Beadom a derekam

Part 2

Az első barátnőmmel nem tartott sokáig a kapcsolatom. Inkább volt barátság, mint párkapcsolat, úgyhogy nem is vártam tőle többet, mint amíg tartott. A második valamivel hosszabb volt, de nem igazán emlékszem rá. Tizenöt voltam, akkor már jobban bontogattam a szárnyam, kicsit elhagytam a csók határát, aztán még tovább mentünk, és le is feküdtünk. Aztán az a lány elköltözött, és azt mondta, hagyjuk abba. Nem viselt meg különösebben, tudtam, hogy ami köztünk van, az nem szerelem, úgyhogy elengedtem. Találtam mást a helyére, akivel szó szerint csak a szexért találkoztunk, de egy éve már vele sem tartom a kapcsolatot. Azóta nem találtam senkit. Valójában nem is igazán kerestem, mintha elmúlt volna az igényem a szex után. Pedig nem múlt el.

Biztos ismeritek, hogy a férfiak ébrednek néha úgy, hogy merevedésük van. Ha nem tudtad, akkor most közlöm, hogy előfordul. Ilyenkor pedig megváltás, amikor az ember megkönnyebbül, mondjuk a zuhany alatt, vagy még a szobájában. Persze nem olyan, mint amikor mással csinálod, de helyettesíteni lehet, és persze ideiglenesen megfelel.

Én már egy éve helyettesítek, és kezd kényelmetlenné válni. Csicska már agyonszívat, hogy meleg vagyok, és lassan kezdek aggódni, hogy igaza van. Tény, hogy megfordulok egy-két helyes férfi után, de inkább irigységből, semmint azért, mert tetszenének. Erről szó sincs, hiszen a nők után is megfordulok. Sőt, néha túl sokáig is legeltetem a szemem egy egy formásabb egyénen.

Most meg a szobám plafonját bámulom, hogy rájöjjek, mi a fasz történt velem tegnap este. Azt a bizsergést nem tudom összetéveszteni semmivel, így józanul pedig méginkább úgy érzem, hiányzik az az érdes tenyér a testemről. Annak ellenére is, hogy tudom, kihez tartozik.

Valamiért olyan érzésem van, mintha láttam volna már valahol azt a férfit, de akárhogyan erőltetem az agyam, egyszerűen nem ugrik be. Talán hagynom kellene a fenébe, hiszen valószínű, hogy valami perverz állat volt, aki fiatal fiúkat zaklat minden hétvégén, városról városra járva. Bár ezt nehezebb bemagyarázni magamnak úgy, hogy tudom, egy diplomás tudósról beszélek. De akkor is könnyebb lenne abban a tudatban maradni, hogy egy zaklató, mint abban, hogy teljes önakaratából és mindenféle hátsó szándék nélkül tette, amit tett. Mert ebben az esetben akkor megint ott vagyok, ahol elkezdtem, miszerint félő, hogy vonzódom a férfiakhoz. Ebben pedig az a legnagyobb baj, hogy sosem gondoltam magamra melegként, hiszen voltak barátnőim. Mégpedig lányos barátnőim, szoknyában, sminkkel meg mellekkel, és mindet kívántam szexuálisan, egyikben sem láttam semmi férfiasat, mégis szexeltem velük. Élveztem is ezeket az alkalmakat, úgyhogy teljesen össze vagyok zavarodva. Rick Sanchez felborította az összes elképzelésemet saját magammal szemben. És ez rémisztő.

-Morty! Látogatód érkezett!

Apám hangja beszűrődik a zárt ajtó alatt, én pedig teljes kedvtelenséggel gördülök le az ágyamról, hogy megnézzem, ki keres szombat délután. Nem szoktam áthívni senkit, hogy ne kelljen látniuk a lerobbant családomat, inkább valami nyilvános helyen beszélek meg találkozót a haverjaimmal, épp ezért lepett meg, amikor Madárembert találtam a küszöbön, a szokásos raszta hajával, piercinges szemöldökével és a tetovált karjaival. Csak nézett rám, én meg rá, és fogalmam sem volt, hogy mit mondjak, mert volt rajta valami, ami nem illett a képbe. Nem vettem észre először, de aztán leesett. Máshogy nézett rám, mint eddig. Korábban szinte semmit nem mutatott a tekintete, mindig komoly maradt, most viszont szó szerint fürkészett, én pedig zavarba jöttem, mire megjelent egy félmosoly az arcán.

-Szabad? - kérdezte, én meg félreálltam az útból, hogy beljebb tudjon jönni. Egyenesen az emeletre ment, ismerte a járást, hiszen azon kevesek közé tartozott, akik már jártak a szobámban. Szó nélkül követtem, és magunkra zártam az ajtót. Mire felé fordultam, már az ágyamon ült, és mindentudó tekintettel nézett rám, mintha várna. Széttártam a karom, jelezvén, hogy fogalmam sincs, miért jött, mire megint mosolyogni kezdett.