Aznap este sokkal jobban aludtam. Csak az járt a fejemben, hogy megmentettem valamit. Mikor kicsi voltam, olyan 5-6 éves mindig a bántottakat szerettem volna megmenteni, de ilyenkor mimdig bajba kerültem, és megvertek. Ez pedig elég sokszor volt. De ennek köszönhetően tűrtem a fájdalmat.
*másnap*
*kopogtatás*
(név): M-megyek megyek...-mondtam fáradt hangon, hiszen abban a pillanatban ébredtem fel-
-Ismét Hanji barátnőmet pillantottam meg, aki szerencsére nem idegesen, vagy kétségbeejtően nézett rám, aminek kifejezetten örültem. Inkább hasonlított egy ilyen: Hallod gyere már mert unatkozok léccike~
(név): Mi a baj Hanji? Mit szeretnél?
H: Hááát~ Lenne esetleg kedveeeed-
úgy tudtam.. Az ilyen jellegű "kéréseit" gyűlölöm, mert nincs nemleges válaszlehetőség. És ismét nem volt.H: Eljönni velem az óriásokat megvizsgálni~?-hogy mi? Ezt a két szót igazából nem terveztem kimondani, de akaratom ellenére is sikerült.
(név): Hogy mi!? Te- Te megőrültél?? És milyen veszélyes már óriásokat vizsgálgatni!!!! Te ettől nem félsz?-abban a pillanatban mikor ezt kimondtam hirtelen beugrott, hogy Hanji az óriások körmeit gyűjti, és mégcsak meg sem torpan egy pillanatra sem.
(név): Ja tényleg... A két óriás.. Bocsánat, ne haragudj-vakartam meg a tarkómat.
H: Semmi baj (név), megszoktam hogy megijednek tőle, de mivel a legjobb barátnőm vagy, így rád nem tudok haragudni~
(név): Huhh... Azért most megnyugodtam.. Hehe-kicsit kínosan éreztem magam, de megszoktam Hanji néha óriás-mániás énjét.
H: Amúgy! Levi szeretne veled beszélni valamiről. Azt nem mondta el miről, de annyit igen, hogy nem mondja el nekem, mert személyes. Meg amúgy is, már Levi-al nagyon jóban vagytok, aminek örülök is, de akkor is én vagyok a legjobb barátnőd, ennyire nem bízik bennem?! Tudja hogy nem mondanám el senkinek~-erre nem vennék mérget.
H: De ha ennyire személyes.. Akkor mindegy.. Nade mész, vagy sem?
(név): Hát persze, meg amúgy sem szeretném ha megharagudna rám..
H: Oksi akkor én húztam, szia (név)~-és el is futott.
///
(név): Hanji elmondása szerint itt kell lennie...-gondolkodtam félhangosan, mire megpillantottam a férfit egy cseresznyefa alatt.
Oda is mentem hozzá, mire ő hátrafordult, és intett nekem. Ilyenkor már tudtam, hogy észrevett. (Micsoda megállapítás ez fingikém..)
L: Szia (név), örülök hogy eljöttél.-mondta ezt mosollyal az arcán.
(név): Ez csak természetes! Nos, mit szerettél volna mondani?
L: 7 hónapja hogy nálunk vagy. Már több mint 20 bevetésen voltál, ahol nagyon jól teljesítettél. Sikerült közrlebbről is megismernelek, aminek örülök.-miután ezt elmondta, megfogta mindkét kezem, mire egy kisebb pír jelent meg az arcomon.
L: Nem szoktam, nem is vagyok hozzászokva ahhoz, hogy az érzéseimről beszéljek. Hozzászoktam a semmitmondó, egyhangú beszélgetésekhez, és az efféle arcokhoz. Viszont ez megváltozott, amit elképzelni nem tudtam. (név) tudatomon kívül megszerettelek, és nem bárátként.-erre nem tudtam, sőt nem lehetett erre sehogy válaszolni, hiszen elvette a szavaim.
Pont Levi szeretne belém.. A legelérhetetlenebb férfi az életemben, és mégis ilyen hamar megkaptam.. Hogy..?
L: Ha esetleg nem értenéd:
Szeretlek, (név).
YOU ARE READING
Lost soul [Levi Ackerman x Reader]
FanfictionEZ EGY LEVI X READER LENNE DE BRO NEM TUDOK IRNI😓😓😓😓😓 2021 aranykorszakombol valo azota jobb vagyok!!!!!!!!!!!!!!!! szeretek mindenkit (azt hittem mindenki bog majd a vegen hat nem💀)