Puskacső

Puskacső - 2. fejezet

A történet Damon szemszögéből olvasható.

- Jó hogy már az ablakokat nem pucoltatják le velünk.
- De most komolyan, az ebédlőt és a tornatermet esetleg nem velünk szeretnék kitakaríttatni?
- Bezzeg a takarítónő kap érte fizetést. Nekünk nem akarnak adni belőle? Kezd fájni a derekam a söprögetéstől.- Panaszkodtunk Novával és Liammel. Nehezen lendültünk túl azon, hogy magunkat sajnáltatjuk.

Layla viszont csak csöndben fertőtlenítette a padokat. Egy szót sem szólt, csak sikált, még csak fel sem nézett. Magába roskadt. Gondoltam csak hiányzik neki az otthona, New York, és az ottani élete. Meg tudtam érteni. Én Los Angelesből költöztem ide, mert anya hátra akarta hagyni az ottani életünket, főleg apát. Mindegy, ez bonyolult. A lényeg, hogy rossz volt így látni.

- Minden oké? -Zökkentett ki Liam hangja a gondolataimból.
- Hát persze- Válaszolta Layla- Miért ne lenne?
Éreztem, hogy hazudik. Nagyon nehéz tettetni, hogy minden rendben van, amikor legszívesebben csak az ágyban feküdnél, és álomba sírnád magad. Ez sütött Layláról. Segítettem neki, az asztalokról a székeket le és fel pakoltam, és igyekeztem nem éreztetni vele, hogy tudtam, hogy nincs l.

- Amúgy- kérdezte Nova- nem kapcsolunk valami zenét? Mert kezd baromira elegem lenni a tábla törölgetéséből.
- Deee, ez baromi jó ötlet. Mi lenne, ha Why Don't We-t kapcsolnánk?- kérdezte Layla
- Te is szereted?
- Még szép, a kedvencem. Az új albumuk, a The Good Times And The Bad Ones a legjobb.

Így történt, hogy sorra végighallgattuk az összes számot az albumból, kezdve a Fallin'-al, a Lotus Inn-en át, a Stay-ig. Aztán a többi albumot is meghallgattuk. A terem csillogott-villogott a végére. Nagyon későre járt. Összepakoltuk a takarítószereket, és elindultunk kifelé. Amint aztán kiértünk az ajtón megdermedtünk. A kezem remegni kezdett, ahogyan az iskola falának maradványain végighúztam.

Alig jött ki hang a torkunkon. Lassan 20 perce álltunk a romok felett, de nehéz lett volna bármit is tenni vagy mondani. Végül Liam szólalt meg elsőnek.
- Mi történt?
- Bár azt mondhatnánk, hogy semmi. -válaszolta neki Layla.- Milyen évet írunk?
Megnéztem a telefonomon. Idő közben új értesítést is kaptam: „Az iOS 31-es rendszere elérhető a telefonjára. A letöltéshez kérjük szabadítson fel tárhelyet."

- 2042. Mi??! Az nem lehet. Ha csak nem aludtam takarítás közben 21 évet, az nem történhet meg.
- Időt utaztunk volna? De az nem is lehetséges.- értetlenkedett Liam.
- Pedig nekem nagyon is valósnak tűnik.- reagált Nova.- Ki kéne derítenünk mi történt.
- Ki, de tudjátok mi érdekelne nagyon?
- Mi?
- Az, hogy hányas a legújabb iPhone.- ökörködtem, majd elindítottam az iOS 31 letöltését.

- Te meg mit csinálsz?- kérdezte Layla tőlem.
- Frissítem a telefonom, hogy tudjuk használni. Nem engedte, hogy megnyissak bármit is.
- Rendben. Szólj, ha kész.
- Mindenképpen. Még 20 perc van kb. a letöltésből.
- Most mihez kezdjünk?- kérdezte Nova.- Azt sem tudjuk merre menjünk. Vagy mégis?- Mutatott egy kopottas, gyűrött papírdarabra, ami a földön hevert. Az egészet belepte a por, nem is lehetett leolvasni róla a szöveget. Azt viszont felismertem, hogy egy újságpapírról van szó.

- Srácok, van egy kis baj...- kezdte Layla- Mosdóba kell mennem.
- Ugye csak viccelsz?- kérdeztem vissza
- Nem. Nagyon kell.
- Jó, akkor megnézem a Google Maps-on hol tudsz elmenni. Ja, mégsem, nem fejezte be a frissítést. Valakinek valami ötlet?
- Ha neked frissítened kell a telefonodat, akkor elég valószínű, hogy mindenkinek. A legegyszerűbb talán az lenne, ha keresnénk egy boltot, vagy ilyesmit.- vonta le a következtetést Nova.

- Hol van Liam?- kérdeztem, amikor nem láttam az arcát a lányoké mellett.
- Hahó! Csak megnéztem a földszinti mosdó állapotát. Az egyik még használhatónak is tűnik.
- Akkor elmegyek gyorsan mosdóba. Ha kitaláljátok, hogy mi tévők legyünk, ne csináljatok semmit nélkülem.
- Nem kell segítség?- ajánlotta fel Nova, mielőtt feltehettem volna neki a kérdést.
- Nem hiszem, de köszönöm.

Az idő viszonylag lassan telt, és igen meleg volt. Kánikula, olyan igazi, 40 °C körül. Folyt rólunk a víz a fülledt, nyári levegőben. Valószínűleg olyant éltünk át, amit az emberiség történetében még senki, de abban a helyzetben fel sem tudtuk fogni. A ledőlt falak, összetört padok, a krétapor szaga... Elveszítettük azt helyet, ahol felnőtté váltunk. Az iskolával együtt három év rombadőlt.

Ekkor pittyant egyet a telefonom: a frissítés telepítése elkészült.

Sziasztok! Ez lenne a második rész, remélem élveztétek. Igyekszem minél hamarabb hozni a harmadik részt, addig is puszi! 😘