1. F E J E Z E T /2.rész/

15 1 0
                                    

  Azt sem tudtam hogyan kellene ezt az egész helyzetet lereagálnom. A lányok sem voltak itt, hogy mentsék a menthetetlent és alkoholt is ittam, ezért egy normális mondat valószínűleg nem hagyja majd el a szám.

— Én öhm, őszinte leszek veled... Nem tudom mit kellene most mondanom. Komolyan! Lefagyott az agyam, és ilyenkor pánik rohamom szokott lenni és sosem voltam még ennyire kínos helyzetben. - szórakozottan hallgatta végig a habridabri beszédemet, majd megfogta a kétszélét a széknek amin ültem és közelebb húzott magához.
  Egymás szemébe néztünk és csak elvesztünk a másik lelkébe hatoló  pillantásában. Aztán szép lassan közeledett felém, azt hittem, meg fog csókolni amit nagyon nem szerettem volna. Csók helyett a fülemhez hajolt az orrával érintette a nyakam és mintha megszagolta volna az illatomat,bár lehet hogy csak képzelődtem - azért gondolatban megdícsértem magam, hogy eme különleges estére megerőltettem lényemet és fújtam magamra parfümöt —  éreztem forró érintését, mintha lángra gyújtaná testem. Ez valószínűleg az ital tette a hatását ezért mielőtt súgni akart - már csak ő tudja mit a fülembe — elkezdtem kurvára szórakoztatónak érezni a szituációt és egész testemmel elkezdtem rázkódni a nevetéstől. Tudtam, hogy ennek az egész parádénak semmi értelme, de egyszerűen nem tudtam magam irányítani. Cole a döbbenettől azt sem tudta hová nézzen vagy mit is tehetne velem. Én csak röhögtem és röhögtem, és valljuk be nem nekem van a legszebb nevetésem a világon. Szerintem a fiú akkor döntötte el, hogy soha többé nem szeretne velem találkozni mert sík hülye vagyok és az összes jelen lévő vendég minket nézett.
   Egyet gondolt és felállt a székből engem is magával húzva ment ki a helységből.

  Kivitt a parkolóba és egy totál giga mega fekete Mercedes márkájú kocsihoz sétáltunk és én még mindig megállíthatatlanul nevettem.

Beültetett  az autóba és próbált engem lenyugtatni.

— Hé, Ramona, próbálj mély levegőt venni, kérlek, irányítsd a légzésed - figyeltem rá és a légzésemre. Minden erőmmel próbáltam megnyugodni.
Kicsit enyhült a nagy szívverésem, éreztem, hogy megint feltörni készül a nevetés és remegés, levert a víz a szemem pedig megakadt egy ponton és nem tudtam elvenni onnan a tekintetem. Cole ezt észre vette, hogy pánik rohamom van vagy valami olyasmi és hirtelen kapcsolt be a telefonjáról egy zenét. Pontosabban egy orosz dalt. Felismertem a nyelvet, még hogyha az agyam nem is működött.
Feltekerte a hangerőt. Éreztem, hogy fokozatosan lassul a szívverésem és próbáltam uralni a légzésem is. Cole félénket nyúlt a hátamhoz, én pedig engedélyt adtam rá, simogatta  a hátam és ez felettébb jól jól esett. Megkönnyebülve sóhajtottam. Biztatóan rám mosolygott és egyfolytában nyugtatgatott.

— Szépen kérlek, haza vinnél? A tesóm már biztos otthon van és értem biztos aggódnak a szüleim. - miután jobban éreztem magam, úgy gondoltam eleget voltam már a terhére szegény fiúnak és már a bulizástól is elment a kedve szerintem.

— Persze, hazaviszlek ez természetes - habár szánalmasan éreztem ott mellette ülve a kocsijában, de hálás voltam neki, mert segített is és miután jól lettem nem kezdett el kérdezősködni.

Már a bejárati ajtó előtt álltam a kulcsot szorongatva kezemben, amikor eszembe jutott, hogy Elenat csak úgy otthagytam a sok vendéggel és kitudja mi lesz még az éjjel... Ha valami lövöldözős bandja jelenik meg? Ha álarcosok túszul ejtik az ottlévő embereket?!
  Gyorsan visszaszaladtam Colehoz, aki meg várta volna, hogy bemenjek.

— Kérlek majd szólj Lennek, hogy eljöttem. És köszönöm hogy ottmaradtál velem és segítettél lenyugodni, nem is tudom mi lett volna ha nem nyugszom meg azonnal. De legfőképpen sajnálom hogy tönkre tettem az estéd. Nagyon - emeltem ki- sajnálom.

— Elvesztenéd velem a szüzességed? - szólalt fel pár másodperc múlva. Hát látszik, hogy férfiból van.

— Nem tartozik rád. - köptem a szavakat és hirtelen én sem tudtam mi ez a hangulatingadozásom. — Részeg voltam.

  — Szóval szűz vagy még és ha jól hallottam akkor szeretnéd elveszteni. Velem. - hangja szexin csengett, szexi volt a mosolya, mélyen nézett zöldjeivel az én barnáimba és az egész testem átjárta egy különös áramcsapás.

— Nem akarok vitatkozni most veled. Nem vagyok olyan leki állapotba. Talán majd megbeszéljük. - rákacsintottam, megfordultam és a csípőm azért is a megszokottnál jobban mozgattam fel és le.

                         🖤____________🎭









Sziasztok!! Megmondom az őszintét ehhez a részhez nagy erőfeszítés kellet így este 12 órakor,de szívesen írtam és tudom, hogy nem életem fejezete lett ez, de azért örülök, ha elolvasod, mert sokat tartogat még a tarsolyában ez a két fiatal.

Ha tudni szeretnétek melyik orosz dal nyugtatta le Ramonat akkor be is csatolom a linket! ❤️

És végsőként megszeretném kérdezni,
Érdekel titeket Cole is szemszögéből a dolog??

https://youtu.be/GyBMhxAW_wc

Du hast das Ende der veröffentlichten Teile erreicht.

⏰ Letzte Aktualisierung: May 12, 2021 ⏰

Füge diese Geschichte zu deiner Bibliothek hinzu, um über neue Kapitel informiert zu werden!

Benned MegtaláltamWo Geschichten leben. Entdecke jetzt