Trapped

1. Ravin Vixen

Pár infó így előzetesen:
Név: Ravin Vixen (becenév: Rin)
Kor: 38 év
Nem: nő
Faj: neko (macska és emberi tulajdonságok)
Képességek: telepátia, macska alak (faji tulajdonság), "űr" (képes bármilyen tárgyat eltüntetni egy saját zsebdimenzióba, ahonnan bármikor elő is tudja teremteni azt).
Kinézete: hófehér haj, heterokrómiás szemek (egyik szeme zöld, másik kék), alacsony termet, csinos alak. Nekojin alakjában sápadt bőre van, fején egy pár hófehér cicafül ékeskedik. Emberi alakját ritkán használja, olyankor kevésbé sápadt és emberi füle van. Egy hófehér bundájú macskává képes átváltozni.

Az élet nem fair, szokás mondani. Vannak, akiknek minden megadatik: boldog gyerekkor, korai első szerelem, később rátalál az igazira, összeházasodnak, boldogan élnek, amíg meg nem halnak, örökségüket a két gyerekükre hagyják, amit a jól fizető állásukból sikeresen felhalmoztak. Mások ezzel szemben semmit nem kapnak: egy árvaházban nőnek fel, a testvéreitől elszakadnak, mert ő maguk nem elég jók egyik család számára sem, amikor felnőnek, éhbérért dolgoznak, sosem találják meg a párjukat és macskás néniként öregednek meg, majd senki nem emlékszik rájuk, amikor meghalnak. Persze van olyan is, aki a kettő közötti határvonalon táncol és hol az egyik oldalra zuhan át, hol a másik oldalra vetődik és amolyan egyensúlyozott életet él. Ravin Vixen pedig pontosan ide tartozik.

Gyerekkorában édesanyja meghalt, apja pedig ebbe beleőrült, így a tartomány felelős gyámhivatala elvette a férfitől három gyermekét: Ravin, Viran és Ace Vixen-t. Az alig két éves ikerpár és egy évvel fiatalabb öccsük árvaházban nevelkedett. Ismerték egymást, ám a neko fiú sosem rajongott nővéreiért, így a két lány szoros kapcsolatot ápolva nevelkedett a többi lány között, mialatt Ace-t örökbefogadta egy család, ezzel totálisan elszakítva őt a lehetőségtől, hogy jobb viszony alakuljon ki hármuk között.

A gyermekotthonban Rin és Vi kapcsolata nagyon szorossá vált, ikerköteléküket nem is tudták volna titkolni. A telepatikus képességüket egymásnak tanították, hisz nem kaptak mágikus képzést, mégis igazán erős varázslatokat tudtak megtanulni, ketten. A pár perccel fiatalabb Viran ráadásul a jég elemi erejével is rendelkezett, így még több oka volt arra, hogy gyakoroljon, ha már nem adatott meg a tanulás lehetősége számára. Persze felmerül a kérdés: őket nem akarták örökbe fogadni? A válasz pedig elég komplikált. Nos, Vi-t szívesen hazavitte volna egy család, de csak akkor, ha Rin nélkül. Az idősebb testvér azt akarta, hogy húga boldog lehessen, ezért előtte ugyan nem mutatta, de ettől függetlenül belül teljesen összetört a tudattól, hogy egyedül fog maradni. Persze Vi sem akarta, hogy egyedül nőjjön fel, szeretett nővére nélkül, így a folytonos hiszti, a "rossz kislány" színjátéka és az indokolatlan mágiahasználat után a két nő, aki befogadta volna őt, inkább egy másik gyermeket választott. Mondanom sem kell, hogy Rin-nek mekkora bűntudata volt, hisz tudta, hogy húga miatta mondott le a családról, bármit is állított, bármivel is nyugtatta, nem hitt neki, tudta, hogy miatta tette és semmivel nem tudta volna meggyőzni, hogy bizony magáért volt. Ezért is változtatott a magyarázkodásán: kettejükért tette, nem Rin-ért, nem magáért, hanem azért, hogy testvérek maradjanak.

Ez az időszak pedig tökéletesen leírja, milyen is azon a bizonyos kötélen táncolni, semmije nem volt, mégis boldog volt.

