A kilenc órai edzésnél hamar ott voltam a csarnok előtt. Az egyik felügyelő is nem sokkal utánam jött, így kinyitotta a tornatermet, ahova bemehettünk. A többi fiú a csapatból még nem volt itt, így én kerestem egy szimpatikus helyet, ahol majd leülhetünk. Amint ezzel megvoltam, egyedül üldögéltem a padon és néztem a befelé igyekvő elsőéveseket. Kissé rosszul éreztem magamat, amiért nem ismertem nagyon senkit, de próbáltam nem a rossz oldalát nézni a dolognak.
- [Név]! - hallottam meg egy ismerős hangot, mire oldalra vezettem a tekintetem, ahol Hitoka volt.
Igaz is, hogy felejthettem el? Hitoka is elsőéves, mint én.
- Szia! - szóltam mosolyogva, miközben intettem neki egyet.
- Nem baj, ha mellettetek leszünk? - kérdezte a lány, mire én megráztam a fejemet, ezzel jelezve, hogy nem baj.
- Igazából örülök, hogy van valaki, akit ismerek és a közelemben van - szóltam őszintén.
- Jól vagy egyébként? - ült le mellém a szőke hajú lány.
- Megvagyok - szóltam halkabban.
Hitoka ekkor szó nélkül magához ölelt, én pedig visszaöleltem őt.
- Ha bármiben tudok segíteni, szólj csak! - szorított magához.
- Köszönöm - öleltem őt vissza - Tényleg köszönöm!
- Yachi-san!
- Igen? - húzódott el tőlem az említett, majd mellénk vezette a tekintetét, ahol kettő fiú állt.
- Nem megyünk a Nekoma mellé? - mutatott a narancssárga fiú a másik oldalra, ahol a Nekoma volt.
- Igazából... - szólt Hitoka zavartan, miközben felém nézett.
- Menjetek csak - szóltam kedvesen - Én megleszek.
- Biztos? - kérdezte a lány aggódva.
- Igen - bólintottam.
- Mindjárt jönnek a fiúk is.
- Rendben - állt fel aggódva, majd intett nekem és átmentek a másik oldalra, hogy a Nekoma mellett legyenek.
Kezeimet megtámasztottam a térdemen, majd úgy figyeltem a többieket. Nagyon sok fiú volt itt, és emiatt kissé gombóc volt a torkomban. Tudtam, hogy nem csinálnak velem semmit, mégis bennem volt minimálisan a félelem.
Ahogy nézelődtem a többi csapat között, az én csapatom elsős tagjai is elkezdek befelé jönni. Az egyikük le is ült mellém, azonban nem figyeltem meg, hogy melyikük.- Nem mész oda a Karasunohoz? - szólalt meg hirtelen a mellettem ülő, mire meglepetten néztem oldalra, ahol barátom ült.
- Kiyoomi? - néztem rá értetlenül, ugyanis nem is sejtettem, hogy miért van itt - Te miért vagy itt?
- Aki nyitotta a tornatermet, beletörte a kulcsot a zárba.
- Hogy mi? - kerekedett el a szemem.
- Most éppen megpróbálják leszerelni a zárt és kinyitni a csarnokot. Bár azt mondták, hogy eltart egy ideig, így a másodéveseknek nem lesz reggeli edzés. Gondoltam, addig itt marad a padon veled.
- Ezt lehet?
- Megkérdeztem a felügyelőt, aki lett volna velünk és azt mondta, hogy igen. Annyi volt a kérése, hogy ne csatlakozzak a játékba, csak üljek és nézzek.
- Értem - néztem fel rá - Hitoka idejött, viszont átmentek a Nekoma mellé - magyaráztam meg azt a barátomnak, hogy miért nem a Karasuno van a közelemben.
ESTÁS LEYENDO
Phoenix |Sakusa × Reader - Befejezett|
Fanfic...A határon is túl, engedd szabadjára mindazt, ami ott volt... ...egy tragédia, mely kísért téged. Egy nyári szünet, melyet sose feledsz. Egy edzőtábor, mely mindent megváltoztat. És egy fiú, aki megpróbál kimenteni téged a pokolból... ...egy nyári...