Június. 15.
~Russia szemszö~
Az utolsó napom az általános iskolában. A végzős társaim nagyon örülnek, hogy végre új életet kezdhetnek egy gimiben, tiszta lappal. Sajnos ez az öröm nem adatott meg nekem, mert ez a barom nem bírta tartani a pofáját még ilyenkor sem.
-Amerika! Csak ezt az egy napomat ne baszd el úgy, ahogy az általános éveimmel tetted! Mondtam, miközben hevesen drasztikuláltam a kezeimmel.
A hangomat aligha lehetett hallani a tömegzajban, így Amerikán kívül senki sem hallotta a veszekedésünk, és persze a kutyát sem érdekelte, hogy kik üvöltöznek a színpad mögötti öltözőben.
- Hogy mi?! Azt hiszed, hogy ÉN voltam az, aki elrontott mindent?! Értetlenkedett az előttem álló.
- Hát tudd meg, te voltál az, aki mindig mindenbe beleütötte az orrát...... Kezdtem bele. Hirtelen elképesztő módon sípolni kezdett a fülem. A hangzavar dübörgésnek tűnt. Az előttem álló Amerika egyre homályosabbá vált a számomra, hangja elkezdett tompulni, aztán minden elsötétült. Semmit sem hallottam, semmit nem éreztem, csak a zavarodott gondolatok jártak a fejemben. Most elájultam? Már a padlón fekszem eszméletlenül? Hol fogok felébredni? Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben újra és újra. Miközben próbáltam megtartani a hidegvérem, egyszer csak valahonnan, nagyon távolról, erősödő morajlást kezdtem hallani.
Amikor teljesen rendbe jött a hallásom és már látni is képes voltam, észre vettem, hogy még mindig állok, tehát nem ájulhattam el. Egyszercsak megpillantottam az előttem háton fekvő Amerika. Betört Napszemüvege fél méterre hevert, feje mellett. Egyik kezével megtámasztotta magát, másik kezével az arcát fogta. Döbbenten néztünk egymással farkas szemet, mikor is Amerika arca elsötétült. A gyűlölet és a megvetés keveredett a szemeiben. Akkor azt hittem, hogy ölni is képes lenne. Hazudnék, ha azt mondnám, hogy nem rémültem meg még egy pillanatra sem. Óráknak tűnő másodperek múlva Amerika felállt és higgadtan elém sétált, így volt szerencsém megvizsgálni közelebbről. Orrából patakokban folyt ki a vér, szája felrepedt. Egy laza mozdulattal belekente a karjába véres arcát, amitől az elmaszatolódott így még ijesztőbb külsőt kölcsönözve. Én ütöttem volna meg? gondoltam magamban. A szemeimbe nézett.
- Jól van Russia... Ha mocskosan akarsz játszani, csak tessék... de aztán ne mondd, hogy nem figyelmeztettelek... Mondta vérfagyasztó hidegséggel a hangjában. Kihagyott egyet a szívem. Mit akar ez tőlem? Ugye tudja, hogy nem direkt ütöttem meg? Ugyan, még is honnan tudhatná ?! Riadtan néztem rá és ezt ő is látta rajtam, majd egy vérfagyasztó mosolyt villantott felém. Elsétált mellettem pár lépést, majd így folytatta; -Készülj fel, Russia Moscow! Mert életed legfelejthetetlenebb élményében lesz részed! Jelentette ki fennhangon, miközben átnézett a válla fölött, még szélesebb vigyorral az arcán. Nem tudtam megszólalni. Dermedten álltam, próbáltam össze rakni a fejemben a történteket, de nem jutottam sokra. Szerencsémre Német lépett be az ajtón, engem keresve. - Öhmm... kezdte bizonytalanúl. - Nem akartam semmit megzavarni, de mindjárt mi jövünk. Mondta, majd megragadta a csuklóm és kirángatott onnan. Látta, tudta, hogy nincs minden rendben, hisz késsel lehetett vágni a feszültséget az öltözőben ami a két ország közt alakúlt ki. - Mi a fene történt odabent?! -Vont kérdőre Német miközben a szemüvegét feljebb tolta az orrán. Egy mély levegőt vettem és próbáltam feldolgozni a látottakat. Folyton Amerika szavai visszhangoztak a fejemben. Mit érthet az alatt hogy felejthetetlen? A ballagás alapból felejthetetlen esemény... És ha csinált valamit!? Nem volt túl sok időm ezen agyalni, mivel német kizökkentett és visszavitt a nézőtérre, hogy amikor minket, a 8. B-t szólítják, gyorsan tudjunk kimenni. így is történt. Az osztálytársaimmal szépen felsorakoztunk színpadra. Én Német mellett álltam, középen.
A diri tartott egy kis záróbeszédet, majd odaadták a bizonyítványokat, a batyukat és a virágokat. Jól hangzik nem igaz?
