The New Dad

2 Fejezet

-Te... Te az a Harry Styles vagy? -

-igen én az a Harry vagyok viszont te nagyon elmékeztetsz valakire csak nem tudom, hogy kire- folytatja amit az ajtó nyitódása zavar meg.

- elnézést csak meg akartam nézni, hogy minden rendben van e mert már 1 órája bent vannak-mosolyog a belépő lány. Hát igen elbeszélgettük az időt... Szinte mindenről is beszéltünk. Megtudtam, hogy Harry-nek elváltak a szülei és hogy még most is sok időt a bandával.

-semmi baj szerintem készen vagyunk- néz rám amit én egy bólintással nyugtázok.

-rendben akkor, hogy döntött Mr. Styles. Ő lesz a szerencsés?- intézi az első mondatot Harry felé majd a többit fél szemmel rám nézve 

Ha azt mondanám a torkomba dobog a szívem szerintem hazudnék. Nem ő lenne az első aki reményeket adott nekem amik pusztán szavak lettek.

-öhmm- kezte a mondatot majd felém pillantott...uram atyám, hogy lehettem ilyen naiv...                 -igen úgy érzem ő lesz a szerencsés- emelte fel az eddig lehajtott fejem mire én szorosan a karjaim közé zártam.

-Akkor Darcy kérlek menj pakolni amíg én megírom a papírokat- nézett rám bíztató szemekkel a nevelőnő.

-rendben..és köszönöm- engedtem el az eddig karjaim között tartott új apukámat.

-nincs mit de menj, pakolj nyugodtan-nézett rám mosolyogva én pedig kisétáltam az ajtón hogy összepakoljam azt  kevés cuccom ami van.

-rendben ruhák...bent , a személyes tárgyim bent. Akkor már csak a kedvenc takaróm és párnám kell és indulhatunk is- mormogtam magamba majd pár perccel később a fa ajtó hangos kopogtatása zavarta meg a csendet

-Darcy kész vagy?- hallottam Harry hangját a túloldalról

-igen megyek is - kaptam fel a bőröndöm és a össze hajtogatott takaróm

-gyere mindent elintéztünk, kint vár a kocsi- mondta majd mikor az ajtóhoz értünk rá is mutatott a fekete range roverre.

Miután mind a ketten beszálltunk beindította a kocsit és elmondta, hogy Londonba lakik ami körülbelül 6 órányira van innen szóval helyezkedjek el kényelmesen és ha akarok nyugodtan aludjak. Körülbelül egy órája utazhattunk mikor teljesen elnyomott az álom. Persze szokásomhoz híven végig aludtam az utat és még nehezen is keltem fel, hát igen jó az alvókám.

-Darcy, Darcy ébresztő- éreztem meg egy kezet a vállamon

-igen... jaj fent vagyok. Bocsánat- csatoltam ki az övet és mikor kiszálltam észrevettem hogy sötét van. Eléggé sokáig nézhettem és ezt Harry is észre vette.

-dúgó volt- veszi ki a csomagom a csomagtartóból (uram atyám csodás fogalmazás)

-ó értem- vettem ki a helyemről a párnám

-be is megyünk vagy itt szeretnél éjszakázni?- néz rám komolyan amit nem tud sokáig tartani mert egyből elneveti magát ami engem is arra kéztetett.

Hát mit ne mondjak elég nagy háza volt.A külseje fehér néhol kövekkel díszített.Amit beértünk egy kisebb előszoba fogadott ami egy nagyobb boltívvel volt elválasztva a ház többi részétől. Amin ott is tovább haladtunk jobbra a konyha, balra pedig egy tágas nappali fogadott. Szürke és fehér volt a falak fő színe, a bútorok néhol sötét tölgy néhol valamivel világosabb színbe pompáztak. Kivételt képezett a konyha ahol a fehér színek domináltak. A felső szinten egyszerűbb fehér szobák voltak, Harry szobája egyszerűen csodálatos volt. Ezután jött az én szobám. VARÁZSLATOS. Rózsaszínes szürke volt mind a négy fal. A szoba közepén egy nagy és puha fehér szőnyeg volt. Minden olyan szép volt, igazából el se hittem, hogy tényleg itt vagyok.

-és akkor ez lesz a te szobád- rakta le a csomagjaimat az ajtó mellé

-k.. Köszönöm, öhm Harry? - néztem rá mert nem is tudtam, hogy jelen estebe, hogy szólítsam.

-nyugodtan szólíthatsz Harrynek-Ember ő szerintem telepata vagy valami gondolatólvasó.

-rendben, köszönöm-ölelem meg amit egyből viszonoz.

-lemegyek vacsit készíteni, szólj ha kell valami- mosolyog rám majd el is indul az ajtó felé.

-rendben-szólok még utánna majd én is az ajtó mellé sétálok a bőröndömhöz mivel úgy döntöttem kipakolok.

                            ***

-kész a vacsora-hallodtam meg az újdonsült apukám hangját a földszintről.

-megyek-futottam le de a szerencsémhez híven orra is estem... Szó szerint

-úristen, jól vagy? - szalad oda hozzám majd segít is felállni.

-igen persze-nevetek kínomba de az orrom.. Na az kibaszottul fáj

-hagy nézzem meg- veszi el a kezem mire az első könnycsepp is lecsordul az arcomon.

-óhh picim ez nem néz ki jól-ölel magához. Igazából most jól esett a közelsége.

-sajnálom-hajtom le a fejem

-mit sajnálsz? - nyitja ki az elsősegély dobozt

-nem egy ilyen lányt kellett volna örökbe fogadnod- emeli fel a fejem, hogy jobban megnézhesse a nózim.

-mégis milyen lányt fogadtam örökbe-ó persze húzd csak az agyam miért is ne... Fhuuu csak legyek jobban

-hmm egy flegma kicsit se szerethető lányt aki már az első nap eltöri az orrát- nevettem fel nyílván újra kínomba

-jaj de butus vagy- veszi az arcomat a kezei közé - Nagyon is örülök, hogy észrevettelek téged- simítja meg az arcom majd el pakol.

-de menjünk vacsorázni az orrodat pedig holnap megnézetjük- nyújtja a kezét felém amit el is fogadok.

-rendben és köszi.. Újra-ülök le az asztalhoz. A vacsora nagyon nyugisan telt, beszélgettünk és még többet beszélgettünk szóval még több mindent megtudtam róla aminek örültem. Szerintem jól fogom itt érezni magam... Csak nehogy elszúrjak valamit.
 
             
                            ***
Este sokáig voltam fent mivel a gondolataim nem hagytak aludni. Vajon ő más lesz mint az előző nevelőszüleim?... Remélem. Ilyen és hasonló gondolatok kavaroktak a fejembe. Egészen. Egy. Pontig. Mikor is elkezdett villámlani és nem kell nagy ész hozzá, hogy rájöjjünk, dörögni is fog. Igen és én ki nem állhatom a viharokat, hiába próbáltam csendbe maradni egy igen nagy dörgésnél sikerült sikoltanom. Reméltem, hogy Harry nem kelt fel de ez a remény is gyorsan szerte foszlot mikor szinte kiszakítva az ajtót rohant be Hazz aggadolmasan rám nézve. Hát na most képzeljetek el egy lányt szépen belecsavarodva a takarójába egy macit szorongatva.. Na ez lennék én. Amint közelebb jött az ágyhoz szorosan megölelt....