"Fejemet lassan próbálom a hang felé fordítani, ami nagy akaraterőmet emésztve lassan meg is történik..."
Egy magas ember, gázmaszkban fekete hosszú ujjú testhezálló pólóban és egy terepmintás gatyában, nincs a kezében fegyver, se más támadó eszköz. A szemét takaró üveglapon keresztül próbálom megfejteni kit is rejthet a maszk, sivatag szárazságú torkomat megköszörülve hátra lépek egyet, majd kihúzom magam és meghajolva fordulok az ajtó felé lassan lépkedve, kezemmel tapogatózva keresem a kilincset, és közben úgy tartom tekintetem végig a padlón, mint valami kisgyerek aki véletlenül rossz WC-be nyitott be. Csak ne egy fegyvertelen őr legyen csak ne... bár mi más lehetne? Alig hiszek a fülemnek amikor halk kuncogást hallok az alak felől, ezért azonnal felnézek, meglepődve figyelem, hogy a felém forduló férfi (alkatából ítélve) válla rázkódik.
Na most min nevethet, mégis mi volt olyan vicces hogy ilyen jól érzi magát? ... Chh idegesítő... Felegyenesedve vonom össze szemöldököm és a megtalált kilincset elengedve teszem mellkasom előtt keresztbe karjaim, unott tekintettel bámulok rá várva hogy abbahagyja amit jelenleg csinál.
- Örülök hogy jól érzed magad, de mégis mi a fenén nevetsz? - mondtam ki hirtelen első gondolatom.
A magas fiú rekedt de mégis selymes, békés hangon szólalt meg a durva maszk mögül;
- Nem is az érdekel, hogy ki vagyok hanem, hogy miért nevetek? -kuncogva billenti meg fejét, mint egy kölyök kutya, kusza haja takarja a szalagot ami tartja arca előtt a műanyagot. - Rajtad nevetek ha ez érdekel. - teszi hozzá és végül hátat fordítva indul el a folyosón, felvont szemöldökkel bámulok felé és utána sietek, arra egyáltalán nem számítva hogy hirtelen megtorpan előttem, így neki is ütközök kifejezetten kidolgozott hátához... Mielőtt hátra esnék kezem elkapja, a lámpa gyatra világításának hála egy pillanatra láthatom keskeny rideg szempárját, kezét megszorítva állok fel és elmosolyodva biccentek fejemmel, köszönet képen.
- Köszönöm... asszem.- motyogom halkan és mosolyom azonnal elharapom, elhúzva kezem kerülöm ki a meglepődött azt hiszem velem egykorút.. de mivel azt sem tudom hol vagyok, végül megállok és visszafordulok íriszeimmel a padlót pásztázva, amin Ő újra jót nevet. Fogaim idegesen mélyesztem vöröslő ajkamba. Ha nem hagyja abba pofán verem! Hangosan felkacagva fejét hátraveti, ádámcsutkája csakhogy nem átdöfi vékony bőrét, szemeim kissé kikerekednek és úgy bámulok rá feltóduló nyálamat nyelve. Szólásra nyitom ajkam de amikor felém fordítja fejét inkább csendben maradok. Fejét kissé lefelé hajtja mire én is megbillentem fejem, hátha én is észreveszem amit ő néz. Testem görcsös pózban van, kezeim szorosan bordáimhoz simulnak, combjaim összeszorítom. Hirtelen észbe kapva lábamat és kezemet ellazítva állok újra kényelmesebb pózba, még mindig kissé zavarban.
- Ne méregess.. és hagyd abba a nevetést kezdesz idegesíteni. - morgom összezárt fogakkal.
- És ha nem hagyom abba? Pofán versz? - hajol közel arcomhoz mire csak nagy szemekkel pislogva húzódok hátra. Miért pont ezt mondta?... lehetetlen szóval csak ráhibázott.. biztos csak ráhibázott.
-Jó, kezd elegem lenni belőled, mond el hol vagyok, ki vagy és mit akarsz?- mondom a visszatükröződő képemet bámulva a lencsékben. - Ja és vedd le ezt a szart a fejedről mutasd az arcod. - nyúlok a gázálarc széléhez de abban a pillanatban hogy hozzáérek, a fiú megragadja csuklómat és a falhoz szegez.
- Ne nyúlj hozzá, majd leveszem ha akarom és hidd el nem akarom. Egy különleges képességekkel foglalkozó intézetben vagyunk legalábbis így jobban hangzik, mint az hogy kihasználják a természetfelettivel rendelkező embereket, hogy ki vagyok? Egy lakó vagyok, mint te és tőled semmit sem akarok csak a szabad levegőre indultam amikor beléd botlottam. Ez így megfelel őfelségének? - Hevesen bólogatva simulok a hideg csempéhez mire ő elenged. - Ajánlom is! - morogja és elfordulva ott hagy a hideg folyosón.
A falnak dőlve csúszok szép lassan a padlóra és felhúzva lábaim ölelem át vékonyka karjaimmal. "Kihasználják a természetfelettivel rendelkező embereket".. "intézet".... "INTézet"......
INTÉZET
Ahogy ez a szó visszhangzott fejemben lassan kezdett elmosódni a világ. Hol vagyok...?! Az intézetben.-válaszolt fejemben egy számomra is ismeretlen erőszakos hang- De igazából hol vagyok?? Az intézetben. Helyileg hol vagyok??? AZ INTÉZETBEN.
Mégis milyen Intézetben?..
Lassan eltűnik agyamból a történések okozta adrenalin hullám, elvesztem testem felett az irányítást, elfeketedik körülöttem a világ.
YOU ARE READING
A különlegesek
Mystery / Thriller- Ti különlegesek vagytok... Ha elhagytok minket mások is felhasználhatnak, de valami Rossz dologra.- Ezzel végre bevallota; Használnak minket. Azt a szót használja, hogy különlegesek pfuj.. undorító, mintha egy szep papirba csomagolt szarkupacot ny...
