Forever and a day

margot

Sietősen dobáltam be a sporttáskámba az aznapi forgatáshoz elengedhetetlen szükségleteimet. A szövegkönyv kitépett, meggyűrődött részletét a kis zsebbe tuszkoltam, mellé a napszemüvegem és a szájápolómat. Miután minden bekerült, egy rántással felhúztam a zipzárt és a hajamat ujjaimmal megigazítva kiléptem kertvárosi házam vékony bambuszajtaján. Kiérve szinte rögtön előkerestem az előbb elrakott napszemüvegem és feltettem. Magassarkú szandálom tompán kopogott a macskaköveken, a buszmegállóig próbáltam magamba szívni a Nap szikrázó sugarait. A bőröm kezdett lebarnulni a sok kinti munka miatt, ami szerencsére csak még szebben kiemelte kék szemem és szalmaszőke hajam.
A busznak pontban nyolc órakor kellett volna elindulnia, de még a kis bodega környékén se láttam. A várakozás idő, az idő pedig pénz, hajtogatta a szűkmarkú producerünk, Roy mindig. Ezalatt a néhány hónap alatt egy kicsi átragadt rám ebből a mentalitásból, így kezdtem dühbe gurulni az elpazarolt percek miatt.
Végre valahára feltűnt a fekete jármű a sarkon, természetesen tömve az irodájukba induló emberekkel. Megszoktam azt, hogy a sok rajongóm és még több gyűlölködőm által alapból a hátsó ülések felé húzódjak és maradjak észrevétlen. Az ablak poros és karcos volt, de még így is tisztán látszott az óceán partja. Általában a szűk családommal, vagy Lilibethszel és Norával ruccantunk ki oda, amikor volt időnk egymásra. Sajnos mostanában ez egyre kevesebbet jelentett, az Éberen álmodom miatt valóban minden éjjelemen éberen álmodtam a stúdióban. Anyu szerint nem egészséges az, amit Roy művel velünk munka címszó alatt, de ő nem értheti az egész lényegét. Egymilliószor jobban szeretem a szakmám annál, minthogy lemondjak róla pár plusz alvással töltött óra kedvéért. Ahhoz túl elhivatott vagyok.
Elővettem a telefonom, mely folyamatosan rázkódott a farzsebemben. Lilibeth írogatott szüntelen, mindenre kíváncsi volt velem kapcsolatban.

#Lilibeth
Mit csinálsz?
Hogy vagy?
Elindultál már?
Rob...
Válaszolj a testemnek!!!
!!!!
MARGOT

#Margot
Hagyjál, Lili, igen, úton vagyok és próbálnám ismételni a jeleneteimet
Viszlát

#Lilibeth
Krah

Lili nagyon jó barát, de néha az idegeimre megy a kérdezősködésével. Emlékszem, még gimiben tetszett egy fiú, és nagy bután elárultam Lilinek. Másnapra maga, a fiú kérdezte meg, hogy igaz-e, hogy vonzódom hozzá. Egy ideig volt egyfajta se veled, se nélküled kapcsolatunk, de hamar beláttuk, hogy az ellentétek nem mindig illenek össze.
Másik legfőbb segítőm Nora. Ő szereti a saját kezében tartani az életét (és az enyémet is). Olyan nekem, mintha a menedzserem lenne. Nélküle sosem döntök egy-egy szerepről és felkérésről. Norának van egy eltitkolt, kislányos oldala is, ami sírva visong, amikor premier előtti jegyet kapok vagy behívnak a Late Showba.

A busz pöfögve leparkolt pár utcányira a Star Secrets stúdiója előtt. A benti légkondi után újra arcon csapott a kánikula, magamat legyezgetve vágtam neki az útnak a VIP bejáratig. Az egész csillogó varázs, amit a néző lát, kicsit fénytelenebb és csóróbb, mint bárki hinné. Egyszerűen jövünk a műszakunkba, akárcsak a többi ember. Nincs felhajtás, sőt még a sminkemet is én csinálom.

A biztonsági őrök elvették a belépési engedélyt mutató kártyámat és alapos vizsgálódás után beengedtek a nagybetűs helyszínre. Azonnal felém szaladt egy jegyzetfüzetet lóbáló asszisztens és a karomat kissé erőszakosan megragadva vonszolni kezdett az öltözők felé.
- Máris késésben vagyunk- lihegett és lenyomott a megviselt pamlagra. Ezután a kis mikrofonjába kezdett sutyorogni. Gyorsan ellenőriztem magam a falon függő kis tükörben, úgy vártam Royt. Nemsokára a férfi teljes erővel berontott a kocsiba egy nem túl díszes kísérettel. Mellette vonult Cassie, a fodrász, Ronja, a jelmezes és egy lány... egy lány, aki én voltam.

