Szerelmem egy tanárral[Levi x Reader]

Hát ezt akarta

-Láttam hogyan írsz óran.
Basszameg! Ezt el akartam kerülni. Most mit kamuzzak? Tettetnem kell a hülyét!
-Csúnyán írok tanár úr? Bocsánat, majd változtatok rajta!
Szánalmas vagyok, igazán szarul hazudok.
-Emily! Ne nézz hülyének!
Menthetetlen a helyzet, rájött. Felhúzta a karomon a pulcsit. Kurva jó.
-Ezek honnan vannak?
-Elestem tegnap.
-Na ne szórakozz! Ha elestél volna, nem ilyen fajta hegek lennének a karodon. Halljam, honnan van?
-Anyukámtól, kicsit összevesztünk.
-Rendben, most megyünk az orvosiba, és ha még egy ilyen ütést látok rajtad, anyukádat elviszi a meseautó!
Nem igazán akartam ellenkezni, úgyhogy mentünk az orvosiba. Tényleg, honnan a faszból tudta, hogy nem csak elestem? Orvos volt, vagy mi a faszom? Mikor az orvosiba értünk senki sem volt bent. Azt gondoltam "hála égnek, megúsztam" de sajnos nem így lett. A pasi tuti orvos volt, mert azt mondta, hogyha nincs bent senki, akkor ő majd meggyógyítja a sebeim.
-Ez most fájni fog, de tarts ki!
Egy ilyen fertőtlenítős cuccot rakott rám. Nem tévedett, tényleg fájt. Minden bántalmazott tanítványát ápolgatja, vagy csak engem? Mert elég fura ez nekem.
-Mikor ettél utoljára? Mert nagyon sovány vagy!
-Öhmm tegnap...előtt.
-Szuper, akkor most levonszolod a segged az ebédlőbe és kérsz egy nagy adag kaját.
-Csak úgy nem fognak adni.
Ezt nem kellett volna kiejtenem a számon, mert így Levi ment le az ebédlőbe és kért egy csomó kaját, majd nekem adta. Úgy ment le, mint valami igazi nagymenő, én meg a háta mögött halálra ilyedve kuporogtam. Miután az óráimnak vége lett, haza akartam menni, de a drága tanárom elkísért. Elkezdtem bemászni az ablakon, de megint megszólalt:
-Menj a bejárati ajtón!
Bassza meg! Ha ellenkezem, végem van, de ha anyám otthon van, akkor is. Nem ellenkezem, mert még megharagszik. Jól esett egy kicsit azért, hogy szerzett nekem enni. Szerencsére anyám nem volt otthon, úgyhogy megúsztam a dolgot. Elköszöntem a tanártól és lefeküdtem, mert nagyon álmos voltam. Holnap tesi óra volt. Megint egy csomót futottunk, majd fociztunk, meg egy csomó fárasztó dolgot csináltunk. Na jó, konkrét leszek. Olyan szinten sokat futottunk, hogy rosszul lettem. Ha pedig volt, hogy napokig nem ettél, vertek, van vagy tíz sebhelyed, egy-kettő be is gyulladt, nem érdekes, hogy Levi tanár úr bekötötte egy sebed vagy sem, autómatikusan adja fel a szervezeted a küzdelmet. Elájultam, arra keltem, hogy egy idegen helyen vagyok az ofőmmel együtt egy kanapén. Gyorsan fel akartam kelni, de nem tudtam a fájdalomtól így visszahuppantam.
-Ne próbálj mozogni!
-M-mi tör...történt?
-Had foglaljam neked össze: összeestél, és sehogy nem tudtunk felkelteni. Már komolyan azt hittük, hogy meghaltál. Ígyhát jöttek orvosok mérni a szívverésed, púlzusod, és nem vagy valami jó bőrben. Szóval beválaltam, hogy hazaviszlek, de rájöttem, hogyha te hazamész, tovább vernek, úgyhogy elvittelek magamhoz. Ez az én lakásom. Mivel nem vagy valami egészségbomba, egy hétig otthon kell maradnod, jelen esetben nállam, és egy csomó vitamin gazdag kaját kell enned. Érted, nem?
Bassza meg! Jó nagy galibát csináltam.