»Oneshots « [JiKook]

Egy kapcsolat vége

Lihegve nyitottam be a bejárati ajtón és rúgtam le magamról cipőimet. Kezemben lévő zacskók és tartalmuk hangosan zörögve jelezték ittlétem. Mikor kitártam a hálószoba ajtót egyből megcsapott a párnapos piaszag. Fintorogva ugyan, de lassan belépdeltem a hálószobába és indultam meg az ágy felé.

- Jézus haver – néztem szét, bár a sötétítők bevoltak húzva, így nem sokat láttam, de ennyi is elég. – Nehogy már pont Ő küldjön ennyire padlóra – húztam el számat.

- Hoztál kaját hyung? – hallottam takaró alól tompán.

- Mekkora köcsög lennék, ha nem hoztam volna – ültem le ágyára és kezdtem kutakodni az egyik zacskóban. – Kimbap a kedvenc még mindig, igaz? – mosolyodtam el. Hirtelen egy kéz nyúlt elő a takaró alól és tapogatózni kezdett. – Csak akkor kapod meg, ha előbújsz – emeltem fel karomat. – Húha – sóhajtottam mikor előbújt. Haja csapzott volt, arca pedig fel volt puffadva a sok sírástól. – Egyél és igyál meg üveggel – adtam neki egy vizes palackot –, utána lefürdesz és rendet rakunk.

- De nem akarok – nyafogott.

- Jungkook ne legyél már gyerekes – lendítettem meg kezemet mintha meg akarnám ütni – amit amúgy nyilván nem tennék meg. – Már kéthete itt bent rohadsz, elegem van és a többieknek – szóltam rá. – Figyelj a haverok arra vannak, hogy segítsenek a másiknak. Szakított veled, és? Van még több millió másik lány, akivel randizhatsz – bíztattam.

- Nem kell lány – motyogta teli szájjal. Annyiban hagytam a témát, mert ismét szipogni kezdett és nem akartam, hogy sírás legyen a vége.

Jungkook és a – most már volt – barátnője alig egy évig jártak, amin őszintén el is csodálkoztunk a srácokkal. Valahogy sosem passzoltak össze igazán és ezt, mint külső szemlélő könnyű volt észrevenni. De nem szóltunk bele mert boldogok voltak együtt, Kook sokat mosolygott és ellazult, aminek, mint legjobb barátja, nagyon örültem. Nem ért meglepetésként a szakításuk, az utóbbi időben sokat veszekedtek és Kook is sokszor hozzám menekült, mert a csajszi csak az én címemet nem tudta, a társaságunkból, így nem tudta hova menekült a pasija. A kapcsolatuk talán azután kezdett megromlani, miután mi... Nos részt vettünk egy hülye játékban.

- Na most, hogy megetted, elindulsz fürdeni?

- Ha annyira akarod – bújt ki a takaró alól. Jungkook lassan és görnyedten lépdelt el mellettem és indult a fürdőbe. Nem tudtam nem elfintorodni, mikor megcsapott a piaszag, ahogy elhaladt mellettem, de inkább nem szóltam semmit.

Ahogy elhagyta a szobát és elvonult, én is kimentem és a konyhában elkezdtem kukászacskót keresni. Amekkora kupi van most nála, jobbnak láttam, ha már most elkezdem összeszedni a szemetet. A sörös dobozok majdnem teljesen kitöltöttek egy zacskót. Egy időre el kéne tiltanom a gyereket a piától, mert szerintem mindjárt összeomlik a mája – gondoltam magamban.

***

- Na belehaltál? – feküdtem le mellé az ágyba. Alig egy óra alatt kitakarítottuk a szobát ketten, az ablakot kinyitottuk, hogy beengedjünk egy kevés friss levegőt, majd fel is porszívóztunk.

- Igen – sóhajtott, majd akár egy kismajom belém csimpaszkodott. Arcát nyakhajlatomba fúrta, karjai törzsemet ölelték és bal lábát pedig átvetette rajtam. Sokkal jobban éreztem magam én is, most, hogy már nem volt piaszaga. Orromat hajába fúrtam és beszippantottam illatát. – Jimin hyung?

- Baj van? – cirógattam tarkóját.

- Nem dehogy – fészkelődött és igyekezett még közelebb bújni hozzám, bár ez már fizikailag volt képtelenség. – Csak jó, hogy itt vagy.