Boszorkánynevelde

3. rész

Noémi hazament megkeresni a könyvet. Mi meg mehettünk a nevelővel intézni az ablakcserét. Hihetetlen. Csak egy kérdés járt a fejemben: Ki volt ez és miért tette amit tett? Egyszerűen nem fért a fejembe. Lassan itt az érettségi. Most tényleg tanulás helyett rejtélyt kell megoldanunk? Azt hittem erre ráérünk az egyetemen. Már nem is tartom jó ötletnek. Ettől az esettől is kiráz a hideg. Ráadásul olyan erősek a megérzéseim, hogy fizikailag is elfáradok.
- Hé, minden rendben? - bökött oldalba Edina a buszon.
- Mi? Ja, persze. Hogyne. Miért ne lenne? - dadogtam.
- Ne viccelj már, Aisa! Halál sápadt vagy. Figyelj. Engem is megvisel ez az egész diri ügy. Para. Pedig hozzá vagyok szokva az ilyenekhez. Boszorkánynak lenni néha rohadt megterhelő. Az ilyeneket el kell viselni, sajnos..
- Szerintem én nem megyek egyetemre. Elmegyek valami képzésre, hagyom ezt az egész hókuszpókuszt. Feláll a szőr a hátamon tőle. - könnybelábadt a szemem. Ez most a lelkemből szólt.
- Jaj ne csináld már ezt, kérlek! - sírta el magát majdnem Edina is. - Amíg együtt vagyunk, nem lehet semmi baj! Hidd el! Noémivel hárman megoldjuk a rejtélyt!
- Na lányok, leszállás! Menjünk! - szólt a nevelő.

Este a koliszobában még takaró alatt is reszkettem. Az ablakot sikerült kicseréltetni, de rettentő hideg volt. Már aludtam volna el a stressztől, mikor megcsörrent a telefonom. Noémi volt.
- Szia! Na miújság? - kaptam fel gyorsan.
- Nem fogjátok elhinni! Megvan a könyv!! Már lassan szállok le és futok a koliba, jó?
- Ez nagyon szuper! Köszi Noni! - kiabálta Edina.
Letettük. Mégjobban kirázott a hideg. Noémi egy szeánszokról szóló könyvvel közelít a kollégiumi szobánk felé. Néztem Edinára, aki majd' kicsattant a boldogságtól. Éppen készítette elő a terepet az olvasáshoz.
- Na most megtudjuk, hogy mi folyik a suliban! - nevetett gúnyosan. - Nyomik, azt hittétek hiába készülünk a Bosziképzőbe?? Ha-ha! Most megtudjátok, hogy hárman együtt milyen erővel bírunk! Mindent kiderítünk! - mondta, majd rám nézett. A szeme mintha kicsit pirosassá vált volna. De amint meglátta kétségbeesésem, rögtön visszaváltott gyönyörű zöldre. Nagyszerű, már képzelődöm is. A francba.
A folyosóról hangos dübörgés szűrődött be a szobába. Noémi volt. Feltépte az ajtót, és már ki is csapta a könyvet az első oldalon.
- Nézzük, milyen fejezetcímek vannak a könyvben. Nekünk valami gyertyás szertartás kell. - lapozgatta a tartalomjegyzéket.
Legalább 1000 oldalas volt a könyv. Jesszus.
- Ott van! - kiáltotta Edina.
- Azt írja: "A szertartások megtartása egyedül is végezhető, de az ember környezetében kell lennie még legalább 1 személynek, aki szintén jártas a szeánszokban." - olvasta fel Noémi. - Hmm. Akkor ezek szerint tartózkodott az iskolában még szeánszos. De vajon ki az?
- Hát amilyen furcsa ember a töri tanár, szerintem ő az. - amint ezt kimondtam, összerogytam. - Egy látomás! - kiáltottam fel.
Amit ott láttam, elég ijesztő volt. A töri tanár az igazgatóval. Láttam, ahogy az iskolába beérve elkapnak minket és behurcolnak az irodába. Egyszerűen nem hittem el. Megláttam a jövőt.

Másnap iskolába menet remegett kezünk lábunk. Félve léptünk be az iskolába. Felmentünk a terembe. Megnyugodtam egy kicsit. Lehet, hogy bullshit volt az egész látomás? Lehetséges?? Nem tudom. Remélem.
- Khmm. Kisasszonyok! - lépett be az igazgató. - Lenne egy kis megbeszélnivalónk az irodában. Óra után várom önöket! - ezzel ki is ment.
Az osztálytársaink véres rongyként néztek ránk.
- Aisa, a látomásod! - suttogta Edina.
- Tudom, rohadt ijesztő. De nem egyezik! Én azt láttam, elhurcolnak minket! Az ember csak szólt, hogy menjünk be..
- Ez lehetetlen! - vágott közbe Noémi. - A látomás tűpontos képet ad! Lehetetlen, hogy változzon! Az is lehet, hogy nem a mai napot láttad!
- Remek, akkor lehet hogy egy hét múlva leszünk szégyen szemre behurcolva az irodába??
- Igen, lehet. - biggyeztette le a száját Noémi.

Óra után siettünk az irodába. Az igazgató égő gyertyákkal teli szobában várt minket. Mikor beléptünk, kérte, hogy üljünk a földre törökülésben.
- Nos lányok. Önök a Boszorkányképzőbe készülnek. A felvételi tájékoztatóban benne van, hogy kötelező részt venni egy teszten, mielőtt belépnek az Akadémiára.
- Jó, de ennek mi köze magához? Tudjuk, hogy szertartást tartott! Láttuk! - mondta idegesen Edina.
- Hallgasson. Nem mondtam végig. Én leszek az önök szakvezetője a Boszorkányképzőben. - mondta, majd hirtelen iszonyat nagy fény csapott meg minket. Az igazgató átváltozott. - Az intézményvezetőjük álcájával sikeresen megvezettem önöket...