fourteen

458 50 12
                                    

Péntek reggel magamtól keltem fel, még az ébresztő előtt. A nap fénye bevilágított a szobába, miközben én egyre jobban kinyitottam látókáimat. A szemeim elé barátom tarkója tárult, és hamar rájöttem, hogy én vagyok az, aki szorosan öleli őt, hárultról. Éreztem kellemes illatát, és teste melegét, mely miatt boldogság költözött a testembe. Belefúrtam az arcomat a nyakába, majd adtam neki egy óvatos puszit a bőrére. Ezt követően a füle mögé is adtam egy puszit, majd egy óvatos csókot helyeztem a nyakbába. Kiyoomi mozgolódni kezdett, végül néhány másodperc múlva megfordult. Szemeit álmosan nyitotta fel, és nézett a szemembe.

  - Jó reggelt - szóltam halkan.

  - Jó reggelt - köszönt álmos hangon.

  - Hogy aludtál? - kérdeztem, miközben elkezdtem meleg arcát simogatni.

  - Jól - fúrta az arcát a párnába - És te? Minden rendben?

  - Minden - biccentettem, bár ő ezt nem láthatta.

  - Akkor jó - motyogta a párnába, majd felemelt a fejét, és ezt követően magához ölelt.

A testem összesimult barátoméval, ám abban a pillanatban, ahogy ez megtörtént, ijedten húzódtam el tőle. Kiyoomi megszeppenve nézett rám, és pislogott is párat.

  - Mi az? - kérdezte értetlenül és szinte azonnal kiment belőle az álmosság, ahogy belőlem is.

Én csak félve néztem rá, majd levezettem a tekintetemet a derekára, ami látszódott hiszen az elugrásomnak köszönhetően a takaró is eltűnt róla. 
  Kiyoomi értetlenül vezette le a tekintetét és amint ezt véghez vitte, egyből rám kapta a szemeit, és a szájára tapasztotta a kezét.

  - Sajnálom! - szólt, miközben a tenyere még a száján volt - Nem direkt csináltam! T...Te is tudod, hogy ez normálisa  fiúknál reggel.

Csak apró bólintottam, majd ösztönösen dörzsölni kezdtem a hasamat, ahol éreztem a nyomást. Azt hittem, hogy ettől elmúlik ez a kellemetlen érzés, de nem múlt el.

  - Nem akartalak megijeszteni - ült fel Kiyoomi, miközben a derekára húzta a takarót - Jól vagy?

  - Igen - szóltam alig hallhatóan, majd felkeltem az ágyról.

  - Babe, nem akartam semmit csinálni - nézett felém kétségbeesetten.

  - Tudom - suttogtam - Csak kicsit megijedtem...

  - Ne haragudj - sütötte le a tekintetét.

  - Elmegyek felöltözni - szóltam, miközben megszólalt az ébresztő, amit kinyomtam a telefonomon.

Magamhoz  vettem a ruháimat, majd a fürdőben öltöztem át. Nem nehezteltem a történtek miatt Kiyoomira, mindössze kicsit megijesztett ez az egész, a történtek miatt.
  Negyed óra múlva, miután felöltöztem, és elvégeztem a folyosóügyeimet, valamint a hajamat is megcsináltam, kijöttem a fürdőből. Kiyoomi már fel volt öltözve és a telefonját nyomogatta, egészen addig míg észre nem vett engem.

  - Babe, idejössz picit? - paskolta meg maga mellett a helyet az ágyon.

Jómagam egyből léptem és odaérve hozzá, leültem mellé az ágyra.

  - Igen?

Ő szó nélkül hajolt közelebb, majd adott egy puszit a fejemre, majd ezt követően a homlokomra. Amint megkaptam eme testrészemre a puszit, ő ott tartotta ajkait, és úgy kezdett el beszélni, aminek következtében, érezhettem forró leheletét.

