Boszorkánynevelde

1. rész

Újabb hétfő, ismét gimi. Felelés töriből. Tuti engem feleltet a tanár, mint mindig. Nem tetszik neki a stílusom. Szerinte egy vallásos embernek nem szabadna tetoválásokat és testékszereket viselnie. A fekete öltözetem sem tetszik neki. Mindig megkérdezi: "Aisa, maga még mindig gyászol?" A hideg kiráz tőle.
- Na nézzük a mai felelőt!
- Úristen Aisa, ha megint téged szólít fel, esküszöm elátkozom! - suttogta Noémi idegességében.
Na igen, hármunk közül ő, meg Edina az, akinek boszorkányságát már 9. osztályban is észrevettük. Mindent megéreznek, félelmetes. Amit kiejtenek a szájukon, megtörténik.
- Tamási Aisa! Jöjjön ki kérem.
- Nem, nem!! Nem fogja megint Aisát feleltetni! Ott vannak elöl a stréberek! Vagy hátul a fiúk! Miért nem őket hívja ki? Azt akarja, hogy kirúgassam? Tudja jól, hogy megteszem!! - akadt ki Edina.
- Hogy beszél egy tanárral? Azonnal menjen az igazgatóiba!
- Megyek is! De akkor jön Aisa és Noémi is!
- Egész nyugodtan menjenek, - írkál a füzetebe - de akkor mind a hárman igazolatlan órát kapnak!
Mintha nem is hallottuk volna, kimentünk a folyosóra.
- Most akkor mi lesz? Megyünk az igazgatóhoz? - kérdeztem.
- Hát persze! Csak nem gondolod hogy megússza? Megmondtam, hogy elátkozom! - dühöngött Noémi.
Az igazgató irodájába belépve furcsa érzés fogott el. Sosem voltam balhés gyerek, még egy szaktanárim sem volt. Nem is a veszekedés miatt volt rossz érzésem. Inkább mintha megéreztem volna valamit.
- Várjatok! - torpantam meg - Szerintem az igazgató elfoglalt most.
- Ezt miből gondolod? - nevetett Edina.
- Nem tudom.. furcsa érzésem van. Mintha... mintha valami megérzés lenne.
- Hát Aisa.. üdv a boszorkányok között. Na de most menjünk, beszéljünk az igazgatóval!
Belépve az irodába megbizonyosodtunk arról, hogy a megérzésem valódi volt. Az igazgató háttal az ajtónak ült a földön, és valami fura mondókát mormolt. A lekapcsolt lámpa és az égő gyertyák körülötte még félelmetesebbé tette az összképet.
Mi történik itt? Mi ez az egész? Az igazgató mágus lenne..?