Eddig jó volt... aztán... Egyszer csak az összes reflektor rám irányult, így a teremben lévő összes ember figyelme is. Ekkor a fejem fölött történt valami, hatalmas hangzavarral... valami, amit akkor én még nem tudtam. Ijedten felnéztem és ekkor láttam meg magam fölött a tömérdek piros festéket zúdul rám, ami másodpercekkel később már az egész testemet beborította. Éreztem, ahogy a hideg, piros festék végigfolyik a testemen. Le a fejemtől, egészen a cipőmig. A döbbenettől köpni-nyelni nem tudtam. Végül a festékes vödör leesett és az általa okozott tompa mégis éles hang kizökkentett a kábultságomból. Néztem magam elé, fel sem fogtam mi történt. Végignéztem magamon; piros festékes mindenem. Elfogott a pánik, még ha nem is néztem oda, éreztem, hogy mindenki engem bámul és halk nevetést is hallottam valahonnan ami egyre hangosodott. Elkezdtem kidörzsölni a szememből a festéket ami idő közben belefolyt a szemembe, amikor egy kéz megfogta a karomat.
~Német szemszöge~
El sem hiszem mi történt. Russland próbálta megszabadítani a szemétit a festéktől. Láttam hogy be pánikól, ezért lefogtam a karját , hogy hozzá tudjak férni a szemeihez. Körbe néztem segítség kérő pillantással, de a többi osztálytársunk akik még a színpadon maradtak ugyanolyan zavarodottsággal és ijedtséggel néztek felém mint én rájuk. Ekkor oda jött az igazgató és lekísérte Russiát a színpadról. Utánuk mentem, nem akartam egyedül hagyni Rust ezek után. Az igazgató vissza ment a színpadra és egy összeszedetlen rögtönzött záró beszéddel köszönte meg a résztvevőknek hogy eljöttek és le is lezárta az évet.
~Russia szemszöge~
A történtek után haza battyogtam. Német felajánlotta hogy haza dob az apjával, de nem akartam hogy össze festékezzem a kocsijukat. Meg nem is akartam velük menni, csak el akartam felejteni ezt a napot, és meg nem történté tenni az egészet. Mikor haza értem 9 óra lehetett, halkan kinyitottam a bejárati ajtót, és a fürdőbe vettem az irányt. Beértem, levettem az ingemet, pontosabban az apám ingét. A mosdókagylóba vizet engedtem, abba áztattam bele az inget, amivel csak annyit értem el, hogy elszíneződött és rózsaszínű lett az egykor még fehér ing. Hirtelen erőteljes kopogásra lettem figyelmes, majd ezt követően megszólalt au ajtó túloldalról egy hang; -Nem tudom melyikőtök van benn, Беларусь, Казахстан, Украина или Россия, de ha nem nyitsz ajtót, betöröm! fenyegetődzött egyre ingerűltebb hangon az apám. Odaléptem az ajtóhoz és ki kulcsoltam. Mikor kattant a zár, abban a másodpercszekundum töredék alatt nyitott be. Több se kellett neki, egyből tudta ki áll előtte, annak ellenére is, hogy tetőtől talpig festék borított.
-Россия! Azonnali magyarázatot követelek, mégis, hogy a picsába kerül piros festék a bejárati ajtótól egészen a mosdóig?! És mit műveltél az ingemmel?!! Vonott felelősségre az apám kiabálva. Én csak fáradt, könnyes szemekkel néztem vissza rá miközben a vizes, elszíneződött ingét tartottam a kezembe. Újra el akart kezdeni kiabálni, amikor is a dühöt felváltotta a meglepettség, és kikerekedett szemekkel méregetett tovább. - Inkább meg sem kérdezem, hogy milyen volt az évzáró. vett vissza hangjából. - Hát ne is... Feleltem, elhalóhangon. - Szerintem... Szerintem most inkább megyek. mondta majd kilépett az ajtón, magamra hagyva a fürdőben. Általában szomorú és dühös szoktam lenni amikor így faképnél hagy, de most nem bántam, nem vágyom a társaságra. Lefürödtem majd komótosan, festék foltokat kikerülve felmentem a szobámba, át öltöztem és ledőltem az ágyra. Kimerült voltam és szomorú. Még néhány percre elővettem a telefonom és felnéztem instára, hátha látok valamit ami feldob egy kicsit. Nem kellett volna. Vagy 100 megjelölést kaptam egy videó alatt ahol a ma délutáni festékes incidens látható, mind ezt egy bizonyos "꧁𝚞𝚜𝚊..𝚕𝚞𝚌𝚔𝚢♧︎꧂" felhasználó töltötte fel. Szerintem nem kell ragoznom kilehetett az... Aztán szép lassan álomba sírtam magam.
*Беларусь, Казахстан, Украина или Россия - Belarus(Fehéroroszország), Kazahsztán Ukrajna, vagy Oroszország *
*Россия- Oroszország
Sziasztok! Íme a 0.rész! A történet az első részben fogja felvenni a fonalat. Ezt előzmények szántam, hogy a későbbiekben érthető legyen Amerika és Russia viszálya. A történetet 2-en írjuk ezért lesz egy kicsit eltérő az írás forma. Hamarosan hozzuk a "hivatalos" Első részt! :D
~K
2021. 07. 01
YOU ARE READING
{RusAme} Váratlan szerelem
Fanfic~Reménykedtem, hogy többet nem kell látnom téged, de végül nem így lett, az élet megint össze sodort bennünket. Elkerültelek nem akartalak látni azok után, de megváltoztal. Amikor ezt észre vettem körül vett egy különös érzés és egyre közelebb kerül...
