Egy kalandos szerelem

2.

Kimentem az ajtón és a folyósón ahol kissé döbbenten álltam meg...

...megláttam egy szőke nagyjából ugyan akkora magasságú lány, ébenfekete csendesen és sötéten csillogó szemekkel. Egy kis ideig még döbbenten álltam ott a két ajtó között, olyan volt mintha nem ide valósi lenne, nem lenne vele fény furcsa érzés kerített hatalmába. Majd észrevettem, hogy az ismeretlen felém mutat, mond valamit Aideennek amiből csak annyit hallottam hogy hölgyem kissé kérdő hangnemben. Aideen megrázta felé a fejét majd lassan elkezdett közeledni felém mire én ösztönösen hátra léptem miközben egyre csak a hátul álló lányt figyeltem, láttam ahogy Aideen szája mozog de nem hallottam semmit majd hirtelen elsötétült a kép.

*Aideen szemszöge*

Gyorsan elkaptam az éppen össze eső Naomit hisz márcsak pár lépésre álltam tőle.

- Sarah hátrébb! – szóltam rá Sarahra.

- Gondolom érzékeny rám – lépett hátrébb. – Én szerintem megyek ha nem gond hölgyem! – hajolt meg kissé majd eltűnt.

Megemeltem Naomit és óvatosan bevittem a szobájába. Letettem a az ágyára és betakartam és szépen lassan elhagytam a szobáját egy ajtó csukás keretében. Mielőtt kimentem volna végig néztem az alvó Naomin. Kint átmentem a szobámba és előhívtam Saraht:

- Igen hölgyem!

- Óvatosabbnak kell lennünk, bár ha szerencsénk, van ezt majd csak egy álomnak hiszi.

- Ez igaz. – mondta majd ásított egyet.

- Menj nyugodtan aludni – biccentettem felé.

- Rendben – hajolt meg majd eltünt egy kisebb fekete füst kiséretében.

Megittam egy pohár vizet aztán én is elindultam lefeküdni.

*~*~*

Hirtelen felugrottam az ágyamban gyorsan körbe pillantottam a szobában és megnyugodva vettem észre hogy még mindig a sötét acél kék szobában vagyok félig lehúzott rolókkal. Felültem felhúztam a lábam amit átkulcsoltam a kezemmel. Még egyszer végig néztem a szobán és próbáltam megnyugodni. Szánalommal néztem végig magamon és próbáltam elhessegetni az emlékeket, fejemet az ölembe hajtottam levéve a szememet a polcomon lévő plüssről. Nem tudom mennyi ideig voltam így gondolataimba merülve de egyszer csak arra eszméltem hogy Naomi az ágyamon ül és simogatja a hátam. Hirtelen felkaptam a tekintetem és egy kissé talán ijedten néztem rá. Ő teljes nyugalommal visszapillantott rám majd óvatosan megfogta a fejemet hátulról majd a mellkasához húzta, amit én hagytam neki. Nem szólt semmit csak csendben simogatott, ami ott számomra többet ért minden szónál. Majd miután meg nyugodtam felnéztem rá mire ő megtörte a csendet:

- Jobban vagy?

- I-Igen azt hiszem – válaszoltam kissé félénken.

- Történt valami?

- Nem csak egy emlék... Egy rossz emlék... - hajtottam le kissé a fejem.

- Értem, szeretnél róla beszélni? – kérdezte finoman.

- Nem még nem bocsi.

- Megértem, gyere menjünk reggelizni – intézett egy mosoly felém és óvatosan felállt az ágyról és kiindult a konyhába.

Szép lassan felálltam majd én is kiindultam a konyhába.

- Mit kérsz? – fordult felém mosolyogva a konyhából Naomi ahogy felém fordult egy erős fény mintha felcsillant volna a szemében mire én megdörzsöltem a szememet és oda mentem hozzá. – Jól vagy? Kissé zavarodottnak tűnsz.

- Igen jól vagyok egy kávét innék – mosolyogtam rá.

- Megértem – mondta majd elkezdett kávét csinálni. – Hosszú volt az éjszaka..

Amint kimondta az utolsó mondatot elképedtem. ,,Emlékszik a múlt estére?" Hosszasan bámultam magam elé majd ahogy elém tette a kávékat majd mellém le ült. Miután leült én ránéztem:

- Mire emlékszel? A tegnapból..?

- Mindenre.. – mondta, majd beleivott a kávéjába.

- Hm értem akkor emlékszel Sarah-ra... - ittam bele én is a kávémba.

- Így hívják az ismeretlen sötét lányt? – kérdően rám pislogott.

- Mhm – bólintottam egyet majd elő hívtam Sarah-t aki egy fekete füst kíséretében oda termett a kettővel mellettem lévő székre mellém.

Mosolyogva oda intett Naomi felé. Keresztbe tette a lábát és össze kulcsolta a kezét amit az ölébe helyezte. Naomi kidülledt szemekkel nézett Sarah-ra aki egy kedves mosollyal viszonozta a nézését.

- A-A szemed teljesen fekete...

- Hm, igen nem tetszik? – fordította a fejét kissé oldalra Sarah.

- Nem tudom csak olyan furcsa.. – mélyedt el Naomi Sarah tekintetében.

- Megértem nekem kisé fura volt először – mondtam megnyugtatóan.

- Olyan hívogatóan sötét és furcsa..

Beszélgettünk még egy kis ideig, hirtelen arra lettünk figyelmesek, hogy valaki dörömböl az ajtón...