Valami törött, valami tiltott

Drunk Love.

A betonkorláton könyökölve, a negyedikről bámulom a panelek felett előbukkanó napot. A vállunk összeér, ahogy szótlanul cigizünk egymás mellett, és közben nem is lehetnénk távolabb egymástól.

Fura egy helyzet.

Összefonódtunk, és olyan közel kerültünk egymáshoz, amennyire két ember csak teheti, és mégis ez ékelte közénk ezt az őrjítően nagy csendet.
Valami véget ért, valami elkezdődött, de még mi sem igazán értjük, hogy mi. Lezáródott egy hosszú, kínokkal és izgalommal teli tánc. Elmúlt a titkos varázs, ami oly sokszor kihunyni látszott, és végül egy alkohollal áztatott éjszakán beteljesedett. Elkezdődött valami új, megfoghatatlan, amivel mi sem tudunk még mit kezdeni.

Óvatosan rád nézek, ahogy göndör fürtjeid mögül bámulsz a messzeségbe, és elmerengve szívod az utolsó slukkokat. Visszanézel rám, fáradt szemeidben félénk mosoly és bűntudat vegyül. Átérzem. Nem tudom, mit lehetne ilyenkor mondani, és azt hiszem, te sem, pedig a ki nem mondott érzéseinktől zajos a reggel.

Válladra hajtanám a fejem, beszívnám az illatod, és csak állnék itt, amíg végleg fel nem oldódunk a hajnali fényben, de inkább csak lehamuzok es elpöccintem a csikket.

Bármi is történt, már semmi sem lesz ugyanaz. Ideje mennem.

-- Azért rendben vagyunk, ugye?

-- Persze. -- Még utoljára visszanézek az ajtókeretből, és egy pillanatra megállok. Hozzám lépsz, megöleljük egymást, ahogy elköszönésnél mindig, de valamiért most érzem, hogy ez az utolsó.

2021.05.24.