Black Roses

-one-

Harry zavarodott volt. Ajkain még mindig érezte a másik fiú csókját, erre a kettő kicsi vágás rajta is jól emlékeztették. Még mindig kissé vérzett ha végig húztad a az ujjad rajtuk. Ködös szemei a tömeget pásztázták egy fekete haj vagy rózsamintás köpeny után kutatva.

„Egy álom volt?"

Csalódottan ballagott vissza barátaihoz kik tátott szájjal várták a magyarázatát a történtekre. Ekkor jutott eszébe mi is volt az előbb történt pillanat.

„Nem vagyok meleg... vagyis lehet most már igen"

Harry magában az alkoholra és tablettára fogta az egészet, de mélyen legbelül tudta, hogy ez hazugság. Az a természetesség, ahogy képes volt csókolózni egy azonos neművel nem lehetett csak a legurított poharak oka.

Meg sem fordult a fejében, hogy amit tenne az rossz dolog, hogy nem szabadna így cselekednie. Sosem értett egyet azokkal akik szerint bűn lenne nem az ellenkező nemet szeretni, de igazán sose érdekelte a gondolat. Még ha néha eszébe jutott egy bizonyos fehérhajú személy megnyugtatta magát azzal, hogy csak túl sokat foglalkozik vele a potenciális halálfalósága miatt ezért nem tudja kiverni a fejéből azt az idegesítő arcot.

Ha rágondolt Ginny kerek idomaira és ahogy térdelt előtte az a bizonyos kviddics meccs után a fiú mosdóban még hatodikban...Akkor csak nem lehet meleg? Ugye?

'Harry?' Hermione és Ron aggódva nézett rá. Valószínűleg túl sokáig bambult el a semmibe.

'Mi történt az előbb? Ki volt az?' a lány kíváncsi hanggal kérdezte őt.

'Bárcsak megtudtám mondani, nem tudtam felismerni. Kissé szédülök, lehet kikéne mennem egy kicsit levegőzni..'

Válaszukat meg sem várva kezdett el a kijárat felé utat törni a sok-sok táncoló és szórakozó emberen keresztül. Még a messziből hallotta, ahogy Ron azt mondja, hogy ez volt akkor az ok amiért nem jött újra össze a húgával, de nem tudta eléggé érdekelni.

Furcsa érzés kerítette hatalmába. Mintha kígyók tekeregnének a hasában a belei helyett. Hányni akart, de a mosdók helyett inkább a Klubhelység felé vette az irányt. Egy jó meleg ágy és alvás az amire pont szüksége van.

Lábait egyre nehezebb volt felemelnie a lépcsőkön mintha belelépett egy nagy adag cementbe és az rászáradt volna ezzel alkotva egy tíz kilós cipőt. Szinte már esdekelve vergődött fel a Kövér Dáma portréjához aki szerencséjére valahol máshol tartózkodott így nem kellett meghallgatnia a hegyibeszédet arról miért nem kéne innia a fiataloknak.

Ahogy arra számított teljesen üres volt az egész hely. Mindenki szórakozott míg ő lassan az ágyba szédült bele.

Mikor már a pizsamájában, a nehéz friss paplan alatt feküdt elméje vissza vándorólt egy bizonyos vörös szempárhoz. Próbált visszaemlékezni, hátha eszébe jut bárkire aki egy kicsit is hasonlíthat rá, de nem nagyon tudott senkire se gondolni akire eme a leírások illenénk. Fekete haj, hófehér porcelán-szerű bőr...a fogak és az intenzív rubint szemszín úgyis csak a jelmez része lehetett...

Utolsó gondolata mielőtt teljesen magával ragadta az álom az ígéret volt, hogy soha többet nem fog semmit se elfogadni amit Seamus ajánl fel.

Vékony csontos ujjak szántottak végig a tűztől lázas testén. A szobát csak a nyögéseik hangja és a fülledt levegő töltötte be. Harry meztelen teste tehetetlenül vonaglott a bársonyvörös lepedőkön, ahogy éles karmok vájtak bele bordáiba vékony vércsíkokat húzva maguk után. Fájt is volna, ha az egész nem lenne annyira erotikus. A vámpír szép lassan felemelkedett a nyakhajlatából és finoman megcsókolta. Szemfogai vöröslöttek a kiszívott vértől, pár csepp Harry orcájára csöppent. Ez a csók teljesen más volt mint amit nemis oly rég váltottak. Lehelet finom, szenvedélyes, tele szerelemmel fűszerezve. Olyan érzés amibe napokig ellehet veszni, amit kívánsz életed minden percében és mikor végre megkaptad soha többé nem akarod elereszteni. Olyan amiért megéri szenvedni, feláldozni magad, a saját véredet. Harry kívánta, hogy soha ne ébredjen fel.

