Besúgó

Túl szép, hogy igaz legyen

Különöset álmodtam egy égszínkék szempárról. Dúlt benne a düh és a kétségbeesés, nem utolsó sorban bosszúállás gondolata. Jelét se mutatva az ijedtségnek néztem vele farkasszemet, felfedeztem benne a gyönyörűséget, akkor és ott akartam a szempár tulajdonosát. Akárki is legyen az...

Rendesen felriadtam, fejemet belevertem a falba véletlenül, aminek hatására feljajdultam. Kezeimen bilincsek díszelegtek, Bakugou eszméletlen teste pedig mellettem. Ő sokkal jobban le volt láncolva, még a lábai is. Bizonyára a banda tagjai megnézték a sportfesztivál élő adását. Nem annyira elvetemülten hülyék, mint amire gondoltam.
Észre sem vettem, hogy valaki van velünk, csak akkor tűnt fel, amikor se szó se beszéd kisétált a szobából. Kacchan-t kezdtem el rugdosni. Érthetetlenül motyogtam bele a kendőbe, ami a számban volt. De a fiú nem kelt fel. A rúg kapálást akkor hagytam abba, amikor Shigaraki fejét véltem felfedezni az ajtóban, kis fény világította meg, amitől a szemei csillogni kezdtek. A hideg kirázott, közelebb húzódtam Katsuki-hoz és mérges pillantásokat vetettem rá.

- Twice!

- Haaah? - hallottam távolról a hangot.

- Hozzad ki Leiko-t - motyogta a maszkosnak.

Ezzel a mondatával eltűnt a látókörömből. Szerencsémre Kacchan is ébredezni kezdett, ennek hatására erősebben kezdtem rugdosni a lábát.

- Ka-cshhkkkan!!

Szemét kinyitotta, rendesen elkábult. Azt se tudta hol van, csak azt mérte fel, hogy közel vagyok hozzá, erre felmorgott. Hatalmasat bele rúgtam a sípcsontjába, erre bizonyára  felébred.

- Na Leiko. Induláááás! - jött be teljes vidámsággal a fekete fehér maszkos csávó.

Dobbantással jeleztem a nem tetszésemet, de a vége úgyis az lett, hogy ő előtte sétáltam. Végül valami bár szerűségbe vitt le. Az egész gonoszok ligája előttem állt/ült. Akaratom ellenére elvigyorodtam (amennyire a szájkendő engedte). Leültettek egy székre. Pár másodpercig csak lestük egymás képét.

- Twice, a kendőt a szájából vedd már ki!

- Ó tényleg. Bocsesz.

Bocsánat kérés jeléül megborzolta a hajamat. Amikor megszabadultam a fehér kendőtől köhögni kezdtem, mikor abba hagytam Shigaraki belecsapott a beszélgetés közepébe.

- Nos Leiko. Azt szeretnénk, hogy csatlakozz a gonoszok ligájához.

Felhorkantam és nevetni kezdtem, mintha valami jó viccet mondott volna.

- Nem - vágtam rá.

- Nem szeretnénk erőszakot alkalmazni.

- Akkor ne tedd - vontam vállat magabiztosan.

- Nálunk sokkal jobb helyed van - szólalt meg az az alak, aki elrabolta Bakugo-t egy kis kék gyöngybe zárva.

- Miért is? - fordultam felé.

- Régebb óta figyelünk. Kaptál te egyáltalán elismerő szavakat valaha is? Például, az első támadásnál a fele csapatot te ütötted ki. Mégis csak leszidtak.

Fogalmam sem volt arról, hogy ezt honnan a rákból tudja, nem is annyira érdekelt.

- Meg amikor harcoltál Stain-el, nem titeket emeltek ki a hírekben, hanem a hősöket.

Mondjuk legbelül az engem is nagyon bántott. Mit szépítek? Dühös voltam amiatt...

Várjunk csak... ezek lázítani próbálnak?

- Bámulatos voltál a sport fesztiválon - kuncogott a szőke, akinek még mindig nem ugrott be a neve.

- Térjünk vissza a lényegre! - szólalt fel Tomura. - Hozzátok le Bakugo-t is, már biztos felébredt - nézett itt már a szemembe.