Sirius Black elveszíti a másik felét

Untitled Part 1

Volt Egy álmom. Egy álmom mikor megláttalak. Egy álom mely valósággá vált, aztán reálommá. Hogy mi volt ez az álom? Miszerint mi öröké együtt leszünk. De itt a háború kellős közepén a karomban tartom élettelen tested miközben James felém ordít, hogy mozduljak meg és meneküljek. De nem megy egyszerűen képtelen vagyok bármit is csinálni. Felfoghatatlan számomra, hogy elveszítettelek, mégis a hiányod úgy tör rám, mint a hallálfalók csoportja. Hirtelen és váratlanul pedig a tested még konkrétan ki se hűlt. Érzem, hogy szellemed itt van körülöttem.

A könnyeim már egyre jobban folynak, bár mozdulni még mindig képtelen vagyok. Pedig muszáj lenne. -muszáj felállnom és elkapnom azt, aki ezt tette veled. Velünk. Mégse vagyok képes elengedni téged.

James már itt van felettem és a saját testével véd engem. Már csak engem! Már csak engem tud védeni hisz én nem tudtalak téged megmenteni. Nem voltam ott, hogy megmentselek a haláltól. Nem voltam ott. Pedig ott kellet volna lennem! Mindig ott kellet volna lennem melletted, hogy megmentselek. Hogy megmentselek ezektől a borzalmaktól. Remélem bárhol is vagy megtudod nekem ezt bocsáltani. Mert én sose fogom tudni magamnak megbocsátani azt, amit tettem. Vagyis azt, amit nem tettem meg. Nem védtelek meg. Nem voltam melletted mikor elért a halálos átok. És mindezt miért? Azért, mert néhány faj gyűlölő miatt, aki azt mondta nem „tiszta" a véred? Még hogy te nem lettél volna „tiszta"? Nálad tisztább és jobb szívű embert nem találok a földön. Még egy olyan gyönyörűbb és szeretettre méltobb ember nincs. Soha nem is lesz, és mégis. Mégis te haltál meg. Te! Te, akinek nem kellet volna. Te, aki mindig mindenkinek önzetlenül és szívesen segített mindig mindenben. Miért nem én? Én, aki csak bántani tud másokat? Akit a saját családja kitagadott? Aki csak a rossza látja? Aki magában is csak a rosszat látja? Te haltál meg aki bennem megtalálta a jót és előhozta azt mikor én nem tudtam. Ahogy megmenteni se tudtalak a halál torkából.

Lehet, hogy egyikünk sem érti valójában, hogy mit élünk át, vagy úgy érzi, hogy van elég időnk. Pedig mégse. Még sincs elég időnk. Pedig milyen ártatlannak indult a mai nap. Az idei első Roxmotsi napunk. Az idei első és az utolsó. Öröké ez volt az utolsó. Soha többé nem tudunk lejönni Roxmortsba. Így együtt csapatként nem. A te hiányod mindig ott lesz. Mindig ott lesz a hiányod bennem és a többiekben is. Most már soha nem fogunk tudni lejönni úgy, hogy te belém karolsz Evans pedig Jamesbe, Remus és Peter pedig mellettünk bandukol. Soha többé nem fogsz leülni az asztalunkhoz a Három Seprűben. Soha többé nem fogsz vajsörrel a kezedben átölelni. Az asztalnál ülve a többiekkel beszélgetni. Soha többé nem fogsz a fülembe suttogni. Soha többé nem mondod el mennyire szeretsz és én se tudom neked elmondani neked többet, hogy mennyire szeretlek. Hogy a világon mindennél jobban szeretlek. Soha többé nem fogsz hozzám átosonni ki tudja hány szabályt megszegve éjszaka, csak mert hiányzom, vagy rosszat álmodtál, vagy csak egyszerűen állításod szerint hideg van nálatok és hogy nálunk sokkal melegebb van. Soha többet nem foglak tudni szeretni, magamhoz ölelni, megcsókolni, beszélgetni, vagy csak veled lenni. Csak együtt lenni veled, leülni a diófa alá és hallgatni a madarak csicsergését és az erdő hangjait. Soha többé nem fogsz kioktatni a dohányzás káros hatásairól és soha többé nem fogsz rám nézni azzal a megsemmisítő pillantásoddal mikor rá akarok gyújtani. Többé nem leszel ott, hogy jobb irányba terelj, hogy figyelmeztess, ha valamit elfelejtek. Hogy gondoskodj rólam, hogy szeres és hogy a legjobbat hozd ki belőlem. Hogy rávegyél a tanulásra még ha kviddics edzésem volt akkor is mert az auror programhoz kiválónak kell lennem mindenből. Már nem leszel ott. Nem leszel ott a nagyteremben. Nem leszel ott a pályaudvaron, ahol mindig téged kerestelek. Nem fogsz a nyáron írni. Nem fogunk közös programokat csinálni. Nem fogjuk tudni beváltani a közös álmainak. Nem leszel ott a Ravasz vizsgán jövőre. Nem leszel ott, hogy lelki támaszt nyújts.Nem leszel ott, hogy lefogj a mardekárosok miatt. Hogy figyelmeztess, ha valami nagyon nagy baromságot akarunk csinálni a fiúkkal. Hogy szurkolj a meccseinken. Hogyha elbizonytalanodom magamban akkor lelket önts belém.Kihez fogok most fordulni? Mond meg kérlek! Egyedül képtelen leszek ezt elviselni. Az elvesztésedet kizárt, hogy elfogadjam. Nem tudom és nem is akarom felfogni. A hiányodat mely szétfeszít belülről pedig mikor 5 perce? Fél órája? Vagy lehet már órák óta meghaltál? Egyszerűen nem tudok másra figyelni csak arra, hogy már nem vagy itt. Nem tudlak elengedni pedig tudom, hogy muszáj. Mégis lehetetlen feladatnak tűnik pedig ki tudja mióta szorítom élettelen testedet magamhoz, hogy megvédjelek. Mindentől és mindenkitől. Pedig már késő. Már elkéstem ezzel. Már csak az üres hideg holtestedet szorítom magamhoz. A gyönyörű meleg barna szemeid melyek mindig tele voltak szeretettel és vidámsággal, most üresen merednek a semmibe. Bár a tested már kihűlt még mindig érzem rajtad a parfümöd illatát amit te annyira, de annyira szerettél és én ezért nem mertem megmondani, hogy menyire utáltam mert anyám is ugyan ezt használta. De bármennyire is utáltam rajtad mindig mosolyogva mondtam mennyire jó illatod van hisz nem akartam hogy rosszul érezd magad. Most már nem mondhatom ezt el. Pedig annyi mindent el akartam mondani. De már nincs rá időm. Elvették az időnket. Pedig én annyi mindent akartam még mondani neked. Annyi mindet akartam még kipróbálni veled. Annyi de annyi minden várt volna még ránk. Rád. De már nem lehet. Már nem. Nem tudom felfogni ami történt most. Egyszerűen nem meg. James végül el rángatott tőled. Bármennyire is küzdöttem ellene, kivételesen erősebbnek bizonyult. Erősebb volt nálam és ezért valószínűleg az életemet köszönhetem. De milyen életem lehet nekem nélküled? Milyen? Oly régóta szerettelek. Oly régóta voltál az életem része hogy már elképzelni sem tudom hogy milyen lehet nélküled lélegezni. De megtörtént, megtörtént és én minden egyes pillanatát utálom. Mindet!Hiányzol bárhol is légy most! Bár hol légy most tud hogy sose lesz az életemben más rajtad kívül.Soha.