'Az enyém vagy ugye tudod.' Még a hangja is olyan volt mint a szírének éneke csapdába ejtve Harryt, magához láncolta.

'Nem is tudom ki vagy.' Harry saját hangja magasnak és álmatagnak tűnt.

'A te érdekedben nem árulom el.'

Harry reszketve ült föl az ágyban. A fiú hangja még mindig a fülében csengett mintha az egész valóság lett volna. Túl valóságos egy álomhoz.

Sietve húzta fel a pizsamafelsőjét, hogy megnézze a karmolások ott vannak-e. Persze, hogy nem voltak. Bármilyen valóságosnak tűnt az egész még mindig itt fekszik az ágyában mindenféle vámpír szerető nélkül.

Óvatosan kinézett a függöny mögűl és látta, hogy még a többiek csendesen alszanak. A hold is fenn volt. Felemelte az éjjeliasztalkára lerakott óráját amin a mutató hajnali hármon állt. Még van ideje visszaaludni. Lassan érezte, hogy az álmosság újra eluralkodik a testén és már csukva is volt a szeme.

'Nem tudtam, hogy buzi is vagy Potter"

'Ezért dobtad a Weasley ribancot?'

'Biztos minden este szopod a faszt mi?'

Pár Mardekáros felnevetett Malfoy beszólásain, a többiek csak érdeklődően pislangattak felé.

Úgy látszik nem volt annyira észrevehetetlen tegnap este amennyire ő gondolta. Úton reggelizni a Nagy terem felé is többen összesúgtak a háta mögött, de eddig senki sem szólt be.

'Hagyd Harry, csak figyelmet akar.' Szavait megcáfolva Hermione idegesen pillantgatott a másik asztal felé.

'Most az egyszer igazat adok Hermionénak.' Szólt Ron miután benyomott egy nagy adag rántottát a körülötte ülők undorodó arckifejezésével kisérve. 'Senkit se érdekelnek a melegek csak az aranyvérű mocsadékokat mint ez a görény. Képzeld a másod nagybátyám meleg, Charlie meg biszexuális és a szüleim tök jól fogadták. Hermioneról azt hittem, hogy leszbikus, de csak mindvégig belém volt szerelmes hehe.. Aúú!' A vörös hajú fájóan kapott az oldalához ahol a barátnője egy jól irányzott ütést vitt be. 'Bármikor szakíthatok veled Ronald' Erre az említett hangosan nyelt és Harry arcára egy apró mosoly került.

Talán nem is olyan rossz a helyzet..

Tekintete vissza vándorólt a más asztalnál ülő diákokra. A rejtélyes vámpír magasabb volt mint ő, szóval valószínűbb, hogy egy évfolyamba járnak. De Harry mindenkit ismert innen.

Pillantása egy magas fekete hajú valószínűleg hetedéves Hollóhátasra tévedt. Lehet, hogy ő az? Szíve heves dobogásba kezdett, hasa összerándult. Viszont az ég nem volt kegyes hozzá mert a következő pillanatban a srác keze a mellette ülő nagymellű Hugrabugos lány pólójában próbált felkúszni. Ugh.

Miután a három jóbarát végzett a reggelizéssel visszaindultak a Klubhelységbe, hogy nekilássanak a szombati teendőiknek; házi feladat írásnak. Kellemes beszélgetésbe elegyedtek a három oldalas beadandóról amit Bűbájtanra kell majd beadniuk mikor Harry az ágyra lehuppanva halk sikolyt hallatot a szúrós érzéstől.

Maga alá nézve fedezte fel a kis csokor fekete rózsát ami gondosan az össze hajtogatott pizsamájára volt helyezve. Érdeklődve emelte fel, hogy jobban szemügyre vegye.

A rózsák lélegzetelállítóak voltak. Dús aromás illata közelről bódítónak hatott. Szírmai erősek voltak és éjfeketék. Mikor végre felemelte a cetlit érezte, hogy a vér az arcába ömlik;

'Találkozzunk ma este az álomban újra. Hajnali kettőkor. Harrynek'