Mardekáros lányba esve

chapter 4

Kb.fél óra várakozás után nagy nehezen megindultunk.Mrs Weasley kikísért minket a pályaudvarra.Mivel már "nagyok" vagyunk,és tudjuk a menetet,így nincs szükség kísérgetésekre.Én,Fred,George,Ginny,Ron és Percy felszálltunk a vonatra.Elköszöntünk Mrs Weasley-től,aki mindannyiunk arcára nyomott egy puszit.A vonaton elfoglaltunk egy fülkét,ami nehezen akart összejönni mert már szinte mindenki fent volt.Percy az évfolyamtársaival elkülönödött,Fred és George hozták a formájukat,és az elsősöknek próbálták beadni a szupermenő cuccaikat.
Én,Ginny,Ron,Ashley együtt foglaltunk helyet.
Habár Ashley ,akiből nyáron egy hatalmas könyvmoly lett egész úton egy üres fülkében gubbasztott és olvasott.Ginny pedig felkerekedett a barátai után,és köszönt nekik,ha már rég találkoztak.Így egyedül maradtunk Ronnal,és egy kínos csend lépett érvénybe,amit végül a fiú tört meg.

-Héj,Del.Minden rendben?-kezdte a fiú.-Reggel óta olyan kedvetlennek tűnsz.Történt valami?

-Nem.-vágtam rá,bár tudtam hogy nem fog ennyivel megelégedni,és igazam is lett.

-Aha,én meg hülye vagyok!-megmondtam.

-Najó!De erről senkinek,semmit!

-Miket hiszel te!?Tudod hogy bennem bízhatsz!

-Igen persze!És köszönöm.Tehát.Az úgy volt ho....-kezdtem volna bele,de a fiú túlordibált

-ÁLLJ!NEM HOZTAM NASIT!-mire kitört belőlem a röhögőgörcs.

-Komolyan mondom akkora állat vagy!-szóltam oda neki,ironikusan.

-MEGYEK KUNYERÁLOK ÉN VALAKITŐL!-kiabált még mindig a fiú.

-Ne kiabálj már,Merlinre, félsz?-kérdeztem még mindig a nevetésben fulladozva.
Ezzel elindult a folyosón,nasit kutatni,de hallottam ahogy visszaszól az ajtóból.

-NE LEPŐDJ MEG HA CSAK EGY ÓRA MÚLVA TÉREK VISSZA DE MEGLESZEL TE EGYEDÜL IS!-ordibált nekem.

Miután feldolgoztam az előbb történteket,szépen nyugodtan néztem ki a fejemből,ám nem sokáig ugyanis egy ismerős arc toppant be.

-Íme,egy újabb Mardekáros!Hogyhogy nem futottunk még össze?-kérdezte.Azonnal felismertem a hangját.

-Nem is tu....-kezdtem volna bele,de beleszólt.

-Draco Malfoy vagyok.-jelentette ki.-Kinek örülhetek a személyedben?-kérdezte.

-Delilah Smethley.Hát te mi járatban erre?-kérdeztem meglepetten a fiútól.

-Csak éppen erre jártam.Arra gondoltam ho.....-kezdett volna bele,de ezesetben most én vágtam a szavába.

-ÁCSI!Egy gyors kérdés!TE MIÉRT VAGY ILYEN JÓFEJ VELEM?

-Nem is örülsz?Igazán hálás lehetnél érte!-szólalt meg,de láttam rajta hogy nem gondolja komolyan.

-Dehogynem örülök!Na de mibe is fogtál bele?-kíváncsiskodtam.

-Ugyan,semmibe.Csak arra gondoltam,hogy lóghatnánk együtt többet.-Jézusom!Draco Malfoy komolyan ilyen normális velem?Ráadásul nem is foglalkoztunk eddig egymással.De nagyon örülök hogy ha másokkal nem is,legalább velem normálisan viselkedik.

-Igen,jó lenne.Benne vagyok.-jelentettem ki határozottan.

-Nagyszerű.Nem szeretnél csatlakozni a mi fülkénkhez?

-Nem nem szeretne!-szólalt meg hátulról egy ismerős hang.Fred Weasley....-Nincs szüksége arra hogy a te társaságodba kerüljön!

-Így állunk Weasley?-fordult hátra Draco.

-Így.És ha tetszik,ha nem,nem fog veletek ülni!

-Akkor játsszuk le máshogy.-kezdett bele a másik fél,és láttam Freden hogy egyre idegesebb ezért odaálltam elé,nehogy valami hülyeséget csináljon.

-Ha ezt akarod Malfoy!Ne csodálkozz ha mész apucihoz a törött orroddal!-jelentette ki Fred.

Éreztem hogy elindul de mivel előtte álltam,ezért hátulról legyintettem neki a jobb kezemmel.Lefordította a fejét rám,mivel hozzá képest egy töpörtyű vagyok.Megráztam a fejemet,de látszólag így sem nyugodott le túlságosan,így éreztem hogy lépnem kell valamit.Óvatosan hátranyúltam a másik kezemmel,és kimatattam az övét,de mivel az ökölbe volt szorítva,így csak körbefontam az ujjaim az ő hatalmas keze körül.Éreztem ahogy megenyhül,és leereszti a kezét.
Nemtudom hogy mit érzett abban a pillanatban,hiszen utáljuk egymást,de mégiscsak sikerült megnyugtatnom.De ezt is csak én gondolom túl.

-Draco,menj.A Roxfortban találkozunk,és nagyon örültem.-szóltam oda a vérig dühös fiúnak,aki rámnézett és legyintett a mögötte álló barátainak,hogy induljanak.

Elballagtak,én pedig elengedtem a kezét Frednek.Feléfordultam,és megtörtem a síri csendet,aminek így utólag,nagyon örülök.

Sziasztok!
Elnézést hogy csak ilyen ritkán rakom ki a részeket,de rájöttem hogy könnyebb ha egyszerre több részt rakok ki.
Így arra jutottam hogy innentől minimum 2 maximum 4 részt kirakok hogy ne öljön meg benneteket a kíváncsiság.
Btw,már lassan 100-an mentettétek a sztorim,ami hatalmas örömet okoz!
Nagyon köszönöm.