Váratlan egybeesés

7.rész-Szülinap

Elkezdtem felmenni a lépcsőn,amikor benyitottam a szobámba,boldogságomban elsírtam magam..A szobámban Niki,Matyi(Mátyás),Olivia,Olivér,Neymar és Kylian állt.Nagyon meglepőttem.Főleg azon,hogy a két focista is itt van.Mindenki kezében ajándék volt,sorban mindenki ideadta.Niki egy pólót és csokit adott.Mátyás csokit és pénzt.Olivia egy karkötőt és virágot.Olivér nyakláncot ami passzól a karkötőhöz.Neymar egy Jordan cipőt ami biztos méreg drága volt,Kylian meg egy hozzá tartozó pólót.Mindenkit sorban megöleltem és megköszöntem az ajándékokat.Le vonultunk a szüleimhez akik egyből megöleltek.Biztos vagyok benne,hogy Kincső elájult mikor meglátta a fiúkat hiszen imádja őket.Krisztián elkezdett beszélgetni Olivérrel,Matyival,Neymarral és Kyliannel.Én és a lányok félre vonultunk a nappaliba míg ők a konyhában voltak.Anyu hozott inni valót és enni valót míg apu kint beszélgetett a fiúkkal, a focistáktól kért aláírást és képet csinált velük.

A buli nagyon jól telt.Olyan 8-9 óra körül mindenki elment.Anyuéknak segítettem elpakolni,majd felmentem lemostam a rúzsomat és a szempilla spirálomat,aztán le fürödtem.Felvettem a hálóingemet és megmostam a fogacskáimat.Éjfél körül meg elaludtam.

Másnap

Fél 7-kor szólt az ébresztőm,jelezve,hogy ideje lenne felkelni.A papucsaimba beletettem a lábfejecskéimet és elcsoszogtam a fürdőig,ezt Krisztián és Kincső utálja,mindig egyből kiabálnak a szobájukból.

-Kata emeld a lábad!-kiabálták egyszerre,erre én elröhögtem magam.

Megmosakodtam,felvettem egy fekete szakadt farmert,a fehér Jordanes pólómat a nyakláncot és a karkötőt is.Felraktam egy vörös rúzst és egy kis szempilla spirált.Lementem a konyhába és megettem egy meleg szendvicset.

-Kata hol a táskád?-jött le a bátyám a lépcsőn.

-Jajj,fent hagytam,várj lehozom!Addig indítsd a kocsit!

-Okés,Kincső pattanj a kocsiba.

Felrohantam a táskámért,felvettem a földről rádobtam a vállamra és szaladtam le a lépcsőn.Gyorsan felvettem az új Jordanes cipőmet,kimentem az ajtón,gyorsan bezártam és bepattantam a kocsiba.

-Az egyetemhez,kérem.-néztem rá a bátyámra.

-Igenis,főnök.-szállt bele a játékba a bátyám,majd elröhögtük magunkat.

Amikor megérkeztem az egyetemhez és bementem az osztályomhoz,mindenki felköszöntött.Délután elmentünk ünnepelni és nagyjából ennyiből állt a mai napom.Amikor haza értem hulla fáradtan estem bele az ágyamba.

Péntek 16:27

Ugyanabba a szettben amiben tegnap elindultam sétálni,hogy ki szellőztessem a fejem.Nem tudom pontosan mit érzek az a bizonyos fiú után..Egy parkhoz érkeztem és leültem az egyik padra.Gondolkoztam,a telefonom kijelzőén bátyám nevét írta.Lenémítottam a telefonomat és tovább gondolkoztam.Mi van köztünk? A szülinapomon is egy folytában egymást néztük..Azt hiszem szerelmes vagyok..Vagy ez csak fellángolás és pár nap múlva vége lesz? Biztos, hogy van barátnője,pont neki ne lenne? A gondolatmenetemből legjobb fiú barátom szedett ki,Mátyás.

