, és gyorsan megszabadult tőle. Fél pillanattal később már a hasán feküdt, feneke az égnek meredt.
- Fordulj meg, kicsi.
- Tessék? - Hangját szinte elnyomta a párna, de Chanyeol értette a kérdést.
- Fordulj meg. Szeretnélek látni közben. - Baekhyun úgy tett, ahogy mondták neki. Hátára fordult, egyenesen Chanyeol szemébe nézett, a szíve dübörgött a mellkasában, ahogy a colos közeledett felé. A hosszú ujjak a felsőruházatán landoltak, lassan megszabadítva őt tőle, néhány gombbal azonban meggyűlt a baja a magasabbnak. Baekhyun teljesen meztelenül feküdt a barna férfi alatt, arca lángolt, és hálás volt, hogy a félhomályban nem látszódott mennyire elpirult. - Mi az? Nem voltál még ilyen helyzetben korábban?
- N-nem, nem igazán. Szűz voltam igazából.
- Oh. - Más nem jött ki a száján.
Más volt az egész, mint az eddigiek során. És habár napok óta nem sírt, most mégis kijött belőle. A sorozatos megalázások, a magány, és a hiány miatt halkan szipogni kezdett. Azt hitte már a magasabb alszik, ezért kicsit jobban elengedte magát. Befordult a rácsok felé, ami a szomszédos zárkától különítette el őket, és amin mindig ott lógott egy nagy szürke pokróc, valamiféle magánszférát nyújtva neki. Összerezzent, ahogy a priccs felette megnyikordult, szinte levegőt sem mert venni, nem akarta felkelteni cellatársát. Szájára szorította a kezét mikor mozgolódást hallott, teste összerezzent mikor érezte az ismételt süppedést a priccsén.
- Gyere ide, édesem. - Chanyeol befeküdt mögé, közelebb húzta magához a vékony kis testet, majd magukra terítette a takarót. - Nem tudom mi lehet a baj, de ha szeretnéd, itt maradok veled. - Baekhyun fészkelődni kezdett, óvatosan megfordult, fejét az izmos mellkasnak döntötte, karját pedig Chanyeol dereka köré fonta. - Próbálj meg aludni kicsi.
- Köszönöm. - Kicsit szorosabbra fonta a karjait Chanyeol körül, hálás volt neki, hogy lemászott hozzá, hogy vele aludjon. Érezte a nyugtató simogatást a hátán, hallotta a magasabb dallamos szívverését, és lassacskán megnyugodott tőle.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