  - Bocsánatot szeretnék kérni tőled, hogy aggodalmat okoztam. Sajnálom - puszilta meg a homlokomat végül.

  - Kiyoomi, ne kérj ezért bocsánatot. Nem te irányítod a testedet, és tudom, hogy önszántadból nem bántanál. Mindössze a testem magától mozdult és a rossz emlékek miatt kissé megijedtem. Én sajnálom, hogy így reagáltam.

  - Szeretném, ha vége lenne végre ennek a borzalomnak. Szeretném, ha meggyógyulnál - szólt aggódva.

  - Én is szeretnék meggyógyulni - suttogtam - Elmúlt hét óra - néztem a falon lévő órára, miközben eltereltem a témát.

  - Furcsa volt, hogy nem keltünk olyan korán - simogatta meg a fejemet barátom.

  - Néha kell ilyen is - mosolyogtam.

  - Ha tudnád, hogy mennyire szeretlek, istenem - szólt hirtelen, egy apró sóhajtás mellett.

Némi pír keletkezett az arcomon Kiyoomi szavainak hála, és egyszerűen nem tudtam abbahagyni a mosolygást.

  - Annyira, mint amilyen messze van a földtől a tejút? - kérdeztem nevetve.

  - Mint amekkora az univerzum. Nem tudni mekkora, szóval így számítsd - sóhajtott mosolyogva.

  - Valamivel túltudom szárnyalni ezt a hasonlatot? 

  - Nem hiszem - nézett a szemembe.

  - Akkor annyit mondok, hogyan ugyanennyire szeretlek téged én is - mosolyogtam rá.

Ő egy apró mosolyt húzott az ajkára, majd közelebb hajolt és egy puszit adott a számra.

  - Menjünk reggelizni - állt fel az ágyról.

Mind a ketten felhúztuk a papucsunkat, Kiyoomi pedig még a maszkját is, majd elindultunk kifelé. Miután becsuktuk az ajtót, és elindultunk a folyosón, meglepődve észleltük, hogy Yuu, Yamaguchi és Kageyama jönnek felénk a folyosón.

  - Jó reggelt! - köszönt oda előre Yuu.

  - Sziasztok - köszöntem nekik, Kiyoomi pedig csak intett.

  - 'Reggelt - intett Kageyama.

  - Jó reggelt - ásított Yamaguchi.

  - Hogy-hogy ilyen korán fent vagytok? - kérdeztem rá.

  - Felébredtem arra, hogy éhes vagyok, ők pedig mindig korán kelnek - biccentett Yuu a másik kettő fiú felé  - Szóval elmegyünk reggelizni most, és gondoltam akkor összeszedünk titeket is.

  - Nincs is annál szebb és jobb dolog, amikor kora reggel, egy tömeggel megyek reggelizni - jegyezte meg szarkasztikusan Kiyoomi, majd elindult előre.

  - Mi újság? - lépett mellém Yuu, majd összekulcsolta a kisujjunkat.

  - Nincsen semmi különös - sóhajtottam, majd elindultam - És veletek?

  - Hinata folyamat beszél álmában és nem lehet tőle aludni - jegyezte meg Kageyama.

  - Minden este? - kérdezett rá Yamaguchi.

  - Majdnem minden este. De legtöbbször csak hablatyol valamit és nem lehet érteni. Hála istennek - sóhajtott a fekete hajú fiú.

  - Olyan meleg van már most - sóhajtott Yuu, miközben beléptünk a liftbe.

  - Lesz jobb is. Remélem - mosolyogtam zavartan.

Azon a péntek reggel pedig Yuuékkal mentem le reggelizni, hogy aztán elkezdhessük a napunkat, mely konkrétan az utolsó nyugadalmas napunk volt. Ugyanis ezt követően felpörögtek az események, azonban nem jó irányba.





Phoenix  |Sakusa × Reader - Befejezett|Nơi câu chuyện tồn tại. Hãy khám phá bây giờ