Besúgó

Eltűntek

- Leiko, érthetően dumálj nekem - rivallt rám Katsuki.

- Szedd már a beled! - morogtam rá. -, vissza kell érnünk a bázisra, mielőtt a gonoszok megtalálnak minket!

- Kigondoltam egy tervet, ami alapján vissza juthatunk - mosolygott Izuku Soji hátán. -, nem mehetünk az út fele, át kell vágnunk az erdőn.

- Indulás - indult meg először Todoroki.

<3

Ona Leiko vagyok. Hosszú feketés hajjal rendelkezem, aminek az első pár tincse élénk szürke. Stílusom és a beszédem nem megszokott lányos - mondhatni fiús -. Hirtelen haragúnak tartanak, bár szerintem ez nem feltétlenül igaz :) . Képességem inkább hasonlít egy gonoszéra, mint egy hősére. Én vagánynak tartom magam, bár ezt Deku is gyakran megerősíti. A brokkolifej az unokatestvérem.

Ő és Soji haladtak elöl, utána Shoto és én, végül Bakugo mögöttünk Tokoyami-val. Kábé tíz percig némacsendben sétáltunk (Bakugou-nál ez csoda), amikor megpillantottuk Urarakát és Tsuyu-t egy harmadik személlyel, aki nekem kísértetiesen ismerős volt. Csak nem tudtam, hogy honnan. Végül a szöszke felállt, motyogott valamit.

- Ismerős vagy nekem! - mutattam rá. - Nyakamat rá, hogy láttalak már valahol.

- Szia Leiko-chan! - ujjongott magába. - Még találkozunk!

Gyorsan szedte maga után a lábait, Todoroki a kezét nyújtotta, de leintettem, semmi értelme nem lett volna harcba szállni. Az egészet furának találtam, sőt, mindenki annak találta. kapva az alkalmon gyorsan oda szaladtam Ochako-hoz és Tsuyu-hoz.

- Meg vagytok? - kérdeztem.

- Jól vagyunk - erősítette meg a zöld hajú lány.

- Hát ti? - fordult Deku felé Uraraka.

A lány szemében megcsillant az aggódás, Midorya állapota sokkolta, nem akarta így látni barátját, sőt, senki mást sem. A szíve aranyból van, nehezen viseli, ha valaki hosszú távra lesérül.
Márpedig Dekunak nem nyolc napon belül gyógyuló sérülései vannak, az biztos.

- Mi vagyunk Leiko és Kacchan kísérő csapata - adta az így is egyértelmű választ.

A két barátnőm kutakodva hátra nézett. Értetlenség sugárzott belőlük.

- Aha, ez mind szép és jó, de hol van Bakugo? - ráncolta össze a homlokát Asui.

- MI? - horkantott fel egy emberként mindenki.

Az említett irányába néztünk, akinek csak a hűlt helyét véltük felfedezni. Idegesen a hajamba túrtam, már csak az ő magánakciója hiányzott.

Tévedtem sajnos... nem magánakciózott, annál sokkal rosszabb dolog történt.

- Bakugo Katsukinak nem a hősök között van a helye. Elvisszük őt egy hálásabb közösséghez - hallunk meg egy hangot a közelből.

Azonnal a fára néztünk, egy maszkos emberke állt ott, egy kék kis "bogyót" tartott a kezében. Abban lehet Bakugou? Mi a frász ez?

- Azonban te se vagy ide valósi - dobott felém valamit a gonosz, ügyesen ki kerültem, övemből villámgyorsan előhúztam a kis késemet.

Megvágtam a kezem, a vérem nem ömlött a sebből, mint egy átlagos embernek, az én vérem különleges. A képességem vérmanipuláción alapszik.

Kisebb kergetőzésbe kezdtünk, Shoto hívta fel a figyelmemet arra, hogy: "Ne fáraszd ki magad".
Végül is igaza volt, mivel én is célpont vagyok ébernek és fegyelmezettnek kell maradnom.

- Még vissza jövök érted - mutatott rám.

- El se menj! - küldtem felé tíz, megkristályosodott vércseppet, az egyik sikeresen eltalálta. Megvagy. Nincs menekvés!

- Tokoyamit is elvitte! - vette észre Shoji.