Végigfutott a hideg a hátamon, elképedve bámultam a hasonmásom. Roy a reakciómat észrevéve sokat sejtetően elmosolyodott.
- Kérlek, Margot, ne ess pánikba- lapogatta meg a hátam esetlenül.- Ő itt Emmeline Forest, aki a kaszkadőröd lesz a veszélyes megpróbáltatások alatt. Ugye, mennyire hasonlít rád?- nevetgélt borostás állát masszírozva.
- Hát.. öh- rebegtem sokkos állapotban figyelve a látszólag jókedvű Emmeline-t.
- Na, de mutatkozzatok be egymásnak..- eszmélt fel Roy és tovább osztogatta a parancsokat Cassie-nek és Ronjának, akik kezelésbe vették a külsőmet.
Emmeline zavartan ácsorgott a sarokban, egyik lábáról a másikra állva.
- Ülj csak le!- jutott hirtelen eszembe és szabad kezemmel egy rozoga széket toltam felé. Megfogta a kistáskáját és körülményesen elhelyezkedett.
- Hogy lehet, hogy ennyire.. egyezünk?- köszörültem meg a torkom.- Mármint, ez azért elég ijesztő.
Felnevetett.
- Igen, az. Képzeld, baromi hosszú válogatás után lettem én a kaszkadőröd. Szó szerint sorban álltam érted- humorizált.
Felszisszentem, mert Cassie belekapott a fésűjével a fejbőrömbe, de igyekeztem Emmeline mondanivalójára összpontosítani.
- Egyébként szólíts csak Robnak. Mindenki így hív, kivéve Roy- forgattam a szemem.
Emmeline bólintott, majd a kibontotta copfba fogott haját és fejét lehajtva megborzolta. Ahogyan lengett előttem a zuhatag, megéreztem a könnyű kis parfümillatot, ami belőle áradt. Egy pillanatig elgondolkoztam, honnan ismerős, de Cassie megint belémvájta a kefét, így már kicsit türelmetlenebben mordultam fel. Az Éberen álmodom nem kosztümös film, igazán nem értem, miért kell túlbonyolítani a külsőmet. Emmeline megértően pislogott rá és azt tátogta, nagyon nem várja azt, amikor majd ő kerül sorra. Ebben maximálisan egyetértettem vele. Aki kezdő a filmiparban, még nem tudja, milyen bajok leselkednek rá. Előre sajnáltam Emmeline-t.
Végül mindkettőnket kellően megcibáltak és belebújtattak az egyforma ruháinkba, így már abszolút senki sem tudta megmondani, melyikünk ki. Az udvaron egymás mellett kaptattunk át, be az ötös hangár hatalmas ajtaján a zöld háttérhez. Roy cöcögve bökdöste az óráját és a helyemre parancsolt.
- Egy.. két.. há'.. tessék!- mutatott a csapót kezelő Davidre.
Amint elhangzott az utasítás, partneremre, Cody Richmanre pillantva kezdtem mondani a szövegem.
- Albert, ez így nem mehet tovább! Nem bírom elviselni, hogy sosem vagy velem! Kizársz az életünkből!- ordítottam sírva az egyre dühödtebbre váltó arcába.
- Ne merj panaszkodni! Ez az én házam, én döntök arról, mi történik a falai közt!- fröcsögte és kinyújtotta felém a kezét.
Itt leállt a kamera és helyet cseréltem a forgatási területen már magabiztosnak tűnő Emmeline-nel. Mellettem elmenve végigsimított a karomon, én pedig sok szerencsét kívántam. Felpattantam a Royjal szembeni összecsukható műanyag székre és onnan követtem figyelemmel Cody minden egyes erős lökését és Emmeline minden egyes hatalmas esését a kemény fapadlóra. Valóban úgy tűnt, hogy az életét áldozza értem.

Sziasztok!
Meg is érkezett az első epizód... Remélem, tetszik🥰 nagyjából egy hét múlva hozom a szereplők bemutatásával foglalkozó fejezetet.