Love in the buissnes

I care of you forever

Reggel 7-kor már fent voltam. Nem tudtam aludni. Aggódtam Avery miatt, ne hogy megint rájöjjön a hányás vagy rosszabb. Tudtam, hogy még sokáig fog aludni mert tegnap este eléggé kiütötte magát, így lementem reggelizni. Hoztam neki is kaját. Rántottát szalonnával, és sok zöldséggel. Viszont amikor beértem a szobámba már fent volt. Az ágyon ült, és a haját hátra tűrte. Olyan gyönyörű. Amikor észre vett megijedt, és megkérdezte.

-Úristen Mia! Mit keresel egy tányér reggelivel a szobámban?

-Először is jó reggelt. Másodszor ez az én szobám. Harmadszor...Örülj, hogy nem raboltak el vagy ilyesmi.

-Mi? Mi történt?

-Mennyi maradt meg neked? -Kérdeztem érdeklődve, miközben leültem mellé az ágyra, és oda toltam elé a kaját.

-Hát öm...Arra emlékszek, hogy találkoztunk, jól éreztük magunkat, utána megcsókoltalak, és utána kimondtam valamit amit nem szabadott volna mert elrohantál és én annyira sajnálom nem kellett volna...

-Én is szeretlek... -Nem hagytam, hogy befejezze a mondatot, de ő erre csak felnézett, elmosolyodott és hirtelen megcsókolt. Megint pillangók keletkeztek a gyomromban. Ő a derekamra tette kezeit, közelebb húzott. Annyira jó volt, hogy kirázott a hideg. Éreztem, hogy ő tényleg szeret. Viszont azt is éreztem, hogy meg kell beszélnünk a tegnapi dolgokat, ha akarja ha nem. El toltam magamtól, és ijedten néztem rá, amikor ő feltette a kérdést.

-Valami baj van?

-Nem nincs csak...Avery el kell mondanod mi van apáddal.

-Ezt hogy érted?

-Tegnap mondtál róla dolgokat

-Úristen ne! Okés nem gondoltam komolyan! -mondta ijedten.

-Nem semmi baj! Figyelj...Akarok neked segíteni, de ha ez feltép valamilyen sebet akkor inkább hagyjuk. Nem kell róla beszélned ha nem szeretnél! -Engedtem mégis magam egy mosollyal amin látszott, hogy megértem és nem sértődtem meg, viszont nagyon aggódtam érte...

-Rendben köszönöm. Tudod ezt még senki nem mondta nekem.

-Mármint mit?

-Hogy nem kell róla beszélnem. Mindenki ezután a dolog után kérdezősködött, hogy mi volt pontosan meg hogyan meg minden. Elég szar volt...

-Azt elhiszem. Viszont hoztam neked ágyba reggelit. -Mondtam hirtelen témát váltva, hogy eltereljem a gondolatait. Láttam, hogy boldog. Ez nekem is egy mosolyt csalt az arcomra. Miközben megette a reggelit megbeszéltük, hogy hogyan tovább az üzletben mert fogalmunk se volt, hogy merre kéne mennünk. Aztán Avery-nek eszébe jutott a tegnap este.

-Mia! Tudod mi volt tegnap este nem?

-Részeg voltál.

-Ne rajtam gondolkozz állandóan! -Parancsolt rám a kis nagyképű nézésével. -Szóval a részegségemen kívül. -Le esett, hogy miről is beszél. A tegnapi buissnesünkről. Gyorsan előkaptam a telefonomat. Megnéztem az e-mail-et. Szomorú arccal néztem fel Avery-re a telefonból, ő pedig elkezdte.

-Nem sikerült... -De hirtelen felcsillant a szemem, és elkiáltottam magam.

-SIKERÜLT!!!

-Úristen de hülye vagy. -Nevettem el magam majd folytatta: -Cuki vagy amikor nevetsz ugye tudod? -Ezen elpirosodtam.