Az idő múlásával, mire felnőttek és kikerültek az árvaházból, legjobb barátokká váltak, ketten a világ ellen indultak, szembenézni a felnőttkorral, mindössze 18 évesen. Se lakás, se pénz, se munka, de még végzettség sem, csak két testvér és hatalmas álmok. Milyen idilli is lett volna, ha kilépnek a nagybetűs életbe és rögtön megtalálják az álommunkát, megtalálják a szerelmet és egy csodás életet élnek le, nem igaz? Persze, a határvonalon állva nem ilyen egyszerű a dolog. Első dolgukként munkát kellett keresniük, ami legalább annyit fizet, hogy ne halljanak éhen, még ha lakást egyelőre nem is tudnak belőle finanszírozni. Néhány nap alatt sikerült is találniuk állást, egyikük egy kávézóban, míg másikuk az azzal szemközti pékségben kezdett el dolgozni. Rin előre kérte a fizetését, hogy az első hónapot is kihúzzák valahogy, s miután már a lakhatási probléma is megszűnt, az életük jó irányba haladt. El tudtak menni például tanulni: Rin egy óvónő képzőbe adta le jelentkezését, míg Vi rendőriskolát végzett. Talán mondanom sem kell, de nyilván nem volt olyan egyszerű, mint amilyennek első olvasásra tűnhet: tanulás mellett teljes állásban kellett dolgozniuk, hogy lakásukat tudják fizetni és ne is éhezzenek. Rin mondjuk ösztöndíjban is részesült, neki nem okozott nehézséget, hogy tanuljon azokban a percekben, amikor nem dolgozik, ám húgának nagyobb kihívást jelentett. Sok mindenben hasonlítottak a lányok egymásra, azonban a szocializáció nem tartozott a hasonlóságaik közé. Vi állandóan emberekkel volt körülvéve, rengeteg barátja volt, túl volt az első szerelmen, nővére azonban méltán kiérdemelte az "antiszociális" jelzőt: nem voltak barátai, hiába volt mindenkivel kedves, nem volt sosem kapcsolata, hiába csorgatta a nyálát minden második szépfiúra, aki kedvesen mosolygott rá. És igen, szociális életük a tanulmányukra ekkora hatással volt. Bár, ami a lényeg: mindketten sikeresen levizsgáztak, megkapták a végzettségüket, majd pedig elkezdték megtervezni, hogy mennyi mindenben jobb lesz nekik, ha otthagyják a kiszolgálói munkájukat. Milyen szép is lett volna, ha mindketten el tudnak helyezkedni... Viran-t első próbálkozására alkalmazták a Windveil Rendőrfőkapitányságnál, azoban Rin nem tudott óvónőként munkát találni, így ő maradt a kávézóban, mint felszolgáló.

Az életük ezután felgyorsult. Vi összeházasodott egy Katyr nevű elffel, összeköltözött a férfival, ezzel magára hagyva nővérét, sőt néhány évvel később még gyermeket is vállalt. Mindez persze nem tette tönkre kapcsolatát Rin-nel, továbbra is napi szinten kapcsolatban álltak egymással, a nekojin viszont ennek ellenére is magányosabbnak érezte magát miután egyedül maradt az egykoron közös lakásukban. Félreértés ne essék, imádta Holena-t, az unokahúgát, és nem volt problémája húga férjével sem, csak egyszerűen nem érezte azt, hogy Vi-nek ez lett volna a legjobb döntése.

Az idő pedig egyre gyorsabb telt. Holena gyorsan nőtt fel, szinte észre se vették, hogy már ennyi idő eltelt, Rin pedig továbbra is abban az átkozott kávézóban dolgozott. Ugye, amikor a rossz oldalára zuhansz a kötélnek, az valahogy így néz ki. Se saját család, se jó munka. Egyszer ugyan adódott lehetősége arra, hogy utóbbin változtasson, de végül nem tette meg. Még pedig a gyász miatt. Nem volt elég, hogy otthagyta őt Vi, munka közben még ráadásul le is lőtték őt, így minden értelemben véve magára maradt.

Az élete azóta unalmas, egyhangú. Nincsenek barátai, nincs kapcsolata. Egyetlen családtagja, aki foglalkozik vele, az unokahúga, de valószínűleg már ő sem sokáig, hiszen terveiben szerepel, hogy egy nagyobb városba költözzön és ott válthassa valóra álmait.