10:25 Mindenkinek jó reggelt. Ja, hogy még mindig egyedül vagyok itt, fájdalmas sóhajom törik ki belőlem, leszívom az éles hideg és dohos levegőt mélyen tüdőmbe és élvezem, ahogy lassan emelkedik mellkasom, majd egy lassú kifújás után újra elernyedve sülyed eredeti méretére. Oldalra fordítom fejem szemeim nyitogatva, a fényt megpóbálom megszokni, de ahogy megpillantom az óra lapján a mai dátumot, leolvasom, aztán még értelmezem is, fejem csendesen a párnába fúrva hunyom vissza szemeim.
Még mindig itt, már majdnem el is felejtettem. Csak viccelek, ki tudna valami ilyet elfelejteni. Visszatérve az előző problémámra, üdvözlöm a decembert és kezet fogok önmagammal, miután vállamat is megveregettem:
Boldog születésnapot nekem.
Hát ez is eljött. Életben vagyok 19 éve már, és hogy miért? Én sem tudom. Minden évben megkérdezem önmagamtól de még válaszra nem jutottam.
Két hónappal és pár nappal ez előtt mondhatni hirtelen életmódváltásra lettem kényszerítve, elraboltak otthonomból.
Most biztosan arra gondolsz, miért írok ilyen nyugodtan és, hogy miért állok hozzá ily semlegesen és semmitmondóan. Egyszerű a válasz:
Nem érdekel.
Mindenhol jobb mint az otthonban, és amúgy is tudtam ,hogy valamikor a kormány lecsap rám hisz undorító erőkkel születtem. Sokan mondják, hogy ha az élet ad egy fél citromot csinálj belőle limonádét... Nekem az élet minimum hat kiló citromot adott és lusta vagyok limonádét csinálni, na meg ott van még az is hogy kell hozzá cukor meg miegyéb. Elég az önsajnálatból azt hiszem..
Most, hogy betöltöttem a tizenkilencedik életévemet adhatnának valami elismerő oklevelet legalább. Újabb reszketeg sóhaj szökik ki tüdőmből miközben unott szemekkel bámulom a falon ketyegő órát és hallgatom irritáló hangját, ha azt hittétek biztos sok mindent csinálnak itt velem hát rosszul gondoltátok. Semmi sem történt, vért vettek tőlem és kihallgattak, persze semmit nem mondtam, egyrészt azért, mert nem akartam másrészt meg azért, mert nem tudtam mit mondjak. Eléggé unalmas egyedül ebben a betonketrecben.
Szép lassan ülök fel, megtámaszkodok az ágy szélén és feltolom magam onnan, amit nyikorgás követ, megkönnyebbült sóhajjal nyugtázom, hogy még sikerül lábra állnom (két napja játszom a fekvő nyomorultat), lassú léptekkel ballagok oda a vas ajtóhoz. Kezem megemelem és a kilincsre helyezem - hülyeség de kiváncsi vagyok, sosem probáltam kijönni - kezem erőkifejtése alatt viszont azonnal lehajlik a nyitókar amit elég nagy meglepettség közben megragadva magam felé kezdek húzni, az ajtó nehéz és lassú mozgással nyílik, mintha évezredek óta nem használták volna. Nagyot nyelek és lépek egyet a "kijárat" felé, fejem kidugva nézek el jobbra aztán balra, majd újra jobbra mintha csak egy úttesten akarnék átkelni.
Üres folyosók akár egy kórház belseje is lehetne; egyszínű kékes csempék futnak fel a fal közepéig, a falak hófehérek, néhol kisebb- nagyobb halvány penészfolttal de fehérek, fent a plafonon két sorban világítanak a lámpák. Onnan lassan levezetem tekintetem, egy hasonló vas ajtót látok mint ami az én szobámat zárta el a folyosótól, majd egyre több jut látóterembe ahogy kilépek a szobából, mögöttem az ajtó szinte fájdalmasan sikoltozva záródik be, elhúzom szám hisz bárki meghallhatta ezt. Nem szeretnék bajba kerülni szóval.. Várok hátha pár fegyveres katona lép elő valamelyik sarokból és azt hiszi esetleg meg akarok szökni. Szóval csak várok..
...és várok....
......még mindig várok....
Már egy negyed órát biztosan szobrozok itt baszki.. megremeg szám széle és nagy szemekkel megkönnyebbülve de mégis rémülten nézek körbe, egy lélek sincs itt..?!
Gondolataimba temetkezve bamulom a magammal szemben feltünően nagy repedéssel "ellátott" csempelapot, jobbra tőlem az egyik ajtó zárja kattan, szárazan szinte recsegve tárul ki, alig hiszek a fülemnek, nagyot nyelek, egy izzadságcsepp fut végig halántékomon egyenesen állam felé fogaim összeszorítva nyelek nagyot. Ne értsük félre a helyzetet egyáltalán nem félek, miért félnék? Hisz semmi újat nem tudnak csinálni, ami meglephet.
Akárki is ez a szemét hamarabb is megmutathatta volna a mocskos pofáját.... egy bakancs tompa koppanása a csempén jelzi, hogy az a valaki már ki is lépett a szobából. Testemen végigfut a hideg, államra gördül az izzadságcsepp aztán lassan elhagyja sima borostamentes államat, lecsöppen a padlóra a feszült csendben egész hangosan cseppen le és terül szét a hideg padlón. Fejemet lassan próbálom a hang felé fordítani, ami nagy akaraterőmet emésztve lassan meg is történik.
Sziasztok! Ez egy rövid rész lett igaz, de szeretném, ha elolvasnátok és erről a kis "bemutatkozó" részről alkotott véleményeteket megosztanátok velem. Nagy segítség lenne <3
Sietek a következő résszel <3
YOU ARE READING
A különlegesek
Mystery / Thriller- Ti különlegesek vagytok... Ha elhagytok minket mások is felhasználhatnak, de valami Rossz dologra.- Ezzel végre bevallota; Használnak minket. Azt a szót használja, hogy különlegesek pfuj.. undorító, mintha egy szep papirba csomagolt szarkupacot ny...
