"Élet hív és messze száll,
Számos vár vár már rám.
Szóval mond mit kitalálsz,
Messze húzó beszéd vár.
Messze húz a szívem,
El egy messzi vidékre.
S lám mi vár ottan rám,
Életem értelme tán.
Vár rám már rég,
Csoda, hogy még él.
De ő még türelmes,
És még mindig eleven."
Egyszer leültem, elő vettem egy tollat és csak írtam a szavakat egymás után. Rögtön rímbe szedve. Nem voltak elvárásaim, nem volt célom, hogy miről írjak, csak úgy jött. És végül ez lett belőle.
YOU ARE READING
Írományok
PoetryRengeteg verset írtam az évek során és úgy gondoltam, hogy megosztom őket veletek. A legtöbb régi és azokat fogom legelőször kirakni. Utána kiteszem az új verseimet is, mert hát verset igazából sokkal könnyebb irni, mint egy könyvet. Minden féle tém...