-És am...Tudom, hogy elcsesztem a dolgokat, és...és biztos azt fogod mondani, hogy nem, de azért megkérdezem. Eljönnél velem...

-Igen! -Vágtam rá egyből. Tudtam, hogy mit akar mondani.

-Egy második randira? -Fejezte be akkor is.

-Mondtam, hogy igen.

-Honnan tudtad?

-Mindig tudom mire gondolsz. -Kacsintottam rá.

-Igen? És most mire gondolok?

-Rám. -Erre rázta meg a fejét, és mondta:

-Te kis nagyképű... -befogtam a száját, és folytattam:

-Tudom, hogy bejön. -És abban a pillanatban megcsókoltam. Bele ültem az ölébe, és ő meg megfogta hátul a nyakamat. Csodálatos volt. Éreztem őt. És hirtelen minden megszűnt körülöttünk. 30 másodperc volt az egész amikor valaki berontott az ajtón...

-Szia te kis üzletasszo... -Hallottam meg anyám szavait. Hirtelen oda kaptam a fejem. Mit keres itt anyám aki általában leszarja, hogy mi van velem? Csodálkozva és ijedten néztem rá, ahogy ledobja 2 táskáját a földre, és úgy pislog, mint hal a szatyorban.

-Anya megmagyarázom. -Szálltam ki Avery öléből.

-Nem! Nem! Pontosan tudom mi folyik itt!

-Nem nem tudod!

-OO dehogynem! A lányom leszbikus és éppen baszni akart egy olyan lánnyal akit még életemben nem láttam!

-Nem! Teljesen félre érted!

-Nem nem értem félre! Most megyünk haza. -Vette az irányt felém, megfogta a csuklómat, és megindult velem az ajtó felé, próbáltam szabadulni, és a folyosó közepén sikerült, elkezdtünk "beszélgetni".

-Anya figyelj. -Állítottam meg.

-Ő Avery az egyik munkatársam.

-Oh szóval most ismerted meg! Ez egyre jobb!

-Anya! Most az egyszer szerelmes lettem! Hidd el nem volt tervben de megtörtént! És nagyon is boldog vagyok vele!

-De ne egy lánnyal legyél boldog hanem keress magadnak egy férfit akivel boldog lehetsz.

-Azt nem én döntöm el kit szeretek... -Jött ki Avery az ajtón mikor anyám folytatta.

-De azt te döntöd el, hogy leszbikus leszel-e vagy nem.

-Azt se.

-Most jössz haza!

-Nem megyek sehova! -Amint ezt ki mondtam szúrós szemmel elindította a kezét az arcom felé, és megpofozott. De nagyon nagyot csattant. Avery pont látta, és távolról közeledve ide szólt.

-Maga mit csinál vele?! -Ért oda, és elém állt. -Ne üsse meg!

-Vagy akkor mi lesz? Hívod a zsarukat? -Avery megszeppent de nem állt el az utamból, és folytatta.

-Nem viszi őt sehova, csak ha ő akarja.

-Azt majd megmondom én! Én vagyok az anya! Állj arrébb!

-Ne haragudjon, de nem tehetem!

-Mi vagy te, a testőrre? Állj arrébb! Ne kelljen még egyszer mondani!

-Nyugodtan mondhatja!

-Ne Avery nem tudod mire képes. -Jelentettem ki, de már késő volt. Anya ökle megindult Avery felé. De ő karate kölyökösen ki védte. Anyámnak és nekem is ki kerekedett a szeme. Nem tudtam, hogy még karatézni is tud.

-Ne döntsön az ő helyébe kérem. -Mondta higgadtan. Erre anyám elsétált.

-Köszönöm. -Mondtam félve. De ő csak átölelt és vissza mentünk a szobába. Amint vissza értünk leültünk az ágyra és bele kezdtem.

-Azt hiszem van pár dolog amit el kell mondanom...

-Nekem is... -Mondta a földet nézve.