Hát ez állati! (Gaara X OC)

Part 9

Már pár óra eltelt a "puszi" óta (ami amúgy az első csókomnak is minősíthető, de szerintem lesz jobb is) , és én még mindig csak forgolódom az ágyamban. Azon gondolkodom hogy vajon komolyan gondolta-e, vagy csak szórakozik velem. Bár az nem vallana rá. Biztos vagyok benne hogy vöröske már mélyen alszik, csak engem utalt arra hogy egész este fent legyek. Végül még pár óra forgolódás után sikerült elaludnom.

Hogy utána fél órán belül már keltsenek is fel?! Ohh Gaara, csak kerülj a kezeim közé én kinyírlak...
-Nem vagy az a romantikus fajta mi? - nevetett ki
-Nevess csak - sziszegtem hangosabban mint hittem
Ami gáz, mert épp az esküvő részleteivel kínoznak. De csak engem mert a kazekage úrnak fontosabb dolga is van minthogy kiválassza milyen virág legyen az esküvőjén. Nem értem miért szívják vele a vérem, hiszen még van 2 hónap addig a förtelemig. Nem félreérteni, azt nem bánom hogy a vörösöm felesége leszek, csak a felhajtást utálom. Remélem azért megéri és ez alól nem menti ki a seggét.
-Szóval megvannak a virágok, a helyszín és a vendégek. Már csak a ruha hiányzi
-Azom már van! - vágtam közbe
-Nem hiszem, hogy a megszokott ruháid illeni fognak egy esküvőre. - mondtam már hogy utálom Matsurit? Mert igen, bekunyerálta magát az esküvőszervezésbe. Mint Gaara egyetlen volt geninje. És minden létező dologba beleszól.
Amikor már látványosan undorodva méri végig a ruhámat ami egy egyszerű kinyúlt póló és egy rövidnadrág, akkor szakad el a cérna.
Már nyitnám a szám hogy üvöltözzek vele amikor nyílik az ajtó, és a résen egy ismerős vörös hajkorona kukkant be.
-Szerintem ebbe is jól néz ki. De nem ezért jöttem. Akina, tudnál jönni egy kicsit? Muszáj elrabolnom innen pár percre. Utána vissza is jöhetsz.
-Megyek.Megyek.Nemvártalakmeg. - hadartam, és szinte sprinteltem ki az ajtón magammal sodorva Homokzsákot.

-Szóóval, mire kellek? - fordultam felé, mikor már beértünk az irodájába.
-Semmire. Csak éreztem hogy dühös vagy, és hiányoztál.
-Szóval csak barna libát féltetted? Egyre jobban gyűlölöm...
-Mi bajod van Matsurival??
Ránézek, és látom hogy félre döntött fejjel néz rám, mintha tényleg nem értené. De ennyire még ő se lehet hülye.
-Dehogynem kicsilány. Dehogynem. De ezen még meglepődsz?
-Mi történt? (Gaara)
-Semmi, semmi. Ne törődj vele.
-De...
-Nekem vissza kell mennem. Ha nem megyek vissza kinyírnak. Azt pedig sem te, sem pedig én nem szeretnénk.

Nyitottam az ajtót hogy kilépjek, de ő megint visszarátott, pont mint este. Ugyan ő rántott vissza, de nem ő kezdeményezett. De nem nagyon ellentkezett. Átkaroltam a nyakát és szorosan magamhoz húztam. Ő a kezeit a derekamra fonta, és úgy szorított magához. Egymáséhoz préseltük ajkainkat, amiket lassan mozgatni kezdtünk (Inkább ezt nevezem az első csókomnak). Mikor elváltunk, egymásénak döntöttük a homlokunkat és úgy lihegtünk.
-Öhmm... Nekem még mindig mennem kellene... - szólaltak meg mikor már rendesen áramlott a levegő a tüdőmbe.
-Persze. Menj csak, szeretlek. - szerintem itt ugrik ki a szívem
-Én is szeretlek... - a vége szánalmas motyogásba fulladt
Ez tényleg én voltam?

Mikor visszaértem, Libának azonnal feltűnt a kipirosodott arcom, és olyan arcot vágott mintha citrom a harapott volna. Nagyon szórakoztató volt, s én ugyan nem nevettem, egyfarkú démonom nagyon is. Biztos vagyok benne hogy Gaara is hallotta. Bár jobban belegondolva, lehet azért csinálta. Na mind1. Innen már nem nagyon történt semmi érdekes.

Ruha. Ruha. Ruha. Állandóan csak ezt hallom. Már csak egy hónap van hátra az esküvőig, és a kapcsolatunk egyre jobb Gaarával. Már majdnem fél éve élek itt, és nagyon fura az az érzés, hogy két otthonom van. Apa mellett mindig otthonra lelek, de mostmár Homokrejtek is az otthonom. Bár ezt apának sose vállalnám be, de nagyon hiányzik a nyali-fali könyvével együtt. Mióta itt vagyok szinte semmit se olvastam. Pedig Avarrejtekben rengetek könyvem volt. Majd rá kell vennem Vöröskét hogy vigyen el könyvet venni. Bár sok minden változott meg 6 hónap alatt, de semmiért se cserélném vissza a mostani életem.

/helyesírási hibákért bocsánat. Mentségemre szóljon hogy este írtam, telefonon. Az autocorrect pedig nem a barátom. /