Szerelmem egy tanárral[Levi x Reader]

A tanáromhoz költöztem

-Mit képzel maga fiatal ember, Emily nem megy sehova, amúgy is, maga olyan, mint egy törpe! Nem viszi sehova a lányom. A legjobban nevelem, bár nehéz eset.
Levi Ackerman tanár úr úgy megütötte anyám, hogy a földre esett, majd a nyakától fogva felemelte, alig kapott levegőt.
-Szívesen megfojtanám, de én ülnék a börtönben érte, úgyhogy gondoltam adok egy kis ízelítőt. Mostmár vihetem Emily-t?
-P-p...persz...persze.
Szerencsétlen anyám alig kapott levegőt, de sajnálni nem sajnáltam, kissé sem. Felmentünk a szobámba, összepakoltuk a pár szakadt ruhám, aztán már mentünk is. Vettünk új ruhákat, kaptam egy telefont, és ebédeltünk egy étteremben. Nagyon hálás vagyok. Levinél fogok lakni. Biztosan jó lesz. Este alvajártam. Nem szokásom, de most megesett. Levi szobájába mentem. Mellé bújtam, és csendben elaludtam. Reggel felkeltem, kinyitottam a szemem, és az alvó tanárom találtam magam mellett. Meg sem mertem mozdulni, feküdve feltérképeztem a szobát. Ez Levi szobája. Mi volt tegnap? Hogy kerülök ide? Hagytam a dolgot, viszzafeküdtem, és reménykedtem, hogy nem leszek lebaszva. Kis idő múlva a drága tanárom is felébredt.
-Emily! Mit keresel itt?
Úgy tettem, mintha csak most ébrednék fel, kinyitottam a szemem, majd megszólaltam:
-Úristen! Nem tudom. Szerintem alvajártam.
-Oké, nincs semmi gond, de menj vissza a helyedre!
Ideje, hogy ne csak én legyek zavarban.
-Muszály? Nem akarok menni.
-Jó, maradj, de egyszeri alkalom.
Egy kicsit elpirult, visszafeküdtünk, majd elaludtam. Levi azonban ébren volt. Álmomban pedig megöleltem. De ahelyett, hogy ellökött volna magától, vissza ölelt. Milyen aranyos már. Na de baszki, mégis csak a tanárom. De egyben az egyetlen ember akiben bízok, szóval nincs baj. Ugye? Miután én is felébredtem, kurva nagy kéztetést éreztem arra, hogy megcsókoljam Levit, de mégis csak a tanárom. Biztos, hogy kidobna. Úgyhogy felkeltünk, reggeliztünk egyet, majd elmentünk a parkba sétálni. Ackerman azt mondta, beszélni akar. Ugye nem haragszik? Elmentünk a parba, és Levi tanár úr beszélni kezdett:
-Figyelj Emily. Azt akartam mondani, hogy...
Elcsuklott a hangja, izgulhatott, nem volt mérges. Egyáltalán nem. -Nekem...talán az első barátom vagy. És nagyon szeretlek, persze barátilag, nyilván, és nagyon szeretném ha minél tovább maradnál.
Ez kedves volt, bár kicsit szarul esett, hogy csak barátilag szeret, dehát mire is számítottam? Meg lehet, hogy amit érzek, nem is szerelem, csak valami fura érzés. Na de a lényeg, hogy jól esett amit mondott, és szerintem is jó csapatot alkotunk, szóval megöleltem. Egy idejig csak ált, majd ő is megölelt. Akkor nem érdekelt, hogy akármelyik kurva osztálytársam lefotózhat minket, és felrakhatja a netre, én meg az iskola legnagyobb kurvája lehetek emiatt, csak egyszerűen túlságosan szeretem a tanárom, és nem akarom elveszíteni.