Sétálok ki a csöndes városból egymagam,
Hátam mögött hagyva a sok apró házat
És végre fellélegzem,
Teleszívom tüdőmet az éltető levegővel
És kiélvezem a kedves illatot, mert már érzem,
Végre haza érekTalpam alatt homok szemcsék surlódnak durván,
Mikor már az utolsó házat hagyom magam után
És végre nem fáj tovább
Érzem a hűvös szellőt az arcomon
És a kezemen a rét magas füvének összes szálát
Végre itt lehetek mostmárHaladok tovább, ahogy merőn kémlelem tovább a tájat,
A végtelen rét mögött zord hegyek húzódnak
Végre láthatom ezt is
Nézem tovább a kettő közti erdős határvonalat
Sötét, kietlen, mégis barátságos számomra,
Végre ismerősre bukkantamMegyek tovább a mezőn és annak illatait érzem,
Ezer meg egy illatos virág nyílik körülöttem
Végre megérkezhettem
A hegyről jövő szél dermesztő illata megcsap
És az erdő kellemes, földies illata
'Végre te is itt vagy'Közelebb érve, hallom a madarak kedves szavát,
És egy csilingelő patak színtiszta hangját
Végre itt lehetek
Hallom a bokrok leveleinek összes rezzenését,
Ahogy rejtőző állatok vonulnak arrébb és érzem:
Végre itt lenni, nagyon szépÉs megállok
Erdőbe ösvény vezet és azon megannyi kaland vár
Sok embert fogok elhagyni, de annál több majd rámtalál
Új dolgokat tanulok majd, melyekről még sose hallottam
És a hegycsúcs, a cél, még távol vanDe olyan szép itt,
Annyira csodás
Így hát maradok még,
Csak kicsit tovább
YOU ARE READING
Rímekbe szedve
PoetryIde a verseimet fogom kirakni, komolyabb válogatás nélkül. Jó szórakozás hozzá!