Mardekáros lányba esve

chapter 3

A vásárlás könnyen és gyorsan ment,hiszen már rutinosak vagyunk ilyen téren.Gyorsabban ment mint hittem,reggel 10-kor indultunk és délután 3-ra az Odúban is voltunk.Hát igen nekünk ez gyorsnak számít ugyanis általában 6-7 néha még 8 óra is mire mindenkinek,minden dolog meg van.Hisz mégiscsak 7 gyerek számára kellettek a dolgok.
Fred,George,Ron,Ginny,én,Harry és Percy.
A nap hátralevő részét pihenéssel töltöttem és 7-kor lefeküdtünk Ginnyvel és csak beszélgettünk.

-Ez a nap gyorsan telt.-törte meg a csendet a lány.

-Jaja.

-Lenne egy kis mondanivalóm.-itt szívbaj jött rám,nemtudtam mit szeretne.

-Mi a baj?

-A múltkor amikor anya megkérdezte reggelinél,hogy ki volt lent és láttam hogy nagyon egymásra néztetek Freddel.-összeszorult a szívem és nemtudom hogy elkéne e mondjam neki.

-Igen és?

-Mi történt aznap este?

-De hát elmeséltem!-vágtam rá.

-Ja igen,csak nagyon gyanús nekem valami.

-Mi?

-Fred elég furán viselkedik amikor a közelben vagy.

-Ezt meg hogy érted?

-Ne mond hogy nem látod azt amit én!

-Hát nem látom.Amúgy is utáljuk egymást,nem látod?Múltkor is veszekedtünk.

-Aha persze.-nevetett a lány.

-Jaj, Ginny te!-nevettem el énis magam,és ezután már aludtunk is.

Reggel korán keltem,hisz kipihentem magam.
Még énis meglepődtem,mert nem vagyok egy nagyon korán kelő típus.Ránézem az órára ami 6 órát mutatott.11-kor indul a Roxfort Expressz,ami azt jelenti nálunk hogy 10-kor el kell indulnunk az állomásra.Miután felkeltem,felöltöztem ami ezesetben egy sima fekete pulóver és egy kényelmes farmert jelentett.A hajamat szimplán megfésültem és kiengedve hagytam,mert így szeretem hordani.
Lementem azzal az indokkal hogy megreggelizzek,de más sült ki belőle.A lépcső utolsó fokjáról léptem le,mikor megpillantottam Fredet,ahogy a kanapén ül és mivel nagyon álmélkodó fejet vágott,ezért arra következtettem hogy elkalandoztak a gondolatai.

-Jóreggelt szépségem!-ebbe meg mi ütött?-kérdeztem magamban.

-Húha,veled meg mi történt,és hova rejtetted a régi Fred Weasley-t?

-Én vagyok az hidd el nekem!

-Aha persze.-válaszoltam unottan.

-Hát te meg hogyhogy ilyen korán?-kérdezte kíváncsiskodóan.

-Kipihentem magam kérlekszépen.

-Ugyan nem kell kérned szépen!-nevetett a fiú,mire akaratlanul is elnevettem magam.

Nekifogtam müzlit csinálni,mivel Mrs Weasley még aludt,amit nem is csodáltam.Mi voltunk egyedül fent szerintem.
Éppen a tejet kutattam a hűtőben,mikor két kar hirtelen hátulról, át fogta a derekam.Hátra pillantottam mire Fred arca tárult a szemeim elé.

-Veled meg mi van?-kérdeztem meglepetten,de vissza is kaptam a fejem a hűtőhöz mivel éreztem hogy tudatomon kívül is elvörösödök.

-Semmi.-válaszolta a fiú,mintha ezelőtt egy nappal nem egymást szidtuk volna.

Felnéztem rá,és hülye fejet vághattam mert a fiú elnevette magát.Énis elmosolyodtam,és épp arra eszméltem hogy szemezünk ,de a következő pillanatban lépteken hallottam a lépcső felől,és George toppant be.

-Jóreggelt ó,Nagyvilá........-állt meg a mondata befejezése előtt,mert észrevette ahogy Fred karjaiban állok.
Hirtelen szétrebbentünk,és próbáltunk úgy tenni mintha nem lett volna semmi,de nem igazán sikerült.Én tovább kutattam a tejet.

-Jóreggelt Csipkejózsika!-köszöntem neki,mire elnevette magát.
Odasétált ikertestvéréhez,és hallottam ahogy súgdolóznak.

-Lemaradtam valamiről Freddie?

-Nem.Hülye vagyok szimplán,nem is tudom mit hittem.-erre a válaszra nem igazán számított Georgie,bár nem csak ő volt egyedül.

Kezdtem azthinni hogy megbékélünk,és talán lehet köztünk valami,de hát ezekszerint nem.
Próbáltam titkolni hogy megbántott a fiú,de kétlem hogy sikerült ugyanis reggelinél csak túrkáltam az ételt,ami Mrs Weasley-nek is feltűnt.

-Valami gond van drágám?Nem ízlik a reggeli?-aggodalmaskodott az asszony.

-Jaj,nem dehogyis!Nagyon finom,csak nincs étvágyam.-válaszoltam neki határozottan.

Miután mindenki végzett,elvégeztük a dolgainkat,de mivel én mindent elpakoltam és készen voltam ezért vártam amíg el nem indulunk.Már nagyon izgatott voltam a suli miatt,és türelmetlenkedtem.
Próbáltam nem gondolni a reggeli Fredes ügyre,bár nem nagyon sikerült kivernem a fejemből,de megfogadtam hogy elfelejtem az egészet és boldogan véghezviszem ezt az évem.
Nem sokat kellett várnom,és már indulhattunk is.