1988.szeptember.05 langyos őszi reggel volt, amikor is betoppantam az irodalom és a tervezni keztem az uj éttermemet mikor Eszter a munkatárs egy köteg ujsággal, tollal, ragasztóval és vizzel rontott be az irodámba. Ugyanis jött segiteni!
-Segitenél !? - mondta kissé sietve mert már nem birta a karja-Na gyere van meglepim is!
Ovatosan le emeltem három dobozt és két köteg ujságot, ő meg lihegve tette le a két karton vizer és a csomag ragasztót. Egy levél volt még nálla de csak az Pétertöl jött a másik munkatársamtól ő az anyag gyüjtő. Ez ált benne:
Kedves Lier,
Három órára már ott is leszek az irodádban.
Bocsi hogy kések de még a lemezek nem jöttek meg!
üdv: Péter barátod!
- Ez igen péter! -Visitott fel Eszter mert Péter nem szokta rövidre fogni-És mégis milyen lemez!?
-Tudod robotokhoz! -Szoltam le a barátomat akit kicsit sem érdekelt-De amúgy hamár itt vagy akkor az ebédlőböl hoznál kávét? Kelleni fog!
-Jó-mondta és azzal kiment.-Végre pihenő! -Gondoltam magamban és lenyeltem az utolsó falatott a kekszemből, de hirtelen bum!
-Valami történt a raktárba! -Gondoltam én és lesiettem.-fhuuu.-könyebültem meg mert csak egy doboz eset le a szekrényem tetejéröl viszont az aggasztott hogy mitöl. Majd mocorgást hallotam és Music kezét láttam meg (Music egy robot prototipusom volt szinte a gyerekemként tekintek rá!) mire én:
-Music megmondtam ne turkáj a holmijaim között! -És felvitem az irodámba ahol már a többiek vártak.-És? -Kérdeztem Pétertöl aki enyhén bólintott: hogy semmi csak késett a rendelés.
