Skorpió szerelem

Anyuci hercegnője

Zulema szemszöge:

Saraytól elváltam a börtön folyósóján hogy visszamehessek Esmeraldához.
Ahogy a rácsok eltolódtak előttem a pulzusom az egekbe szökött..

Fürtös kezei Esmeralda derekán voltak és közelíteni próbált az arcához minthacsak megcsókolni akarná..
Esmeralda tiltakozva elhúzta a kezét de ez nem magyarázat..

- MI A FASZT CSINÁLTOK???!! -

Hatalmasa ordítottam fel mire Esmeralda közeledni próbált felém.
Nyugtatni próbált de úgy éreztem most semmi sem tudna megnyugtatni..

Torkon ragadtam Fürtöst mire Esmeralda elém állt.

- Zule .. kérlek ne.. Nem éri meg tudod hogy csak te érdekelsz ebben a ...

Mondandóját nem hagytam hogy befejezze, hatalmas indulattal ökölbe szorított kezem arcába ütöttem mire ajkaiból vészesen ömleni kezdett a vér.
Szemeibe könny szökött .. majd csalódott tekintettel rámnézett és a cellából kiviharzott.

Istenem mit tettem.. soha nem akartam bántani, de emberfeletti düh uralkodott rajtam ami most hatalmas fájdalommá kezdet átalakulni...

Fürtös csak szánakozva átnézett rajtam majd távozott a cellából. Nem foglalkoztam vele.
Csak az földre rogytam és akarva akaratlanul tengernyi könycsepp jött ki szemeimből..
Az én Esmeraldám.. Zulema hogy tehetted ezt ?!! Kérdeztem magamtól másodpercenként.

Nem sajnálkoztam tovább a szerelmem megkeresésére indultam..
Körbejártam mindent ahol lehetségesnek találtam hogy tartózkodhat de sehol sem láttam nyomát sem.

Hol lehet?.. Mitcsinálhat? .. remélem semmi rosszat nem tett magával. Ezt foggalmam sincs hogy fogom helyrehozni..

A fürdő ajtóján léptem be mikor a tükör előtt láttam könnyeit potyogtatni és vérző sebét törölgetni. Ahogy a tükörből rámpillantott megfordult majd hatalmas haraggal a szemébe nézett rám..

- Esmeralda kérlek...

- Menj innen! Most! Nem akarlak látni, nem akarom hallani a hangod mert olyat fogok megtenni amit örökre bánni fogok!

Nem foglalkoztam Esmeralda mondandójával csak lépni kezdtem felé. Minden lépésemnél gyilkossabb tekintettel nézett rám. Nem tudom elmondani hogy ez mennyire beindít..

- Mit fogsz tenni?

Kérdeztem miközben szemöldököm kérdően húztam fel.
A kezeit emelte felém de mielőtt pofonja arcomon csattanhatott volna, megragadtam kezeit majd testét derekánál fogva magamhoz húztam az ölelésemből szabadulni akart, de én nem engedtem.. kezeim közé vettem vérfoltos arcát és csókba hívtam ajkait.
Enyhén meg akartam szívni ajkait mikor éreztem vére vasas ízét, mire felszisszent.

- Majd én meggyógyítom.

Mondtam mosolyogva és arcát simítva. Borzalmasan fáj hogy ezt tettem a szerelmemmel.. nem akartam és nem akarok neki fájdalmat okozni.. soha.. még sosem éreztem bűntudatot miután ártottam valakinek de most.. mintha csak én véreznék és nekem fájna.. és ami még nagyobb fájdalom hogy én tettem.. hogy üthettem meg?.. Mindent megteszek hogy helyrehozzuk.

- Hogy gyógyítod meg?

- Csak gyere velem kicsim.