-Szia Kata, hát te? Hogy-hogy itt vagy?-állt meg előttem, majd leült mellém.

-Szia Matyi, csak eljöttem sétálni, hogy gondolkozzak,mondjuk ezt kérdezhetném én is tőled.

-Hogy érted,hogy gondolkozni? Egyébként csak erre sétáltam.-érdeklődött felém.

-Hát..-fújtam ki a levegőt.-Tudod ez nehéz,ez nagyon nehéz.

-Itt vagyok,és meghallgatlak bármi van.-simogatta meg a kezem,majd rám mosolygott.

-Az van,hogy nem tudom mit érzek..

-Húhaa,fiús téma?

-Igen.-röhögtem el magam.

-Akkor ide Niki kéne vagy Olivia.-röhögött velem.

-Hát lehet jobb lenne..-forgattam meg a szemem,majd röhögtem el magam.Ezért szeretem annyira Matyit,megbízható és ott van az ember mellett ha kell.

-Na,amúgy is dolgom van,ne haragudj,ha bármi van hívj engem,Nikit vagy Oliviát.Rendben?-állt fel a padról és rám nézett.

-Okés.Szia.-Néztem rá,majd felálltam én is és megöleltük egymást.

-Szióka.-majd elment,vissza ültem a padra és gondolkoztam tovább,rá néztem a telefonomra és 17:53-at mutatott,meg persze Krisztől 43 nem fogadott hívást,aztán anyutól 3-at,Kincsőtől 10-et és aputól 20-at.Úgy érzem nagy szidást fogok kapni.Majd megláttam őt..Ahogy meglátott oda jött hozzám és leült mellém.

-Istenem Kata,a szüleid és a testvéreid mindenhol keresnek,miért nem veszed fel nekik a telefont?-fogta meg a kezem és összezárta az övével.-Mindenki aggódik,hogy mi lett veled!-nézett rám,és láttam az ő szemében is az aggódást..Tehát törődik velem?

-Kellett egy kis kikapcsolódás..-dőltem hátra a padon és kezdtem el bámulni az eget.-Más különben szóltam Krisznek,hogy elmegyek otthonról..

-De azért a telefont felvehetted volna nekik..

-Tudod Neymar, nem vagyok már kisgyerek és ezt elkéne fogadniuk..Ha egyszer csak úgy döntők,hogy elköltözök,mindennap jönnek hozzám vagy mit hisznek?-néztem bele a szép barna szemeibe.

-A költözés még messze van,nem?-nézett rám furcsálkodva.

-Mostanában sokat gondolkozok,rajta..Lassan vége az egyetemnek és elfogok menni dolgozni,utálom ha más tart el..-néztem vissza az égre.

-Te tudod,mondjuk az én házamban is van hely.-kacsintott rám.

-Haha nagyon vicces.-majd éreztem,hogy lehűl a levegő és kiráz a hideg.Mivel liba bőrős lettem ezért Neymar levette a pulcsiját és oda adta a kezembe.

-Vedd fel.-rá néztem,majd a pulcsira,és megint rá.Nem értettem miért adja.-Vedd fel,Kata.Megfázol.-egy darabig csak néztük egymást,aztán felvettem.-Jól áll rajtad a pulcsim.Megtarthatod.-nézett rám,mosollyal az arcán.

-Köszönöm..-néztem vissza rá mosolyogva.

30 perc utazás után haza értem.Neymar is kiszállt az autóból és szorosan megölelt,majd én is őt.Kisebb-nagyobb leszidást kaptam,majd miután ez megtörtént elvonultam a szobámba.Azt hiszem,mától nagyon sokat fogom hordani ezt a pulcsit..Lefürödtem,átvettem a hálóingem,lemostam a sminkem,fogat mostam és bebújtam az ágyamba.Neymar pulcsiját szagolgatva aludtam el..

Remélem tetszett ez a rész is!!