---Csak te---

𝒪𝒩ℰ

                      «Stephanie szemszöge»

  Reggel az ébresztőm hangjára keltem, még egy kicsit forgolódtam, majd lesétáltam a konyhába.
-Jó reggelt-köszöntem apának,aki egy újságot olvasott.
Neked is-mondta, majd rám mosolygott
Kb ennyi volt a beszélgetésünk, a szüleimet sose érdekeltem, anyám elhagyott, mikor 11  éves voltam, egyedül a bátyámra számíthatok, na meg persze Emilyre...

Miután megreggeliztem, felmentem a szobámba, ahol felöltöztem, és megcsináltam a hajam, meg a sminkem. Ezután elmentem gyorsan a fürdőbe, és fogatmostam. Hét óra ötvenkor elindultam az iskolába, ahol találkoztam a legjobb barátnőmmel.

-Hali Emily!-köszöntem neki
-Sziaa Stephanie, képzeld, ma jön egy új srác, akit Adamnek hívnak, elvileg nagyon helyes-mondta teljesen izgultan.
-Téged mindig csak a pasik érdekelnek-nevettem fel.
-Hát, te is összeszedhetnél valami jó srácot-kacsintott rám.
-Persze, inkább menjünk törire
-Reménytelen vagy-röhögött, majd elindult utánam.
Pont a tanár előtt estünk be a terembe,amikor is, megláttam egy számomra teljesen új fiút. Vajon ő volt az,akiről Emily beszélt? Nem tudom,mindenesetre nagyon helyes volt.

-Jó reggelt!-köszönt az osztály egyhangúan
-Jó reggelt! Mint látjátok, jött hozzátok egy új tanuló.-mondta, majd odafordúlt hozzá,és folytatta-Megtennéd,hogy bemutatkozol?
-Sziasztok! Az én nevem Adam Black, 17 éves vagyok, és Los Angeles-ből jöttem. Szeretek focizni és motorozni, asszem ennyi.-jelentette ki, miközben folyton engem bámult.
-Rendben van,foglalj helyet-utasította Mr.White.
Csak ne mellém,kérlek, mondogattam magamban. Erre ő természetesen mellém ült, a lányok már a szemükkel is megöltek, úgy néztek rám.

Mikor már 20 perce ment az óra, egy cetlit tolt oda hozzám Adam. Kíváncsian néztem meg, hogy mi van ráírva. "Szia szépség",ez állt benne, én viszont csak megforgattam a szemem és inkább a törire koncentráltam. Erre kaptam még egy levelet, amiben az volt, hogy ne forgassam a szemem. Ezután nem csináltam semmit, és azt se olvastam el,amit írt nekem. Aztán kicsöngettek, mire felpattantam és szinte kifutottam a teremből..

-Menekülsz,hercegnő?- hallottam egy hangot mögülem,mire megfordultam.
-Előled igen-mondtam Adamnek
-Pedig láttam hogy néztél rám-kacsintott eggyet. Chhh beképzelt paraszt.
-Utálattal?-kérdeztem
-Nem. Látszott rajtad,hogy teljesen odavagy értem-mosolygott rám
-Max álmodban, bár lehet, hogy ott se-hagytam ott.

Sziasztok! Remélem tetszik a könyv,viszont az lenne a kérdésem,hogy legyenek hosszabb részek, vagy maradjon így? Ha hosszabb,akkor nem mindennap tudok hozni részeket, ezért bocsi. Na bye <3