Abba hagytuk a beszélgetést, és felmentünk a szobánkba készülődni. Fél óra alatt készen voltam, szóval gondoltam megnézem a közösségi oldalaimat, hogy ki mit töltött fel a napokban. Megnéztem az Instámat, Facebookomat, és a TikTokomat. Rá találtam egy olyan videóra TikTokon, amiben az állt, hogy 5 jel, hogy szerelmes vagy. Fan-ból végig néztem. Avery-re gondoltam közben. Nem tudom miért. mostanában már csak rá tudok gondolni. Az 1., hogy sírtam-e már miatta. Hát igazából tegnap éjszaka kicsit azért, mert mi van ha nem fogunk ki jönni, és borul majd az egész. A 2. az volt, hogy álmodtam-e már róla. Igen...A 3., hogy mindig róla beszélek. Mivel nincs kivel beszélgetnem ezért csak magamban szoktam róla beszélni. A 4., hogy nézem-e képeit. Mivel nem tudom egyik közösségi oldalát se, ezért csak élőben nézem mint egy pedofil állat. Az 5. az, hogy ameddig ezt olvastam végig rá gondoltam...És igen...
Mi a szar? Ez nem lehet...-néztem magam elé ijedt arccal. Kapkodtam a levegőt. Gyorsan fogtam az elf baromat, ki futottam a teraszra, és mélyen bele szívtam. El kezdtem gondolkozni ezen, hogy ez hogy lehet? Biztos, hogy ez valami más! Az nem hiszem, hogy ilyen érzés. 10 percig voltam kint a teraszon ezen gondolkodva. Amikor észre vettem magamon, hogy lenyugodtam bementem. Rá néztem az órára, és láttam, hogy csak 5 perc van a kezdésig. Ki kerekedtek a szemeim, felvettem a buissneses ruhámat ami egy fehér ingből, és egy fekete gatyából állt, és mint mindig futottam ki a lakosztályból le a lépcsőn. A recepciós megint úgy nézett rám, mint valami idiótára. Amikor leértem a konferenia terem-hez láttam, hogy már senki nincs kint. 2 percem volt a kezdésig, amikor beestem a terembe. Szó szerint beestem ugyanis megbotlottam a saját lábamba. Avery ezt végig nézte és oda sietett hozzám, hogy segítsen, és megkérdezte értetlen fejjel, miközben a bőr leégett a pofámon a kínos betoppanásom miatt:
-Mia, jól vagy?
-Igen persze csak megbotlottam.
-Mi történt, hogy most értél be?
-Csak...eldugult...
-Mi?
-A a wc... -próbáltam egy értelmes mondatot kinyögni.
-Eldugult a wc?
-Igen! De most már jó! Minden a legnagyobb rendben.
-Biztos?
-Igen. -Válaszoltam ijedten.
-Okés, akkor foglalj helyet.
-Rendben. -Válaszoltam, és a főnök helyet elfoglaltam ami ott volt az asztal végén, amikor elkezdett egy ismerős hang beszélni.
-Szóval...Akkor mit csináljunk vele?
-Állj, állj, állj! Be kéne avatnunk a főnököt.
-Én nem akarok bele szólni, de ha elkésett akkor így járt. Vele vagy nélküle, de csináljuk. Nem várunk egy ilyen kis szarosra, aki még egyetemet se végzett. -Akkor láttam meg, hogy Mark az. Igen. Az a Mark.
-Miii? -mondta csodálkozva egyszerre a tömeg.
-Mi a tökömet képzelsz? 4 év van köztetek. -állt fel Avery, de én is felálltam és közbe szóltam.
-Na jó elég! Most mindenki nyugodjon le! Avery te meg ülj le! Kérlek... -megvártam míg leül, és elkezdtem:
-Először is, nem tudom mit képzelsz magadról. Te csak egy alkalmazott vagy! Bármikor szólhatok Liam-nek! Akár még most is feltudnám hívni. Bármikor ki rúgathatlak. De nem foglak! Mert én tudok gondolkodni. Tudom, hogy a szavaknak súlya van. Ameddig nem te ülsz ebben a kurva székben nem te parancsolsz.Mondtam idegesen, és kiabálva, és utána vissza váltottam normális hangerőbe.
YOU ARE READING
Love in the buissnes
Romance"Annyira fura ez az egész. Még sosem éreztem senki iránt ilyet. Pillangók vannak a hasamba, és állandóan csak rá tudok gondolni. Nem tudnám elképzelni az életem nélküle. Azt hiszem szeretem őt. Mindennél jobban!"