Írományok

Az élet fáj

" Még régen boldog voltam,

Meg volt mindenem, amit csak akartam.

Aztán telt, múlt az idő és mindezt,

A boldogtalanság vette át.

Az életem felfordult

És már azt sem tudtam ki vagyok.

Nem volt értelme semminek,

Minden rossz volt, amit tettem.

Aztán egy nap találkoztunk.

Először átlagos voltál,

De mégis beléd szerettem.

Ott voltál, de mással és ez

Mindig szomorúsággal töltött el.

Ám, ha nevettél, én is nevettem,

Viszont, ha szomorú voltál,

Akkor az én kedvem is rossz lett.

Boldog voltál vele, igazán boldog,

De egy nap mégis elváltatok.

Okát nem tudom csak pletyka járta a világot.

Esélyem nyílt, de nem éltem vele,

Nem voltam bátor és nem voltam nyitott.

Bár vissza mehetnék most az időben,

Mindent megtennék érted.

Csak a mi kettőnk élete kapcsolódjon össze.

Ám mindennek vége, az idő ismét eltelt,

Neked már más tetszik és nem én.

Próbállak elfelejteni, de nagyon nehéz.

Minden nap látlak, mindig minden pillanatban

És nem telik el úgy perc, hogy ne gondolnék rád.

Már nem vídit fel, ha boldognak látlak,

Ismét csak szomorúság az ami van.

Mindennek vége és nem tudom mi lesz ezután. "

Ez volt életem első verse, amit már lassan 4 éve írtam. Akkor éppen egy fiú szomorkodtam, ami a legtöbb tini életében ez megszokott abban az időszakban.