Boszorkánynevelde

2. rész

- Te jó ég! Ez egy szeánsz! - sziszegte Noémi. - Szerintetek szóljunk, hogy itt vagyunk?
- Dehogy! Inkább menjünk innen! Itt valami nagyon nincs rendben! - mondta Edina, majd megragadta a karunkat és szaladni kezdett.
A táskáink nálunk voltak, így gondoltunk egyet és nem vissza a terembe futottunk, hanem egyenesen a koliba. A szobánk úgy nézett ki mint egy könyvtár. A lányok miatt tele volt mágiával, ezotériával foglalkozó könyvekkel, illetve plakátokkal és rég nem használt bakelitlemezekkel. A nevelők már félnek hozzánk bejönni, főleg ha Noémi nagyon belelendül az olvasásba. Olyankor síri csöndnek kell lennie, egy pisszenésre is "ránkmorog".
- Valami itt nagyon nincsen rendben. Nagyon nincsen rendben. - mormolta Noémi.
- Hát, - kezdtem bele a mondandómba - eléggé para volt a dirit így látni, de...
- És mi van akkor, ha az egész tanári kar ilyen izé... "szeánszozós"? - szakított félbe Edina.
- Nem, azt nem hiszem. Túl sok prűd tanár van az iskolában. Minket is milyen arccal figyelnek. - elmélkedett Noémi. - Ez nekem is fura volt, pedig benne vagyok az ilyesmi dolgokba. Talán van itt valahol egy könyv ezekről a dolgokról. Mama sok szeánszon túl van. Mielőtt meghalt, nekem adta a könyvet. Lehet, hogy azt is magammal hoztam.
- Az jó lenne. Így be sem merek menni az iskolába. - ez a para teljesen kikészített.
Csak néztem magam elé, és láttam, ahogy az igazgató ül a földön a gyertyáival. Eww.
- Nyugi, nincs semmi gáz. - ült le mellém Edina - Amíg minket látsz, semmi ilyentől nem kell félned.
- Ne. haragudjatok, nagyon megijedtem. Még sosem voltam ilyen helyzetben. Ez.. ez olyan... olyan bizarr.
Ezt kimondva elsírtam magam. Hogy készülök én "Boszi képzőbe", ha az ilyen dolgoktól is teljesen kiakadok? Legszívesebben hazamennék a szüleimhez Bibliát olvasni. Vasárnap megyünk templomba.. Talán gyónnom is kéne. Félek, hogy ettől még a gyóntató is kitérne hitéből.
- Gyerekek nincs itt a könyv. Muszáj hazamennem megkeresni. Abban választ kapunk mindenre. Talán azt is megtudjuk anyukámtól, hogy csak az igazgató, vagy több tanár is benne van a dologban. - mondta Noémi, még mindig nagyon mélázgatós stílusban. - Jöttök velem, vagy maradtok, és nyomoztok tovább a suliban?
- Szerintem inkább maradunk. Aisa ígyis kikészült. - nézett rám Edina és nyugtázta, ahogy összegömbölyödve dölöngök az ágyamban.
Noémi már indult volna a vonathoz, mikor hirtelen zajt hallottunk a szobánk felől. Egy kő. Marha nagy kő. Valaki bedobta az ablakunkat.
- Ez meg ki a franc volt? Ki tud ilyen pontosan célozni?? A harmadik emeleten lakunk! - omlottam össze mégjobban.
- Nézzétek! Ezen van egy papír! - vette észre Edina.
A papíron ez állt:
"NAGYON VIGYÁZZATOK MAGATOKRA!
MINDENT LÁTOK, HALLOK!"
- A francba! Boszorkány! És nem is a jó fajta. - állapította meg.
- Na jó emberek mindenki nyugodjon le. Még este visszajövök a koliba. - szólt Noémi, és már el is tűnt a szobából.
Edina és én pedig mentünk szólni, hogy betörték az ablakunkat..