Egy Isten Húga (bosszúállók ff.)

4.rész - Első Szerelem

- Arról akinek acélból van a karja. - reménykedtem hogy már tudják kire gondolok
- Ja hogy ő...Nat? - nézett Rogers az említett lány felé
- Oh...öhm....igen....ő a tél katonája. - mondta Natasha kissé megrémülve.....

- Pontosabban? - követeltem a magyarázatot, amit egy kis szünet után meg is kaptam
- Ő a felelős közel két tucat gyilkosságért az elmúlt 50 évben - tartott egy rövid szünetet majd fojtatta - sokan a léteaésében sem hisznek, akik igen azok a Tél Katonájának nevezik - magyarázta el végre Nat
- Kinek dolgozik? - kérdeztem mire furcsán néztek rám
- Nem volt egyértelmű? Hisz ellenünk volt. - kérdezte Sam nem értve miért kérdeztem ezt
- Nem mert - mondtam de elakadtam - mert ő - megint elakadtam, nem tudtam elmondjam-e nekik, hogy egy gyilkos megmentett - én csak nem gondoltam volna, hogy a Hydrának vannak ilyen erős katonái - úgy döntöttem nem mondom el mi is történt valójában
- Őszintén szólva engem is meglepett, hogy ez a csávó majdnem lenyomott minket. - értett velem egyet Bruce
- A S.H.I.E.L.D.-nek sem ártana egy ilyen harcos nem? Csinálok egyet vasból! A neve pedig legyen mondjuk Vas Katona. Mit szóltok? - vetette fel az ötletet Stark, de mindenki csak fogta a fejét erre
- Na jó, megyek a szobámba, jó éjt. - mondtam mert már eléggé késő volt és elfáradtam a harc közben
- Jó éjt! - válaszolták mind szinte egyszerre

Mint ahogy az előbb mondtam elfáradtam, de valahony mégsem jött álom a szememre ezért gondoltam kimegyek sétálni az udvarra. Úgy tűnik nem csak én nem tudtam elaludni, ugyanis találkoztam valakivel. Ez a valaki pedig nem más mint Steve Rogers.
- Szia. - köszöntem neki udvariasan majd odasétáltam mellé
- Szia. Mit keresel itt ilyen későn? - kérdezte mintha nem lenne egyértelmű
- Ezt én is kérdezhetném tőled. - mondtam mire mindketten elmosolyodtunk, de végül úgy döntött ő válaszol előbb
- Nem tudtam elaludni. - mondta a logikus választ - De gondolom te sem. - nézett végre a szemembe
- Nem. Eléggé felkavartak a ma történtek. - mondtam de bár vissza tudtam volna tekerni az időt mert ha megtehetném, az biztos hogy ezt nem mondanám el neki
- Ma történtek? Mi történt veled amiről tudnom kéne? - kíváncsiskodott, s közben leültünk a fűbe egymás mellé
- Ja semmi érdekes, én csak... - mindtam de közbeszólt
- A Tél Katonája ugye? Ő van a dolog mögött? - fogalmam sem volt honnan tudhatta és ez az arckifejezésemen is látható volt
- Én nem...honnan tudtad? - vártam a válaszát
- Eléggé furán viselkedtél amikor rá terelődött a szó a vacsoránál. - egy kis szünetet tartott, majd folytatta a beszédét - Bevallom őszintén, ez a dolog engem is foglalkoztat. - ismét tartott egy szünetet majd ismét folytatta - Az igazi neve James Buchanan Barnes, vagyis Bucky. Tudod én ismertem őt, ő volt a legjobb sőt az egyetlen barátom mielőtt...tudod. - célzott ezzel a gyerekkorára - De már nem ugyanaz az ember, mint aki régen volt, megváltozott, most egy fémkarú gyilkos akinek elvette a Hydra az összes elmékét. Én nem ilyennek ismertem meg. Egyáltalán nem ilyennek. Amikor én ismertem, akkor egy kedves, nagylelkű, segítőkész srác volt. Mindig megmentett amikor valaki meg akart verni, és bevert egyet annak aki beszólt nekem. Tudod ő olyan volt nekem mint a testvérem. - befejezte mondandóját
- Hűha Steve ez...nagyon szomorú, sajnálom. - majdnem elsírtam magam, de ő rám mosolygott bal kezét pedig a vállamra téve karolt át
- Szóval elmondod mi történt veled? - reménykedett még mindig átkarolva engem annyi különbséggel, hogy a fejem már a vállán pihent, míg az ő feje az én fejemen
- Ő megmentett engem...Bucky. - ahogy ezt kimondtam, felemelte fejét majd rám nézett és visszatette
- Engem is mentett már meg. Szerintem kezd emlékezni a múltjára. - magyarázta a Kapitány
- De én még sosem találkoztam vele azelőtt. Nem lehet az a magyarázat, hogy emlékezni kezd a múltjára, ha én nem vagyok a múltjában. - mondtam, Rogers pedig ismét felemelte a fejét de most nem tette vissza az enyémre
- Akkor nem tudom...de majd mi kiderítjük. - huncut mosolyra húzta a száját, mintha készülne valamire
- Ketten? - kérdeztem meglepődve, az ajánlatán s a kedvességén
- Úgy bizony, te meg én. - én is felemeltem a fejem ő pedig a fülemhez hajolt majd suttogva folytatta mondandóját - Bár remélem majd egyszer a "te meg én" -ből "mi" lesz. - kicsit távolabb hajolt, hogy szemeimbe nézhessen, s azt látja, hogy teljesen kipirultam, de egy hosszabb szünet után válaszoltam
- Szeretnéd Rogers? - húztam már én is huncut mosolyra a számat
- Igen...nagyon. - hajolt közelebb annyira, hogy már csak milliméterek választottak el egymástól
- Parancsára Kapitány. - kimondtam, s egy kis szünet után megcsókolt. Lassan, gyengéden csókolt de mégis hosszasan. A derekamnál fogva ölelt át szorosan, mintha csak attól félt volna, hogy eltűnök.
- Hűha...hát öhm...ez jó volt. - mondta hosszú csókunk után zavarba jőve
- Igen, tényleg jó volt. - adtam neki egy bátorító mosolyt.....

Sziasztok! Nemsokára kezdeni fogok egy Harry Potter ff.-et is, de attól még ide is fognak jönni a részek. Ha szeretnétek, akkor nézzétek meg azt a könyvemet is.