Taekook one-shots

Cherry Blossoms

Kim Taehyung személyisége kiállhatatlan. Nem szeretik az emberek, de ő sem szimpatizál különösebben senkivel. Egyszer megsért egy hölgyet, akiről nem tudja hogy boszorkány, így elátkozza őt: pontosan egy hetet kapott, hogy megszerettesse magát valakivel, különben szépen lassan, egy élő, beszélő csontvázzá fog változni.

5119 szó

Taehyung szemszöge

Kétségbe esetten nézek az előttem tornyosuló fiúra, kinek szemei jóval magasabb vonalban fekszenek mint az enyéim.

- Állj el az utamból, hulladék! - Szólok rá erélyesen hirtelen, a bűnbánó tekintetem felváltja a szokásos emberektől való undor érzete, hangszínem jobban elmélyül, melyből a gúny élesen hallatszik ki. Neki mentem az iskola folyosóján egy évfolyam társamnak, mivel se szó, se beszéd elém ugrott. Fogalmam sincs mi lelte, direkt csinálta-e egyáltalán, de nem is érdekel. Egyet tudok, ha nem húzza el a pofiját nagyon gyorsan a közelemből, megajándékozom egy sajtos-tejfölös lángossal, ami úgy csípi majd azokat a nagy szemeit, hogy kinyitni sem fogja tudni, az is biztos!

Azonban az előttem álló csak felhorkant, és egy hitetlenkedő sóhajjal vezeti tekintetét a plafon felé. Milyen gondterhelt lehet, meg ne sajnáljam...

- Elejtetted a modorod, azt akartam vissza adni - feleli ő is gúnyosan, mire én látványosan megforgatom a szemeim. A magas létra hirtelen fog a vállaimra, és ken fel úgy a folyosó oldalán sorakozó szekrényekre, mintha csak olvadt vajba mártaná a kését. - Ezt ne csináld. - meglepődtem, milyen mély és határozott hangja lett hirtelen, ám nem volt itt az ideje, hogy ezt kimutassam, ugyanis lekötötte a figyelmem a szorító keze, és a fájdalom ami a lapockáimban képződik, így idegesen próbáltam eltolni magamtól, de nem ment. Erősebb volt nálam, és amikor ez kiderült, Jungkook haverjai előtt beégettem magam.

- Eressz el te idióta! Mit fogdosol, tetszem talán? - kiabálok az arcába és kezdek őrültek módjára ficánkolni, mire csak közelebb lép hozzám, így a testünk minden pontja össze ér. A háttérből hallom hogy a haverjai huhogni kezdenek és sutyorogni, hangjukból pontosan hallani a perverz gondolataik mivoltát. Mi ütött ezekbe a barmokba? - Kuss legyen, kibaszott baglyok! - mordulok rájuk, de Jungkook az arcomhoz nyúlva össze nyomja az almácskáim, így a szám egy furcsa csücsörítő pózt vesz fel, miközben egy egyszerű mozdulattal maga felé fordítja a fejem. Csak idegesebb leszek, amiért csupán pár centire van tőlem, legalábbis az arcunk, ugyanis a testünk többi pontja mind össze ér. Legalább a haverjai befogták.

- Milyen sok indulat, ilyen kis csomagban. - néz le rám Jungkook, majd végig méri a saját magas és izmos testéhez képest az én apró valómat, miközben a szám még mindig össze nyomva tartja. Hatalmas fekete szemeit drámaian emeli enyéimbe, amitől furcsa borzongás fut végig a testemen. Egy igazán férfias kuncogást megejt, majd egy aprót biccentve fejével jelez a fiúknak, akik szó nélkül hagynak minket kettesben, a megüresedett folyosón. Szabad kezével lesimít az oldalamon, majd hirtelen szorít a combomra, melyet felhúz egészen a csípőjéig, így én félve hogy elvesztem az egyensúlyom, gyorsan köré fonom azt a lábam, ami szintén szexi vigyorgásra készteti. - Ez az egyik kedvenc pózom. - harapja be enyhén az alsó ajkát, mely ugyan csak egy finom mozdulat volt, a vérem a látványra így is elindult a férfiasságom felé, ami azért gond, mert ő ezt a sajátjával érezheti. A semmiből hajol hozzám közelebb, majd elkerülve az arcom, a nyakamhoz siklik a szájával, amit végig húz a bőrömön, majd egy lágy csókot nyom az érzékeny felületre, mire érzem, hogy az arcom égni kezd a zavarom miatt. Szó nélkül bámulunk egymás szemeibe, megszólalni nem tudok a keze miatt az arcomon, de nem is találnám a hangom, ha tehetném sem. - Viselkedj, Taehyung. - mond még ennyit elmélyítve a hangját, majd elengedi mindenem, és szó nélkül indul el a haverjai után a folyosó messzeségeibe, amit én zavartan végig nézek.