Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
❛ test.
Félhomály. A papíron serceg a ceruza, az éjfekete tincsek ütemesen hullámoznak a fiú homloka előtt. A régebben mézbarna, mostmár inkább tejfehér bőre grafitnyomokkal teli. Közelebb hajol, mocsárbarna íriszei követik az anyagra vetülő testet, majd ahogy eltávolodik, észreveszi, mi nem volt jó. A szénceruza élével óvatosan érinti a test vonulatait. Oly' gyengéden vezeti végig a domborulatokon a ceruzát, mintha csak édesen cirógatná a színtelen bőrt.
Meztelen alakok, vézna testek, beesett arcok és bőrt átszúró bordák; Wooyoung homloka ráncokba rendeződik, arcát felfújja, majd egy nagyot szusszantva nyúl a hanyagul ledobott, foltos radírjáért. Valami nem jó. A szemek, melyek alatt levendulamezőként vibráló foltok húzódnak el — amik ott sincsenek, hiszen Wooyoung sohasem színezi ki a testeket — úgy néznek vissza a fiúra, mintha tudnák, mi a jó. Nem tudják szavakba önteni; hisz hiányzik szájukból a szín. A karmazsinvörös vér, az édes barackszín, vagy a fagyos lila, mellyel életet csókolhatnának a papírlabokba.
Valami nem jó — mantrázza újra és újra. A grafit, mely eddig ujjai közt pihent, most az íróasztalra érkezik. Nekicsapódik a radírnak, a némaságban szinte hallatszanak a tárgyak csendes sikolyai. Wooyoung hevesen lapozni kezd. Indulatosan; észre sem veszi, amiért mindig rászólnak. Ráncos leszel, ha folyton összehúzod a szemöldököd.
Hirtelen abbamarad a hangzavar. Reszkető ujjai megállnak a lapozásban, a légből kapott méreg pedig egy pillanat alatt szertefoszlik testében. Vagy csontjai közt, ha úgy tetszik. Farkasszemet néz a füzetben elterülő egyetlen színes testtel, melynek ajkai élénkrózsaszínben pompáznak, kreol bőrére még több árnyalatot lehel a fény. A test, melynek ereiben lüktet a bordó vér. A test, amely akár lehetne az övé is.
A naplemente szép. Különösen akkor, mikor az ember szomorú; Wooyoung ezúttal viszont — annak ellenére, hogy szomorú — nem hajlandó ránézni az égboltra, ami egymás után ölti magára árnyalatokban pompázó ruháit. A vászon, 'min minden napnyugtakor különféle színkavalkád játszik. Nem nézheti sokáig, a mai késő délutánon egyáltalán nem. Helyette pillantását a sovány testekhez láncolja, melyek színtelenül s élettelenül nyúlnak végig a papíron.
Ó, pedig ha tudná, a naplemente milyen szívesen nézi Őt! Ha tudná, mennyire nem evilágian fest, ahogy a narancs– és rózsaszín felhőpacák végigcsókolják arcát, és ahogy a csillagok szeplőként pettyezik bőrét. Ha tudná, mennyire valószerűtlenül szép, mikor a mocsárral körbeölelt pupillák felcsillannak, ezer meg ezer Holdat rejtve bennük. Ha csak egyszer elhinné, hogy a Nap imádja Őt nézni.
A nyári szellő fújtatva szökik be az ablakon. Végigszalad a szoba falain, majd saját magát vonszolva simítja végig Wooyoung bőrét, mely telis–teli van a lemenő Nap aranyos érintéseivel. Majdnem jó, gördülnek le ajkairól a szavak halkan, és ismét felidézi az élő test látványát, s annak minden egyes részét. A kecses kézfejet, a halványan áttetsző bordákat, a pirospozsgás arcot.
A Hold hűvös vonásai fintorba torzulnak, ahogy a szobában ücsörgő fiút fürkészi. Wooyoung testén lóg az elnyűtt póló, melynek ujjaiból kinyúlnak vézna karjai. Ujjai remegve fonódnak a ceruzára, mellyel újabb és újabb foltokat hagy a papíron. Mása a füzetben tolongó testeknek; beesett arcán gyéren csillannak meg a Holdvirágok, karjai reszketnek, az anyag alatt megbújó tejfehér bőrt átszakítják a csontok. A Hold sosem szerette Wooyoungot nézni.
Minden jó.
A szénre hajazó fürtök sikoltásait elnyomja a fiú elégedett sóhaja, mely könnyedén szökik ki ajkain. Szembogaraiban színes planéták százai táncolnak, ahogy a papírra vetett testet figyeli. Úgy fürkészi, mintha életre kelhetne. Bordó keveredik citromsárgával és halványkékkel, bordák éktelenkednek erősen a bőrön. Szép. Wooyoung valósággal szépnek találja az előtte fekvő, sovány testet, melyen színek ezrei táncolnak. Szusszant egyet, ahogy közelebb hajolva húzza végig ujjait a színkavalkádba bújtatott testen. Kedveskedve cirógatja végig, ujjbegyei szinte hozzá sem érnek az anyaghoz, annyira óvatos. Mert csodálja.
