A Duskfall utca a város szélén, egy magasabban lévő részen található. Egyszintes családi házai nagyjából egyformák – sátortető, veranda, faburkolat, apró ablakok -, de jóval távolabb helyezkednek el egymástól, nagyobb udvart alakítva ki így, mint a belvárosban, ahol szinte luxus a kert vagy udvar. Kevesebben laknak erre, melőzve a város előnyeit, ezért nyugodtabb, csendesebb környék, ahol alig van zizegés és mozgás. Egészen mostanáig. Ma alig tudok leparkolni az utca szélénél, akkora a megbotránkozott, döbbent tömeg, ami igyekszik egyre beljebb hatolni, fellökve a tizedeseket, akik láncban állva igyekeznek a bűnt helyszínét megóvni.
Leállítom a fekete, kétszemélyes automobilt, ami hangosan pufogva megállva, egy nagy adag füstöt hányva a levegőbe, aztán kiszállunk, hogy minél előbb munkához lássunk. Oron a magas, széles vállú férfi, szokásához híven egyből a fejébe húzza a régi, fekete kalapját, majd megigazgatja a az egyenruhája szürke zakóját és nyakkendőjét, miközben összehúzott, vaskos szemöldöke alól végig pásztázza az embereket és a környéket. Én viszont anélkül, hogy begombolnám az ugyanolyan szürke zakómat, felveszem a szürke a kalapom, majd a kék-szürke kockás nadrágom zsebébe vágom a kezeimet, és elindulok a bűntett helyszínére. A tömeg szétválik előttünk, a tizedesek pedig egy biccentéssel tovább engednek. Mi pedig egyből az egyik ház előtt ácsorgó fiúhoz és a vele beszélgető tizedeshez indulunk. - Uraim – biccent a dús pajeszú, szeplős, pocakos férfi, majd oda adja az eddigi jegyzeteit és távozik. - Maga talált rá Tezol Lebsterre? – teszem fel a kérdést barátságos, de határozott hangon az előttem álló, borostás arcú, beesett szemű, sápadt fiúra, aki rágcsálva az amúgy is sebes száját előre hátra hintázik a sáros cipője sarkán. - Igen, én – válaszol rezignáltan, miközben átkarolja magát, még inkább szétkenve a foltot kabátja ujján. - A részleteket akkor, Mr Hogbin. – veszi át a szót Oron, a maga kemény és parancsoló stílusában. Hiába frissen borotvált, és beállított a bajsza mint mindig, a fáradtság és az idő már mélyebb ráncokat tetovált az arcára, amitől csak még inkább mogorvábbnak tűnik. - Axtin. Azért annyira öreg nem vagyok – motyogja, de mintha nem is lenne tudatában annak, amit mond. Aztán elhallgat, majd néhány sóhaj után folytatja. - Épp megjárattam a motoromat a ház előtt, amikor feltűnt, hogy nincs visszhangja – válaszolja, de közben rápillant a szomszéd holtestére, amiről kirázza a hideg verejték. - Ez meg mit jelentsen? – lép arrébb Oron, hogy eltakarja a helyszínt és magára vonja a fiú figyelmét. - Minden alkalommal, amikor motorra szállok, az a vén hülye vagy kirontott a teraszra elkergetni engem, vagy megdobált az összekötözött újságaival – magyarázza, ám ezúttal kis él is van a hangjában, elnyomva az előbbi rosszullétet. - Miért tett ilyet az áldozat? – kérdezem felvont szemöldökkel, miközben lejegyeztem a vallomását. - Mert elgurultak a gyógyszerei – válaszolja egy hanyag vállrándítással Axtin. Oron erre erőteljesen megköszörüli a torkát és kihúzza magát, jelezve, hogy viselkedjen. – Jól van: lehet hogy direkt bőgetni szoktam a motort, hogy idegesítsem. - Bölcs húzás – jegyzi meg Oron a bajsza alatt, de így is meghallja a tanú. - De hát az öregnek szúrta a szemét a járgányom. – biccent a fejével a fekete, kétszemélyes motorra, ami a ház udvarán ácsorog az árnyékban. - Egész addig normálisan használtam a motort, mármint bőgetés meg gumi csikorgatás nélkül, de Tezol egyik nap egyszer csak a házunk előtt várt, hogy kioktasson és bele rúgjon a motorba - fakad ki széttárva a kezeit, amitől a bőrkabátja rojtjai a levegőbe libbennek. - Fizikailag is bántalmazta magát, vagy maga az áldozatot? – teszi fel az újabb kérdést kollégám. - Nem, szerencsére nem történt ilyen. – kihúzza magát, hogy lássuk, hogy milyen magas és széles vállú – Bár megtudtam volna ütni, amikor Harleent is sértegette egyik alkalommal. - Vagyis? – kérdezzük szinte egyszerre. - A szomszéd nő, nekem szokta adni a puha, elhasznált ruháit, hogy azzal tudjam takarítani a motort, meg szokott venni vakszot is a fényezéshez, cserébe én meg beviszem a belvárosba ha kell. Tezol pedig lehordta őt hogy ne támogassa a huligánt és hogy ostoba liba. - És mi történt utána? – teszem fel a kérdést automatikusan. Amikor ujjal mutogatás van, könnyen előfordul tettlegesség is. - Elküldtem az öreget a francba, az meg motyogva magában visszament a házába. – válaszolja elégedetten, miközben az olajfoltos körmeit kezdi el piszkálgatni. - Én csak azt nem értem, hogy miért két nap múlva értesítettek minket? – kérdem tovább lépve a kérdésen. Már az elejétől szúrta a szemem ez a dolog. - Nem egyértelmű? - A fiú úgy néz fel ránk, mint akik valami oltári hülyeséget kérdeztek - Végre csend volt.
YOU ARE READING
Duskfalli gyilkosság (Mini sorozat)
ActionJaxon és Oron nyomozók egy egyre inkább hízó nagyvárosban már hosszú évek óta. Összeszokott csapat, hiába fiatalabb és sokszor forró fejű Jaxon, míg Oron az idősebb, visszafogottabb és megfontoltabb. Ezúttal pedig egy utcába hívják őket, ahol az egy...