Lost soul [Levi Ackerman x Reader]

5 rész

Aznap este sokkal jobban aludtam. Csak az járt a fejemben, hogy megmentettem valamit. Mikor kicsi voltam, olyan 5-6 éves mindig a bántottakat szerettem volna megmenteni, de ilyenkor mimdig bajba kerültem, és megvertek. Ez pedig elég sokszor volt. De ennek köszönhetően tűrtem a fájdalmat.

*másnap*

*kopogtatás*

(név): M-megyek megyek...-mondtam fáradt hangon, hiszen abban a pillanatban ébredtem fel-

-Ismét Hanji barátnőmet pillantottam meg, aki szerencsére nem idegesen, vagy kétségbeejtően nézett rám, aminek kifejezetten örültem. Inkább hasonlított egy ilyen: Hallod gyere már mert unatkozok léccike~

(név): Mi a baj Hanji? Mit szeretnél?

H: Hááát~ Lenne esetleg kedveeeed-
úgy tudtam.. Az ilyen jellegű "kéréseit" gyűlölöm, mert nincs nemleges válaszlehetőség. És ismét nem volt.

H: Eljönni velem az óriásokat megvizsgálni~?-hogy mi? Ezt a két szót igazából nem terveztem kimondani, de akaratom ellenére is sikerült.

(név): Hogy mi!? Te- Te megőrültél?? És milyen veszélyes már óriásokat vizsgálgatni!!!! Te ettől nem félsz?-abban a pillanatban mikor ezt kimondtam hirtelen beugrott, hogy Hanji az óriások körmeit gyűjti, és mégcsak meg sem torpan egy pillanatra sem.

(név): Ja tényleg... A két óriás.. Bocsánat, ne haragudj-vakartam meg a tarkómat.

H: Semmi baj (név), megszoktam hogy megijednek tőle, de mivel a legjobb barátnőm vagy, így rád nem tudok haragudni~

(név): Huhh... Azért most megnyugodtam.. Hehe-kicsit kínosan éreztem magam, de megszoktam Hanji néha óriás-mániás énjét.

H: Amúgy! Levi szeretne veled beszélni valamiről. Azt nem mondta el miről, de annyit igen, hogy nem mondja el nekem, mert személyes. Meg amúgy is, már Levi-al nagyon jóban vagytok, aminek örülök is, de akkor is én vagyok a legjobb barátnőd, ennyire nem bízik bennem?! Tudja hogy nem mondanám el senkinek~-erre nem vennék mérget.

H: De ha ennyire személyes.. Akkor mindegy.. Nade mész, vagy sem?

(név): Hát persze, meg amúgy sem szeretném ha megharagudna rám..

H: Oksi akkor én húztam, szia (név)~-és el is futott.

///

(név): Hanji elmondása szerint itt kell lennie...-gondolkodtam félhangosan, mire megpillantottam a férfit egy cseresznyefa alatt.

Oda is mentem hozzá, mire ő hátrafordult, és intett nekem. Ilyenkor már tudtam, hogy észrevett. (Micsoda megállapítás ez fingikém..)

L: Szia (név), örülök hogy eljöttél.-mondta ezt mosollyal az arcán.

(név): Ez csak természetes! Nos, mit szerettél volna mondani?

L: 7 hónapja hogy nálunk vagy. Már több mint 20 bevetésen voltál, ahol nagyon jól teljesítettél. Sikerült közrlebbről is megismernelek, aminek örülök.-miután ezt elmondta, megfogta mindkét kezem, mire egy kisebb pír jelent meg az arcomon.

L: Nem szoktam, nem is vagyok hozzászokva ahhoz, hogy az érzéseimről beszéljek. Hozzászoktam a semmitmondó, egyhangú beszélgetésekhez, és az efféle arcokhoz. Viszont ez megváltozott, amit elképzelni nem tudtam. (név) tudatomon kívül megszerettelek, és nem bárátként.-erre nem tudtam, sőt nem lehetett erre sehogy válaszolni, hiszen elvette a szavaim.

Pont Levi szeretne belém.. A legelérhetetlenebb férfi az életemben, és mégis ilyen hamar megkaptam.. Hogy..?

L: Ha esetleg nem értenéd:

                     Szeretlek, (név).