Duskfalli gyilkosság (Mini sorozat)

Duskfall utca - 1. fejezet

A Duskfall utca a város szélén, egy magasabban lévő részen található. Egyszintes családi házai nagyjából egyformák – sátortető, veranda, faburkolat, apró ablakok -, de jóval távolabb helyezkednek el egymástól, nagyobb udvart alakítva ki így, mint a belvárosban, ahol szinte luxus a kert vagy udvar. Kevesebben laknak erre, melőzve a város előnyeit, ezért nyugodtabb, csendesebb környék, ahol alig van zizegés és mozgás. Egészen mostanáig. Ma alig tudok leparkolni az utca szélénél, akkora a megbotránkozott, döbbent tömeg, ami igyekszik egyre beljebb hatolni, fellökve a tizedeseket, akik láncban állva igyekeznek a bűnt helyszínét megóvni.

Leállítom a fekete, kétszemélyes automobilt, ami hangosan pufogva megállva, egy nagy adag füstöt hányva a levegőbe, aztán kiszállunk, hogy minél előbb munkához lássunk. Oron a magas, széles vállú férfi, szokásához híven egyből a fejébe húzza a régi, fekete kalapját, majd megigazgatja a az egyenruhája szürke zakóját és nyakkendőjét, miközben összehúzott, vaskos szemöldöke alól végig pásztázza az embereket és a környéket. Én viszont anélkül, hogy begombolnám az ugyanolyan szürke zakómat, felveszem a szürke a kalapom, majd a kék-szürke kockás nadrágom zsebébe vágom a kezeimet, és elindulok a bűntett helyszínére. A tömeg szétválik előttünk, a tizedesek pedig egy biccentéssel tovább engednek. Mi pedig egyből az egyik ház előtt ácsorgó fiúhoz és a vele beszélgető tizedeshez indulunk. - Uraim – biccent a dús pajeszú, szeplős, pocakos férfi, majd oda adja az eddigi jegyzeteit és távozik. - Maga talált rá Tezol Lebsterre? – teszem fel a kérdést barátságos, de határozott hangon az előttem álló, borostás arcú, beesett szemű, sápadt fiúra, aki rágcsálva az amúgy is sebes száját előre hátra hintázik a sáros cipője sarkán. - Igen, én – válaszol rezignáltan, miközben átkarolja magát, még inkább szétkenve a foltot kabátja ujján. - A részleteket akkor, Mr Hogbin. – veszi át a szót Oron, a maga kemény és parancsoló stílusában. Hiába frissen borotvált, és beállított a bajsza mint mindig, a fáradtság és az idő már mélyebb ráncokat tetovált az arcára, amitől csak még inkább mogorvábbnak tűnik. - Axtin. Azért annyira öreg nem vagyok – motyogja, de mintha nem is lenne tudatában annak, amit mond. Aztán elhallgat, majd néhány sóhaj után folytatja. - Épp megjárattam a motoromat a ház előtt, amikor feltűnt, hogy nincs visszhangja – válaszolja, de közben rápillant a szomszéd holtestére, amiről kirázza a hideg verejték. - Ez meg mit jelentsen? – lép arrébb Oron, hogy eltakarja a helyszínt és magára vonja a fiú figyelmét. - Minden alkalommal, amikor motorra szállok, az a vén hülye vagy kirontott a teraszra elkergetni engem, vagy megdobált az összekötözött újságaival – magyarázza, ám ezúttal kis él is van a hangjában, elnyomva az előbbi rosszullétet. - Miért tett ilyet az áldozat? – kérdezem felvont szemöldökkel, miközben lejegyeztem a vallomását. - Mert elgurultak a gyógyszerei – válaszolja egy hanyag vállrándítással Axtin. Oron erre erőteljesen megköszörüli a torkát és kihúzza magát, jelezve, hogy viselkedjen. – Jól van: lehet hogy direkt bőgetni szoktam a motort, hogy idegesítsem. - Bölcs húzás – jegyzi meg Oron a bajsza alatt, de így is meghallja a tanú. - De hát az öregnek szúrta a szemét a járgányom. – biccent a fejével a fekete, kétszemélyes motorra, ami a ház udvarán ácsorog az árnyékban. - Egész addig normálisan használtam a motort, mármint bőgetés meg gumi csikorgatás nélkül, de Tezol egyik nap egyszer csak a házunk előtt várt, hogy kioktasson és bele rúgjon a motorba - fakad ki széttárva a kezeit, amitől a bőrkabátja rojtjai a levegőbe libbennek. - Fizikailag is bántalmazta magát, vagy maga az áldozatot? – teszi fel az újabb kérdést kollégám. - Nem, szerencsére nem történt ilyen. – kihúzza magát, hogy lássuk, hogy milyen magas és széles vállú – Bár megtudtam volna ütni, amikor Harleent is sértegette egyik alkalommal. - Vagyis? – kérdezzük szinte egyszerre. - A szomszéd nő, nekem szokta adni a puha, elhasznált ruháit, hogy azzal tudjam takarítani a motort, meg szokott venni vakszot is a fényezéshez, cserébe én meg beviszem a belvárosba ha kell. Tezol pedig lehordta őt hogy ne támogassa a huligánt és hogy ostoba liba. - És mi történt utána? – teszem fel a kérdést automatikusan. Amikor ujjal mutogatás van, könnyen előfordul tettlegesség is. - Elküldtem az öreget a francba, az meg motyogva magában visszament a házába. – válaszolja elégedetten, miközben az olajfoltos körmeit kezdi el piszkálgatni. - Én csak azt nem értem, hogy miért két nap múlva értesítettek minket? – kérdem tovább lépve a kérdésen. Már az elejétől szúrta a szemem ez a dolog. - Nem egyértelmű? - A fiú úgy néz fel ránk, mint akik valami oltári hülyeséget kérdeztek - Végre csend volt.