six

582 43 53
                                    

A kilenc órai edzésnél hamar ott voltam a csarnok előtt. Az egyik felügyelő is nem sokkal utánam jött, így kinyitotta a tornatermet, ahova bemehettünk. A többi fiú a csapatból még nem volt itt, így én kerestem egy szimpatikus helyet, ahol majd leülhetünk. Amint ezzel megvoltam, egyedül üldögéltem a padon és néztem a befelé igyekvő elsőéveseket. Kissé rosszul éreztem magamat, amiért nem ismertem nagyon senkit, de próbáltam nem a rossz oldalát nézni a dolognak.

  - [Név]! - hallottam meg egy ismerős hangot, mire oldalra vezettem a tekintetem, ahol Hitoka volt.

Igaz is, hogy felejthettem el? Hitoka is elsőéves, mint én.

  - Szia! - szóltam mosolyogva, miközben intettem neki egyet.

  - Nem baj, ha mellettetek leszünk? - kérdezte a lány, mire én megráztam a fejemet, ezzel jelezve, hogy nem baj.

  - Igazából örülök, hogy van valaki, akit ismerek és a közelemben van - szóltam őszintén.

  - Jól vagy egyébként? - ült le mellém a szőke hajú lány.

  - Megvagyok - szóltam halkabban.

Hitoka ekkor szó nélkül magához ölelt, én pedig visszaöleltem őt.

  - Ha bármiben tudok segíteni, szólj csak! - szorított magához.

  - Köszönöm - öleltem őt vissza - Tényleg köszönöm!

  - Yachi-san!

  - Igen? - húzódott el tőlem az említett, majd mellénk vezette a tekintetét, ahol kettő fiú állt. 

  - Nem megyünk a Nekoma mellé? - mutatott a narancssárga fiú a másik oldalra, ahol a Nekoma volt.

  - Igazából... - szólt Hitoka zavartan, miközben felém nézett.

  - Menjetek csak - szóltam kedvesen - Én megleszek.

  - Biztos? - kérdezte a lány aggódva.

  - Igen - bólintottam.

  - Mindjárt jönnek a fiúk is.

  - Rendben - állt fel aggódva, majd intett nekem és átmentek a másik oldalra, hogy a Nekoma mellett legyenek.

Kezeimet megtámasztottam a térdemen, majd úgy figyeltem a többieket. Nagyon sok fiú volt itt, és emiatt kissé gombóc volt a torkomban. Tudtam, hogy nem csinálnak velem semmit, mégis bennem volt minimálisan a félelem.
  Ahogy nézelődtem a többi csapat között, az én csapatom elsős tagjai is elkezdek befelé jönni. Az egyikük le is ült mellém, azonban nem figyeltem meg, hogy melyikük.

  - Nem mész oda a Karasunohoz? - szólalt meg hirtelen a mellettem ülő, mire meglepetten néztem oldalra, ahol barátom ült.

  - Kiyoomi? - néztem rá értetlenül, ugyanis nem is sejtettem, hogy miért van itt - Te miért vagy itt?

  - Aki nyitotta a tornatermet, beletörte a kulcsot a zárba.

  - Hogy mi? - kerekedett el a szemem.

  - Most éppen megpróbálják leszerelni a zárt és kinyitni a csarnokot. Bár azt mondták, hogy eltart egy ideig, így a másodéveseknek nem lesz reggeli edzés. Gondoltam, addig itt marad a padon veled.

  - Ezt lehet?

  - Megkérdeztem a felügyelőt, aki lett volna velünk és azt mondta, hogy igen. Annyi volt a kérése, hogy ne csatlakozzak a játékba, csak üljek és nézzek.

  - Értem - néztem fel rá - Hitoka idejött, viszont átmentek a Nekoma mellé - magyaráztam meg azt a barátomnak, hogy miért nem a Karasuno van a közelemben.

Phoenix  |Sakusa × Reader - Befejezett|Donde viven las historias. Descúbrelo ahora