Pár másodperc múlva a gonosz eltűnt, végül megjelent az égen. Nem tudtuk mire vélni a képességét, még Dekunak is gondolkoznia kellett, pedig ő már rengeteg erőt tanulmányozott.

- Kacchan! Tokoyami! - kiáltotta kétségbe esetten Uraraka.

- Nincs veszve minden - rántottam meg a vállamat, csak lazán. -, az egyik szilánkom belé fúródott, meg tudom találni, kövessetek!

Todoroki gyorsan felzárkózott, mellettem futott. Formációt alkottunk. Bele kapaszkodtunk Soji-ba, Uraraka fel lebegtetett minket, Tsuyu meg elhajított minket a nyelve segítségével. Hamarosan meg is láttuk a maszkos gonoszt. Ott szállt magában a levegőben.

- Mondtam, hogy nem mész sehova! - kiáltottam energikusan.

Neki mentem, lábammal belerúgtam a hátába, becsapódásra kényszerítettem, gyorsan elvettem tőle a kettő gyöngyöt észrevétlenül, a landolás következtében nagy por kerekedett, de kezdett el apadni. Két magas férfit, és az ismerős lányt pillantottam meg, plusz egy gyíkot. A gonoszok ligája már állatokat is ruház fel emberi motívumokkal?

Majd szét csattantam az adrenalintól, ez látszott is rajtam.

- Ez aztán látványos belépő volt Leiko-chan! - ujjongott a szőke.

Nemsokára Midorya-ék is becsapódtak mögénk.

- Mindketten megvannak húzzunk innen - kezdtem barátaim felé szaladni, azonban előttem egy Lila alak jelent meg.

Annyira megijedtem, hogy felsikkantottam, el dobtam a két gyöngyöt. Az egyiket Soji elkapta, a másikat pedig egy sebes fazon kapta el.

- Mágus, ellenőrizd! - jött az utasító hang tőle.
Shoji-ra ráesett Tokoyami, a másik gonosz pedig berángatta Kacchant a portálba.

A sebes eltűnt előlem, mögöttem jelent meg a portál képességű segítségével, a gyík fejbe dobott egy kisebb gömbbel ami miatt megkábultam. Franc essen belé komolyan mondom...

- Ajaj - sziszegtem.

- Ajaj bizony.

Hiába álltam háttal neki a szórakozottsága kiült a hangjára, tuti vigyorgott a szemétje.
Kezeimet lefogta, majd a szám következett, végül a szemem.

- Leiko! - üvöltötte torka szakadtából Shoto és Uraraka.

- Csessze meg! - a számat ugyan befogták, de még így is hallani lehetett tompán a hangomat.
Nekem ehhez rohadtul nem volt kedvem!

✨

Környezet változás érezhető volt. Kissé hidegebb lett, de pára dúsabb. Nyüzsgést hallottam, kezemen éreztem a kéz szorítását, szememre kendőt kötöttek, számban pedig két ujjat éreztem, az arra szolgált, hogy kussban tartson. Jó erősen rá haraptam, amire a fogva tartóm hangos kiáltással válaszolt.

- Dabi elhozta Leiko-chan-t! - hallottam az alacsony szőke hangját.

- Tudd hol a helyed! - morgott rám az illető.

Hajamat erősebben meghúzta, amire én kiáltottam fel.

- Katsuki-t kiütöttem, nem bírt veszteg maradni - hallottam egy férfi hangot. Bizonyára a portálos képességű.

Fogva tartóm ezúttal kendővel fogta be a szám. Hirtelen melegséget éreztem a felkaromon, ami  égésbe fajult. Kiabáltam. Ez egy harmadfokú égési sérülés lesz... úgy fogok kinézni, mint Deku! Tele leszek sebekkel.

- Elég legyen már! Ez nem kínzóház! Toga, kösd be a sebét! - hörögte valaki.

Ezt a valakit ezer közül is felismerném. Shigaraki Tomura. Ő szólt a szőke lányhoz.
Vér folyt a felkaromon, amit céltalanul irányítani kezdtem, ekkor lett valakinek nagyon elege belőlem. Erős ütést éreztem a tarkómon. Leütöttek.

2022. 06. 09.