Puskacső

Puskacső - 4. fejezet

A történet Layla szemszögéből olvasható.

-Layla! Jó, hogy jössz, nézd már milyen király ez a rendszer!- kiabált nekem Liam, a hologramos hülyeség mutogatása közben.
  - Inkább ki kéne találnunk, hogyan jutunk vissza.- vágtam oda flegmán. Fáradt voltam. Damonnel lesikáltunk vagy 30 padot, ha nem többet, és már kb. 20 órája nem tudtam pihenni. És most még ez is.

  - Hogyan tisztítsuk le azt a papírt?- kérdezte Nova, tettrekészen.
  - Próbáltam már a kezemmel is leporolni, és a ruhámmal is, de nem jött össze. Mutattta Damon a piciny újságcikkünket, ami egyelőre olvashatatlan volt.
  - Arra nem is gondoltunk, hogy annak a cikknek lehet, hogy semmi köze a történtekhez.- vetette oda Liam, miközben a saját telefonján is elindította az iOS 31 telepítését.

Liam kijelentése után a csapat kettévált. Nova és Liam elmentek más nyomok után kutatni, én és Damon pedig megpróbáltunk kitalálni valamit, hogy a kőport le tudjuk kaparni a papírról.
  - És mi lenne, ha lefújnánk róla a port?- kérdezte tőlem.
  - Te tudod, de nem fűzök hozzá sok reményt. Letörölni sem lehetett róla.
  - Komolyan mondom, a legegyszerűbb az lenne a vízzel le lehetne mosni.
  - Hát ha azzal nem is lehet, most adtál egy ötletet. Mi lenne ha nedves ronggyal itatnák fel róla a port? A papír legfeljebb hullámos lenne.
  - Szerinded meg merjük próbálni?
  - Más ötletem nincs, ha pedig elcsesszük, Nova és Liam talán talál másik utat. Egyszer élünk.

Visszaszámoltam magamban, majd miutan Damon elkezdte a zsebkendőjével felitatni a port a papírról, a lélegzetemet is visszafolytottam. A pár percig tartó "régész" munkálatainkat követően egy viszonylag olvasható papírt kaptunk. Szinte kitéptem Damon kezéből miközben a szalagcímet olvastuk: A tapolcai kocsmai verekedés háttere. Nem, ennek tényleg semmi köze a budapesten álló FreeWays International School-hoz.

  - Tartsd a fény felé!- kértem, miközben gyengéden megemeltem a karjait. És igazam lett, a hátoldalán még egy cikk volt olvasható. Nem láttam tisztán.
  - Honnan tudtad?
  - Egy újság általában lapozható, ezért a màsik oldalán is kell lennie szövegnek. Csak egy tipp volt.

Damon nekilátott lepucolni a másik oldalt is.  Nem tudtam, mire számíthatok. Nagyon örültem volna, ha a lövöldözéses robbantásokról írnak benne, ami elérte a FreeWays Internationalt, de tudtam, hogy nem sok esély van rá. Sosem bírtam a kiszámíthatatlanságot.

  -Ezaz! -Szólalt meg Damon pár perc tisztogatás után. Ez jót jelent. Remegő kézzel és lábbal olvastam el a cikk címét: A FreeWays International School és a robbantásos merényletek. Ez lesz az.
  - Szólnunk kéne Nováéknak.
  - Igen, menjek?
  - Nem, majd én.
  - Ne menj el egyedül, ez a hely úgy ijesztő. Az lesz a legjobb, ha ketten megyünk.- nem akartam egyedül ottmaradni. Ez a hely úgy is nyomasztó, ha többen vagyunk.
  - Hát jó, gyere. Amúgy sem akartalak egyedül hagyni. Hol lehetnek?
  - Körülbelül bárhol, keresik a nyomokat.

Néhány percig csöndben haladtam Damon mellett. Ő sem igazán szólalt meg, csak mentünk. A csendet végül így is ő törte meg.
  - Szerinted hogy lehetnek a szüleink?
  - Nem tudom. Eléggé összetörhettek. Ráadásul milyen véleményen lehetnek már, ha beküldenek első nap az iskolába, és többé...- elcsuklott a hangom- többé nem megyek haza.
  - Nehéz lehet. Mindenkinek az, sokszor észre se vesszük mennyire. De hé- fordult felém, és kezeimet a kezeibe fogta- mindent meg lehet oldani. Ez is menni fog.

Megint néma csendben sétáltunk a romok felett. A lábunk felverte a port, ami egy felhőt képzett mögöttünk. A látóterünkben senki sem volt. A nap is az éjszakához készült. Nova és Liam sehol sem voltak. Csend volt. Ami egyre csak nőtt. Meg akartam szólalni.

  - Szóval mikor költöztetek ide?- kérdeztem.
  - 9 éve. Vagyis ha úgy vesszük, most már 30.
  -Tudod, ha visszajutunk 2021-be, megmutathatnád nekem a várost, hogyha már ennyi ideje itt élsz.
  - Persze, ha érdekel, nagyon szívesen körbevezetlek.
  - Csak előbb találjuk ki, hogyan jutunk vissza. Fel tudod hívni Liamet?
  - Letöltötte a frissítést?
  - Azt hiszem.
  - Akkor fel.

Persze nem volt az olyan egyszerű, mint hittük. Majdnem beletelt 10 perc, mire meg tudtuk beszélni, merre vannak. Nem találtak semmit. De mi legalább jutottunk valamire az újságcikkel. Megvártuk, amíg mindenki összeszedi magát. Damon előhúzta a gyűrött kis papírkát a zsebéből, majd közösen elkezdtük olvasni.

Sziasztok! Ez lett a negyedik rész, remélem mindenkinek tetszett. Igyekszem hozni a következőt is, a napokban érkezik. Addig is puszi mindenkinek! 😘